Okos berendezések készítik a milliónyi palackot

Két szakvásárban is megmutatta magát a Poliol

A Poliol PET Packaging Kft. Magyarország egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező flakonfúvó cége. Az elmúlt több mint 20 évben sok milliárd műanyagpalackot gyártottak, több száz szerszámot terveztek és készítettek, gépgyártásuk a nemzetközi élvonalat képviseli. A PET flakon napjaink legkedveltebb csomagolóanyaga az ital-, az élelmiszer- és a vegyipar területén. Szabó Bélával, a családi vállalkozás tulajdonosával beszélgetünk.

– Bizonyos támogatási rendszer szerint jutnak többletforrásokhoz a hazai vállalkozások, amit az unió, kormányzat és a programirodák hirdetnek meg – mondja Szabó Béla. – Ebbe a keretbe a Poliol PET Packaging Kft. is belefér, különösebb panaszunk nem lehet. Egy magyar kisvállalkozás számos esetben a globális, nemzetközi vállalkozásokkal versenyez, azok tulajdonosa, tulajdonosai többnyire a háttérben maradnak. A nemzetközi holdingok termelését, forgalmát nagy számokkal lehet körbeírni, óriás mennyiségű tartalékokkal kereskednek. Velük szemben akkor álljuk a versenyt, ha felkészültek, gyorsabbak és rugalmasabbak vagyunk.

A Poliol központja a Tisza-parti Lakitelek, szomszédságban az üdítőitaláról és boráról neves Nyárlőrinccel, az ásványvizeiről ismert Szentkirály településsel. Milyen kapcsolatokat ápolnak egymással?

– Mindhárom említett település belefér egy 10 kilométeres átmérőjű körbe. Ez a közelség máig meghatározza együttműködésünket a Szentkirályi-Kékkúti Kft.-vel, a Maspex Olympossal és a Szikrai Borászati Kft.-vel. Mindegyik cég kiemelt megrendelőnk, elődeikkel csaknem három évtizede kezdődött a kapcsolatunk. Telephelyünkön, az egykori lakiteleki Szikra Mgtsz üzemében készítettük Balogh Sándor, Balogh Levente édesapja igényei alapján az üdítős palackot.

– Honlapjuk nyitóoldala visszarepíti a látogatót az 1900-as évek elejére. Azt gondolhatnánk, átmentették a múltat. De nem! Fontos volt az ön számára, hogy az új építésű falazat korhű homlokzattal készüljön?

– Ami épületet lát a Tiszakécske felé vezető útról, egy három évvel ezelőtti bővítés eredménye. Korábban a téesz világból örökölt telephelyen egyszerű körülmények között dolgoztunk. Amikor üzembővítési fázisba jutottunk, gondoltam, szakítsunk a sablonos, egyforma, jellegtelen külsőkkel. Nekem leginkább a múlt század elején elterjedt formák tetszenek, például az egykori Csepel Művek csarnokai nagyon megfognak a hagyományokhoz ragaszkodó külsejükkel. A mi üzemépületünk külső homlokzatával a múlt századforduló hangulatát akartam jelképezni, pontosabban üzenni, hogy mi hosszú távú stratégiát követünk.

– Így azok fogalmaznak, akik erősen kötődnek lakókörnyezetükhöz. Jól gondoljuk, ebben a községben született?

– Jászberényben születtem, nevelkedtem. A kecskeméti főiskolán egy tanárom javaslatára műanyag-feldolgozást tanultam. Családommal a „hírös” városból egy kis kerülővel 33 éve költöztük Lakitelekre.

– A cégtörténet alapján negyedmagával 1989-ban alapította a céget.

– Nagyon fiatalok voltunk, együtt dolgoztunk egy projekten. Miután végeztünk a feladattal, a cég fennmaradt, de elváltunk egymástól. Társaim mentek tovább a maguk útján.

– Egyenes volt az út a kezdettől a mai mintegy 100 milliós darabszámig?

– Egy kicsit ugorjunk vissza az időben! A kilencvenes évek elején üzemvezetőként egy kft.-nél dolgoztam itt. PET-flakon és előformagyártás volt a profilunk. Nagy volt az igény, mégis csődbe jutottunk. A kudarcunk valódi oka a tőkehiány volt. Az akkori főtulajdonos kérdezte, érdekel-e az ingatlan. Érdekel, mondtam, de pénzem nincs a vásárláshoz. Ő 8 éves részletfizetésre eladta nekem a telephelyet. Ez nyitott új fejezet az életünkben, innentől kezdődően főállásban vezettem a vállalkozást, „saját arcommal” kellett teljesíteni a kötelezettségeket. Jelenleg 6-8 saját géppel, évente 70 millió flakont készítünk. Ennél azonban összetettebb volt a sorsunk. A Poliol életének egyik nagy húzóereje kezdetben a gyorsan fejlődő szentkirályi igénye volt, számukra gyártottunk flakonokat.

– Kitől vásárolta meg a szükséges első gépet?

– Egy kecskeméti társaság eladta az egyszerű, kézi működtetésű flakonfúvót. Ezt követte további, saját tapasztalatból összeszerelt 2 darab berendezés üzembe állítása. Ez volt az alap.

– Hogyan alakult a későbbi szakosodás? A palackok zömét ma is az élelmiszeripar igényli?

– A döntő többség változatlanul az élelmiszeriparé, a kisebb részen osztozik számos háztartási, autóipari, kozmetikai, vegyipari és a játékipari ágazatba sorolt vállalkozás.

– Szakmai, környezetvédelmi körökben örökös vita a műanyag csomagolóeszköz kontra üvegcsomagolás használata. Hogyan ítéli meg a két ágazat küzdelmét?

– Az üvegnek örök marad a szépsége. Ha körbevezetem az irodámban, láthatja, a polcokon 1880-as évek óta gyűjtött üvegek sorakoznak. Fogalmazhatnám körbeírtan, de hadd legyek szókimondó: az üvegcsomagolást nehéz lenyomni a kereskedelmi hálózatok torkán, mert számos kifogást keresve nem vállalják fel a visszaváltás teendőit.