Csomagolóanyagok kioldódása

Hamarosan, az eddigiekhez képest sokkal komolyabb kockázatbecslésre számíthatnak a csomagolóanyag-gyártók és a nyomdaipari cégek, egyre fontosabb szerepük lesz az ellenőrzést végző akkreditált szervezeteknek, laboratóriumoknak. A csomagolóanyagokból a káros anyagok a diffúzió jelenségének következtében juthatnak az élelmiszerekbe. Hogyan? Milyen módon lehet vizsgálni ezt a jelenséget? Milyen európai szabályozások érvényesek a területen? Dr. Szigeti Tamás János, a csomagolóanyagok akkreditált vizsgálatával is foglalkozó független laboratórium, a WESSLING Hungary Kft. munkatársa segít eligazodni a kérdésben.

Az Európai Unióban ugyan egyelőre nincs konkrét vegyületekre lebontott, részletes szabályozás az élelmiszerekkel érintkező anyagokkal kapcsolatban, azonban 2018-ban már várható ennek megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a csomagolóanyag-gyártóknak sokkal szigorúbb, a hatóságok által komolyan ellenőrzött kockázatbecslésre kell felkészülniük.

Megesszük a csomagolást

A csomagolóanyagokra is igaz a megállapítás: tökéletesen oldhatatlan anyag nem létezik. A csomagolószerek komponensei – a körülményektől függően különböző mértékben – bizony beleoldódhatnak az élelmiszerekbe. Mindezt jól érzékelteti, hogy életünk során akár 40 dekagrammnyi, az élelmiszerbe oldódott csomagolószer-összetevőt is elfogyaszthatunk. Ezalatt nem kifejezetten a csomagolószerek tényleges anyagára kell gondolunk, hanem a belőlük kioldódó komponensekre: monomerekre, oligomerekre, stabilizátorokra, lágyítókra, síkosítókra, színezékekre, habosítóanyagokra és egyéb, a csomagolószerekhez nem szándékosan adagolt szennyezőkre.

Hőmozgás és diffúzió: a kioldódás okai

Az anyagátadás, vagyis a diffúzió a csomagolóanyag és az élelmiszer közötti határfelületen tör
ténik a Brown-féle hőmozgás elmélete alapján. Ennek az a lényege, hogy a részecskék mozgásának hajtóereje a különböző térrészek közötti koncentráció-különbség, amely a hőmérséklet emelkedésével arányosan növekvő sebességgel, a koncentráció-különbség kiegyenlítése irányába változik. A diffúzió – ezzel a kioldódási folyamatok – matematikai modelljeit Adolf Eugen Fick dolgozta ki, aki – nem mellesleg – a kontaktlencse feltalálásáról vált méltán híressé.

A csomagolásból való kioldódást is meghatározó diffúziónak köszönhető például, hogy a forró autóban hagyott üdítős palackból hamarább beleoldódnak a részecskék az italba, mint hűvösebb körülmények között. Nem véletlen, hogy a világon gyártott műanyagoknak ugyan mindössze 15 százaléka kerül közvetlenül érintkezésbe az élelmiszerekkel, ám általában a műanyagokat szabályozó rendeletek 95 százaléka(!) a csomagolószerekre vonatkozik, és közel 30-féle műanyagot használnak élelmiszerek csomagolásához. Emellett külön említést érdemel egyes edények ólomtartalma (nehogy úgy járjunk, mint azok a felfedezők, akik – miután ezernyi viszontagság után megtalálták ugyan az Északnyugati átjárót, de végül – az általuk elfogyasztott konzervek ólomtartalma miatt haltak meg), az alumínium (nem bizonyított, de egyes vélekedések szerint ez az anyag is felelős a hírhedt Alzheimer-kór kialakulásáért). Ne feledkezzünk meg a különböző tintákról, festékanyagokról, valamint a műanyagokról sem! A legrégebben ismert csomagolási előírások főképpen az ólom-, az arzén-, az antimon-, a higany- és a cinktartalom korlátozásával foglalkoztak. Az élelmiszerek légmentes tartóedényekben történő tartósításának ötlete egyébként Nicolas Appert (1749-1841) párizsi cukrászmestertől származik. 1810-ben a feltaláló személyesen – az 1812-es oroszországi hadjáratára készülő – Napóleontól vehette át a tekintélyes pénzdíjat és az „Emberiség Jótevője”címet.

Csomagolóanyagok: hogyan vizsgálják a  kioldódást?

A csomagolószerekből az élelmiszerekbe kerülő nem kívánt komponensek többek között a műanyagok monomerjei, a foto-stabilizátorok, a csúszást segítő anyagok, a lágyítók, a nyomdafestékek, azok iniciátorai, illetve a toxikus fémek. Az élelmiszerbe kerülő összes komponens (migráns) mennyiségének meghatározása során kerülnek főszerepbe az élelmiszer-utánzó modelloldatok, ugyanis a vizsgálandó tárgyakat ezekkel hozzák érintkezésbe, majd megmérik az oldatba kerülő összes migráns mennyiségét.

Az élelmiszer-utánzó modelloldatok tehát az élelmiszerek szerepét töltik be, és elvégzik a munkájukat is, azaz olyan arányban teszik próbára az adott csomagolóanyagot, mint ez utóbbiak. A vizsgálatokkor mindig a legkedvezőtlenebb felhasználási körülményt veszik alapul, a kioldódás megvizsgálásához pedig analitikai méréseket (többek között gravimetriás, tömegspektrometriás, kromatográfi ás eljárásokat) alkalmaznak. A kioldódásvizsgálatok során a hatályos jogszabályoknak megfelelően az olyan akkreditált laboratóriumokban, mint például a fennállásának nemrég negyed évszázados jubileumát ünneplő WESSLING Hungary Kft., megvizsgálják a teljes, illetve a specifikus kioldódást, érzékszervi és mikrobiológiai vizsgálatokat végeznek.

A laboratóriumban az ügyfelek kérésére leggyakrabban a lágyítókat, az antioxidánsokat és a toxikus fémeket vizsgálják. A speciális kioldódási vizsgálatoknál az élelmiszerekből a modelloldatokba kerülő anyagok kémiai jellemzőit is meghatározzák, azaz konkrét vegyületeket mutatnak ki, illetve megmérik azok mennyiségét is. A feladatra kellően felkészült laboratóriumokban kidolgozott és végzett vizsgálati módszereket alkalmazva hatékonyan kiszűrhetők az élelmiszerek csomagolására alkalmatlan, esetenként mérgező anyagok, és ezzel a csomagolt élelmiszerek biztonságossága számottevően növelhető.

Mit mondanak a jogszabályok?

Az elmúlt években sorra jelentek meg új előírások, amelyek egyre átfogóbb és részletesebb szabályozást tartalmaznak az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak címkézésére, nyomonkövethetőségére, gyártására, összetételére és vizsgálatára vonatkozóan. A megfelelőséget számos esetben független akkreditált laboratóriumi vizsgálatokkal kell igazolni. Fontos tehát, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok gyártása, összetétele és minősége szabályozott és ellenőrzött legyen. Ez a szabályozás az Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK keretrendelete, valamint a műanyagok széleskörű felhasználásának köszönhetően arra az anyagcsoportra külön vonatkozó 10/2011/EK rendelet. Az Európai Unió Bizottsága legfrissebb ajánlásában (EU 2017/84) javasolja, hogy a 2017 januárjával kezdődő időszaktól a tagállamok kijelölt szervezetei, laboratóriumai folyamatosan ellenőrizzék a csomagolószerek és az élelmiszerek ásványolaj-eredetű szennyeződéseit. Az ajánlásban a következő élelmiszer-csoportokat javasolják különös figyelemmel vizsgálni.

  • Állati zsiradékok, növényi olajok.
  • Kenyér- és zsemlefélék, fi nom-pékáruk.
  • Reggeli gabonapelyhek.
  • Édesipari termékek (beleértve a csokoládét).
  • Halhúsból készült élelmiszerek.
  • Emberi fogyasztásra szánt magvak, fán termő csonthéjasok.
  • Fagylaltok, desszertek.
  • Tészták és egyéb gabonaipari termékek.
  • Hüvelyes növényekből készült termékek.
  • Kolbászfélék.

A világon az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő anyagok száma egyes statisztikák szerint meghaladhatja a négyezret, az ezekből az anyagokból való kioldódás révén az élelmiszereinkbe jutó vegyületek pedig hátrányos hatást gyakorolhatnak az élelmiszert fogyasztó ember egészségére, ezért fontos, hogy az élelmiszerek csomagolóanyagait az arra alkalmas laboratóriumokban rendszeresen vizsgálják.

Mikrótól az újrafelhasználásig

A mai csomagolószer-gyártók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen tevékenységük zavartalan folytatásához számos követelménynek kell megfelelniük. A csomagolóanyagnak meg kell őriznie az élelmiszer minőségét, védenie kell azt a szennyeződésektől és olyan egyéb hatásoktól, amelyek annak biztonságosságát, minőségét, tápértékét csökkenthetik.

Mindemellett alkalmasnak kell lennie az újrafelhasználásra, illetve ártalmatlanítása esetén környezeti szennyező hatásának a lehető legkisebbnek kell lennie. A csomagolás kiválasztásakor a legfőbb szempont, hogy a fertőződés kockázata minimális legyen, de emellett olyan, nem elhanyagolható szempontokra is figyelni kell, mint a mélyfagyasztott termékek csomagolásának hidegtűrő képessége vagy a mikrohullámú sütőbe kerülő termékek csomagolásának megfelelősége.

A mikrohullámú készülékhez való alkalmasság egyik feltétele az, hogy a csomagolóanyag molekuláris szinten lehetőleg ne rendelkezzék nagyszámú poláris funkciós csoporttal, amelyek a mikrohullámú térben gerjesztődhetnek, amitől a csomagolóeszköz túlmelegedhet, megolvadhat, és belőle nem kívánatos komponensek kerülhetnek a melegítendő élelmiszerbe. E feltétel teljesítése a csomagolószer gyártóját terheli, hiszen a vásárlók természetesen nem tudják ellenőrizni.

A diffúzió jelenségét szem előtt tartva a csomagolószerek gyártóira és az ellenőrzést végző szervezetekre nézve az egyik legfontosabb szempont, hogy minél nagyobb figyelmet szenteljenek a nem kívánt anyagok kioldódásának csökkentésére!

 

 

yes