Ugrás a tartalomra

Sirha

 

Portré

Az angyalok betekintenek a csíkszeredai templom terébe
Szerkesztőség
KözzétéveJanuary 8, 2018
nohozzászólás

Nyolc tagból és egy leányvállalatból álló, 700 főt foglalkoztató holding vezetője. A magyar gazdaság fejlesztéséért kiérdemelte a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést a közelmúltban. Egyik alapítója és fő támogatója a Bolyai-díjnak, a Gábor Dénes-díjnak. Amikor betöltötte 60. életévét, cégei irányítását átadta unokahúgának. Karsai Bélával beszélgetünk a székesfehérvári Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt. tulajdonosával.

 


Karsai Béla

 

A Budapesti Értéktőzsde on-line hírfolyamában a Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt.-t a hazai top 50 legértékesebb cégei között említik. Ott írták önről, hogy építésztechnikusi diplomával még nyúltenyésztéssel is próbálkozott.
– A szocialista rendszerben nagyon sokan, közte a szüleim is háztájiztak, ezzel egészítették ki a fizetésüket. Amikor beszélgetek a fiatalokkal, többnyire nem értik azt a kort, ami annyira nem volt rossz, mint szidjuk, hiszen volt abban valami fegyelmezettség, ami esetenként ma sem lenne hátrányos.

Melyik iskolát követné, ha marad az építész pályán?
– A Finta József féle építészet áll közel hozzám. Szeretem a szimmetriát, sarkosságot. A minimum dizájnt sokan követik, a mi csarnoképületeink is ezt tükrözik. Ugyanakkor nagyon szimpatikus számomra Makovecz Imre építészete. Azt gondolom, fával mint építőanyaggal dolgozni nem könnyű. De nagyon szép, amint az angyalok betekintenek pl. a csíkszeredai templom terébe. Az igazán unikális megoldás.

Hogyan keveredett a műanyagok világába?
– Szerszámkészítő szerettem volna lenni, ellenben apám építészt akart faragni belőlem. Fiam, kőművesmesternek is kell lenned – mondta, a mester cím a szakma csúcsa. Miután minden vizsgával végeztem, letettem a mesterlevelet is az asztalra. Azzal a lendülettel megkérdeztem, ezentúl csinálhatom, amit én szeretnék? Ekkor voltam 28 éves.

Ha tehetné és megbíznák, képes felhúzni egy kéményt? Vállalná?
– Hogyne! Sportból olykor ma is kiveszem a vakolókanalat a mesterek kezéből. Egy pillanatra sem éreztem kényszernek az építőipari munkát. Székesfehérvárott máig jó érzettel megyek el az épületek előtt, amelyeket én is építettem. Volt egy másik mellékvágányom, cserépkályhát raktam. A kéményseprő-vállalatnál egy hatfős csoport vezetőjeként dolgoztam. Cserépkályha átrakást, felújítást végeztünk. Volt köztük két kiemelkedő tudású, olvasott ember, akikkel szójátékokat játszottunk, verssorokat mondtunk egymásnak. Nem nyakkendős főnökük voltam. Egyszer felajánlottam egy egyezséget, ha behordom a kályhaépítéshez szükséges tíz mázsa súlyú cuccot, megtanítanak kályhát építeni. Ez a tudás nagyon nagy érték volt akkor, extra jövedelmet adott.

Mégis a műanyagipar, a szerszámkészítés mellett kötött ki, elvégre az meg a lakatosszakma csúcsa.
– Amikor elhatároztam, hogy műanyag-feldolgozó céget alapítok, mert elragadott a XX. század és a jövő korszerű anyaga, csupa kihívással megáldva, még rend volt a világban. Egy iparigazolvány kiadásához 1988-ban megkövetelték a hozzáértést. Választhattam, szakiskolába iratkozok be, vagy újabb diplomát szerzek. A Bánki Donát főiskolán tanultam végül Balázs Imre főiskolai tanár kurzusán.

Ha jól emlékezem, abban az időszakban a hazai műanyagcégek körül fogyott a levegő, ellenben az új alapítású, illetve a vegyesvállalatok pályája felfelé ívelt.
– Pontosan idézi, a korszerűtlen, hosszú ciklusidővel dolgozó gépekkel nem lehetett versenyezni az új berendezésekkel szemben. Az egykori Technoimpexnél Záhonyi Ilona ajánlott egy drága, de gyors gépet. Sokan nem értették a döntésemet, hiszen vehettem volna jóval olcsóbban akár korszerű gépet másoktól, közte magyar berendezést. Ez a már 28 éves gép a mai napig dolgozik. A korára nem vagyok büszke, de minden hónapban precízen teljesít, legfeljebb kisebb javításokra, alkatrészcserére szorul.

Hogyan jutott el a holdingig? Székesfehérvártól távol több gyárat is működtet. Miért alakult így?
– Az élet írta a történetet, ez volt az átmenet kora a tervgazdaságból a piacgazdaságba. Orosházán a korosodó elnök nem talált a cég élére megfelelő utódot, így személyesen kért a vállalkozás átvételére. Kiskunfélegyházán az MRP-s privatizációban elfogyott a forrás a fejlesztési alapból, s nem volt módjuk a továbblépésre. Befektetőként azonnal építkeztünk, új gépeket állítottunk üzembe. Az új vezetővel, azt gondolom, megcsináltuk az üzem aranykorát. Arra is volt példa, hogy egyszerűen áruba bocsátották a vállalatot. Körmenden és Veresegyházán pedig az ottani gyógyszergyárak mellett építettünk zöldmezős műanyag-feldolgozó üzemet.

Az első nagy beruházásának színtere a fehérvári ipari park területe. Milyen volt úttörőnek lenni egy városszéli mezőn?
– Már állt az épületünk, de utak nem vezettek oda, mert az ipari parknak nem volt rá forrása, mi építettük ki, cserébe telekkel fizettek. Aki ma körbenéz az ipari övezetben, elképesztő fejlesztéseket lát, ebben a parkban többségben magyar vállalkozás működik. Amikor Kisfaludról, a családi házból át akartam települni, úgy fogalmaztak többen, hogy „itt mindennek vége van”. Szerintem meg akkor kezdődött. Néhányan beleálltunk, elismerem, magam sem gondoltam, hogy így alakul majd a park jövője.

Kapott-e vállalkozásfejlesztő hitelt a bankoktól?
– A hitelt 28 százalék kamattal törlesztettük! Mi akkor építettük a 10 ezer négyzetméter alapterületű csarnokot, amikor mások a kisebbe is bebuktak. Szalagcímben írták, „Ide vezet a megalománia!”. A telephelyre akkor engedtem belépni az újságírókat, amikor már részlegesen dolgoztunk a csarnokban. A ’96-os avatás nagy esemény volt az életünkben, apám még megélhette az ünnepünket. A Pharmavit Rt. részére készítettük a Plusssz tabletta csomagolásához a csövet és dugót. Rá egy évre vettük meg az orosházi céget, mindjárt elterjedt a híre, Karsai cégeket vásárol.

Eszerint jó ajánlólevélnek bizonyult a gyógyszercsomagolás?
– Egymástól elválasztott, hat gyártócellát alakítottunk ki a 10 ezer négyzetméteren. Öt csarnokrészben óránként tízszeres levegőcsere biztosítja a tiszta környezetet, egy gyártóhelyen tiszta terű termelés folyik, amely megfelel a legkényesebb gyógyszer-csomagolási elvárásoknak is. Gyártunk a pezsgőtabletta csomagolásához szükséges csövet és dugót, különböző űrtartalmú fiolát és páraelszívó-töltetű dugót szükség szerinti zárásmegoldásokkal. Mindez kiegészül a kozmetikai, gyógyszer- és élelmiszeriparban egyaránt használható szórófejes tartályok, tablettaadagolók, fúvott flakonok előállításával. Húsz éve foglalkozunk autóipari termékek előállításával, ezen belül fékalkatrész-gyártással, valamint speciális fröccsöntési technológiákkal.

Honnan merített ötletekkel vásárolták a szükséges gépeket a kihívásokhoz?
– Mint mindenki, mi is járjuk a kiállításokat és a gépforgalmazók is adnak ajánlatokat. A 90-es években a svájci és a német cégek vitték a prímet a távolabbi japán és amerikaiak mellett. Napjainkra a kínaiak is felnőttek az élmezőnyhöz. Az egyedi berendezésekkel a nyugatiak tartják az előnyüket, de a nagy gépek kategóriájában a kínai berendezések már vezetnek. Nagy hibát követnénk el, ha a kínai gépgyártást lesajnálnánk.

Egészen fiatal kori kedvence, a szerszámgyártás is hasonló ívet futott be?
– Fröccsöntőszerszámainkat magunk tervezzük és gyártjuk. A terméktervezéshez 3D-s prototípusgyártás technológia áll rendelkezésünkre. Ez jóval meghaladja a kezdetet, amikor másoló marógéppel dolgoztunk. A kamakurai Nagy Buddha szobrot a XIII. század közepén építették, pontosan nem tudni a korát. Csak sejteni lehet az öntőtechnológiát, vélhetően egy homok hegyből készítették az öntőformát. A tudósok letapogatták a szobor külső és belső üregeinek az alakját, kiderült, a 16 méter magas szobor falvastagsága 22-26 mm közötti. Abban a korban biztosan nem ismerték a CNC marógépet. Minél szegényebb egy műhely, annál kreatívabbak az emberek. A kicsi szerszámüzemünket meghaladva ma 3 szerszámgyártó egységben dolgozunk, szikraforgácsolás, gyorsmarás, lézerhegesztés volt a fejlődés útja.

Milyen formagazdagság jellemzi egyik fő ágazatukat, a gyógyszeripari csomagolásokat?
– A gyógyszergyárak is felismerték, hogy egy termék iránti bizalom a csomagoláson keresztül teremthető meg. A Plusssz tabletta esetében éppen a csomagolás volt az áttörés, mert grafikával készítettük és nem a megszokott, fehér etikettcímkével. Sokan nem értették, egy gyógyszernek, vitamintablettának miért kell szépnek is lennie.

Manapság milyen elvárást támasztanak a gyógyszergyárak?
– Mondok példákat. Ahogyan öregszünk, egyre több gyógyszert fogyasztunk, de egyre gyengébbek vagyunk. A feladat tehát, oldjuk meg a gyógyszerbiztonságot, eredetiséget, a kupakot könnyen nyithassuk, de a gyereknek ne sikerüljön. Egy gyár pedig azért terveztetett új csomagolást, mert készítményét hamisították.

Hallottam valakitől, versenyzőként motorozott. Van mindennek köze a fűthető motoros ruhához?
–Nem mi vagyunk a szabadalom tulajdonosai. Azért vállaltuk fel a fejlesztését, mert a saját bőrömön érzem, milyen fagyos kézzel motorozni. Aki hidegben motorozik, dolgozik, előbb-utóbb reumát szed össze. Egy fűthető kezeslábas vagy alsóruha munkavédelmi felszerelés, komfortos viselet motoros futárnak, targonca vezetőnek, hűtőházi dolgozónak egyaránt. A ruházat tesztelésében magam is részt veszek, ehhez vettem egy Piaggio 400-as vízhűtéses motorkerékpárt. A ruha fűtésére a motorból kivont hulladékhőt hasznosítjuk.

Egy magára adó műszaki konferencián minden esetben szó esik a robotokról: konkrétan arról, hogy 5-10 év múlva ember nélkül működnek az üzemek. Hogyan képzeli el a Karsai-gyárak személytelenné válását?
– Nem olyan drasztikus a fejlődés, amint azt vizionálják, vagy traktálják vele az vállalkozókat. Nem mi fújjuk a passzát szelet, de megjegyzem, 1989-ben Magyarországon nálunk működött az első számítógépes fröccsöntőgép, robottal, daráló egységgel felszerelve. Az első robotunkat 3D-s manipulátornak hívták, azóta megjelentek az 5-6 tengelyes-robotok, abból 12 éve mi is többet használunk. Sokat beszélnek ma az ipar 4.0 fejlesztésekről. Ezzel kapcsolatban 1990-ben Mr. Kopetti a NETSTAL cég tulajdonosa megalkotta az első olyan önműködő fröccsüzemét, ahol csak az alapanyag-feltöltést és a végellenőrzést végezték a dolgozók. Mr. Kopetti álmára akkor nem akadt vevő, azaz a fejlesztéseire nem volt kereslet. A megnövekedett hiteleit nem tudta törleszteni, ezért sajnálatos megoldást választott, és öngyilkos lett. Most mindenki robotokról, automatákról álmodozik és dolgozik azért, hogy ez megvalósuljon. Kopetti az akkori fejlesztéséért pedig szobrot érdemelne. Ha új üzemet építünk, az ő logikáját biztosan tanulmányozni fogom, és azt követve terveztetném meg.

A közelmúltban átadta a cégvezetést unokahúgának, nagyobbik lánya pedig a műszaki fejlesztés és a kereskedelem területén erősíti a családi cégcsoportot. Így tervezte pályafutásának lekerekítését?
– Unokahúgom, Csonka Krisztina jogász, kellő tapasztalattal, önbizalommal irányítja a vállalkozást. Szilvia, a nagyobbik lányom, polimertechnika szakos gépészmérnöki végzettsége után elméleti fi zikus diplomát is megszerezte. Jelenleg a kereskedelem területén tölt be hasznos szerepet. A generációváltás érinti a holdig többi vállalatát is. Egy tulajdonos dolga, hogy jó vezetőket neveljen, illetve válasszon ki, akik felelősen viselik a holdingban dolgozó 700 ember egzisztenciáját. Mindenki elfogult a saját gyermekével szemben, úgy gondolom, nem hibázok, ha lányaimból, Szilviából és a most 15 éves húgából, Lúciából is jó vezetőt szeretnék faragni, s ők majd eldöntik: maguk, vagy választott vezetők viszik tovább az ügyeket.

Hol értékelik a Karsai Holdingot a koronázó város, Székesfehérvár társadalmi életében?
– A városban komoly műanyag gyárból hat is akad, más iparágakat nem is említve. Nagyon szerényen vagyunk jelen a sportéletben, mi a tudomány területeit támogatjuk a magunk eszközeivel. Alapító tagja vagyok a Bolyai Díj Alapítványnak, amely 2 évente ítéli oda a civil magyar Nobel-díjként jegyzett Bolyai-díjat a tudományos életben kiemelkedő teljesítményt nyújtó tudósnak. Továbbá kurátorként részt veszek a Novofer Alapítvány munkájában, amely Gábor Dénes díjjal jutalmaz olyan mérnököket, akik jelentős műszaki alkotást hoztak létre, ezzel hozzájárulva a fejlődéshez és innovációhoz.

Visszatérve a magánéletéhez, mi van a repüléssel, vitorlázással, kertészkedéssel?
– Mindegyiket művelem, de megvallom, a repülés az egyik nagy tévedésem. 35 évesen azért akartam repülni, mert ha 50 éves leszek, én leszek egyedül az a fatengelyes, aki nem mer repülni, mert addigra a valamennyire is magára adó menedzser repülővel fog közlekedni. Már 60 éves vagyok, de nem repülővel közlekednek az emberek. A vitorlázás? Ki vitorlázni szeret, ki tankolni – én a tankolás mellett maradtam.

Most, hátralépve a fiatalok mögé, hogyan alakul a munkarendje?
– Reggelente 7-8 óra felé itt vagyok. Tegnap történt meg először, hogy nem én zártam az irodát, hanem a lányok. Úgy gondolom, ha a fiataloknak adjuk a feladatot, rájuk bízható a felelősség is, ahogyan annak idején én, ők is találnak megoldást a kihívásokra. Büszke vagyok rá, hogy a magam építőtégláival a munkám benne van a nekik létrehozott világban.

S hogyan alakult az első családi ház és műhely, a kisfaludi ház sorsa?
– Már korábban eladtuk. Legutóbb most kora tavasszal túráztunk arra többedmagammal. Az egykori műanyagüzem tagjai közül hárman máig velem dolgoznak. Felidéztük, 1988-ban honnan indultunk. Nagyon jó közérzettel tértünk haza.

Véleményed van?

Korlátozott HTML

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a href hreflang> <em> <strong> <cite> <blockquote cite> <code> <ul type> <ol start type> <li> <dl> <dt> <dd> <h2 id> <h3 id> <h4 id> <h5 id> <h6 id>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
  • A webcímek és e-mail címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.