fbpx

Mikroműanyagok

Írta: Szerkesztőség - 2018 augusztus 01.

A műanyagokat kitűnő mechanikai és kémiai tulajdonságaik miatt egyre növekvő mértékben alkalmazzuk az élet minden területén. Napjainkra már megkérdőjelezhetetlen, hogy a műanyaghulladékok jelentős része bekerül a természetes ökoszisztémákba, vizekbe, ahol biológiai lebomlásuk nem történik meg. Ezzel szemben fizikai-kémiai hatások – első sorban az UV sugárzás – következtében láncszerkezetük aprózódik. Az így létrejövő, 5 mm-nél kisebb darabokat mikroműanyagoknak nevezik. Előfordulásuk kérdése különböző környezeti elemekben és a táplálékláncban a tudományos érdeklődés középpontjában áll. Az elmúlt években végzett kutatások alapján publikált szakirodalomban szennyvíztisztító telepeken, felszíni vizekben (folyókban és tavakban), óceánokban és partjaikon, valamint különböző élőlényekben (halakban, kagylókban és egyéb gerinctelenekben), illetve ivóvízben változó mértékű mikroműanyag-szennyezésről számolnak be. A WESSLING Hungary Kft. több nyertes projektje keretében a közelmúltban Magyarországon is elindította a mikroműanyagok kutatását.

1. ábra Műanyag – haszon és kockázat (fotó: Bordós Gábor)

Műanyagtermelés, műanyaghulladék

A globális műanyagtermelés az elmúlt évtizedekben exponenciális növekedést mutat: 2016-ban összesen 335 millió tonna műanyagot gyártottak világszerte. Az európai kapacitás az elmúlt 10 évben 60 millió tonna körül alakult. Ennek a mennyiségnek 40%-át hasznosítják csomagolóanyagként. Mivel a csomagolóanyagok legtöbbje egyszerhasználatos termék (a gyártás évében hulladékká válnak), így az EU tagállamaiban csak a csomagolóipar 24 millió tonna hulladékot generál évente. A gyártott műanyagok 20%-át használják az építőiparban és 10%-át az autóiparban (1. ábra). A tartósabb használat (20-40 év) ellenére ezek is okozhatnak problémát, hiszen sok esetben a legyártott elemek összetett anyagok, vagy úgy építik be azokat, hogy szennyeződésmentes és elkülönített kibontásuk nem lehetséges, így újrahasznosításuk nem feltétlenül megoldott.

Természetesen a műanyagok nem csak hátránnyal bírnak, előnyeiket rengeteg helyen érezzük. A modern orvostudományban nélkülözhetetlenek, de nemcsak a mi egészségünket védhetik, hanem több esetben közvetlen környezeti megtakarításokhoz is vezetnek. Jó mechanikai tulajdonságaik és kis tömegük miatt a járműiparban, csomagolóiparban alkalmazva a kisebb súlyú szállítmány révén bizonyos mértékű üzemanyaghasználatot, így széndioxid-kibocsátást kerülünk el, de hasonló a helyzet az épületek szigetelésénél is. Ugyanakkor minden esetben fontos a komplex látásmód, hiszen nem mindegy, mi történik ezekkel az anyagokkal a hasznos életciklusok után, vagy akár már közben is. A nem megfelelő hulladékhasznosítási rendszerek és a rossz emberi magatartás következményében nagy mennyiségű műanyaghulladék jut a környezetbe. Az 1. ábrán ezt szemléltetjük: nem csak az épületszigetelés hasznosítása nem megoldott a bontás során, de már kialakításuk közben is feltakaríthatatlan mikroműanyagokat juttatunk környezetünkbe.


2. ábra A WESSLING Hungary Kft. szakembere mintavétel közben (fotó: Papp Gábor)

A „mikroműanyag” kifejezés az elaprózódó műanyaghulladék méretére utal. Általánosan elterjedt, de nem jogi terminológia alapján mikroműanyagoknak nevezik a környezetben előforduló, öt milliméternél kisebb műanyagdarabokat, amelyek közül eredetük alapján elsődleges vagy másodlagos mikroműanyagokat különböztetnek meg. Az elsődleges mikroműanyagok az ipari termelésben eredendően kisméretűre és kívánt alakúra gyártott, formázott termékek. Ezek az anyagok további műanyagtermék előállításának kiindulópontjai vagy közvetlenül fogyasztói termékekben (pl. kozmetikumokban) koptató hatású anyagként alkalmazott adalékok. A másodlagos mikroműanyagok a környezetbe kerülő, nagyobb méretű műanyaghulladékok széteséséből keletkeznek. Feltételezhető, hogy a másodlagos mikroműanyagok aránya a környezetben jóval nagyobb, mint az elsődlegeseké.

Mikroműanyagok körülöttünk

A mikroműanyagok előfordulását az elmúlt években számos helyen leírták, köztük európai tavakban (pl. Garda-tó) és folyókban (pl. Duna, Rajna). Az élővizekbe folyó tisztított szennyvízben koncentráltan fordulnak elő, többek között a széles körben elterjedt műszálas ruhák mosása miatt. Megjelenésükről nem csak emberi fogyasztásra alkalmas élőlényekben, hanem ivóvízben, és palackozott vízbenis beszámoltak.

A mikroműanyagok potenciális kockázatainak kutatása még kezdeti fázisban tart, azonban több esetben megállapították, hogy élőlények tápcsatornájába kerülve gyulladásos folyamatokat indukálhatnak. További problémát jelent a gyártás során használt toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok (biszfenol-A, ftalátok és polibrómozott-difenil-éter égésgátlók) kioldódása, illetve a környezeti szennyezők (pl. policiklikus aromás szénhidrogének – PAH-ok, poliklórozott bifenilek, DDT) mikroműanyagok felületéhez történő kötődése, amelyek így jóval koncentráltabb formában juthatnak az élőlények szervezetébe.

Hazai eredmények

A globálisan rendelkezésre álló adatok még hiányosak, különösen az édesvizek vonatkozásában. Ezen adatok bővítéséhez Magyarországon egyedülálló módon a WESSLING Hungary Kft. járul hozzá különböző hazai projektek keretében. A szakemberek a mintavételi és mintaelőkészítési rendszer folyamatos fejlesztésén dolgoznak. 2017-ben a Tisza vízgyűjtőjén végzett mérések – melyeket a 2. ábra szemléltet – az európai tavakhoz és folyókhoz hasonló mértékű és jellegű szennyezést mutattak a víz és üledék mintákban; polietilén, polipropilén és polisztirol mikroműanyagok is kimutathatók voltak.

Kihívások, megoldási lehetőségek

Jelenleg a mikroműanyagok kutatása a kezdeti fázisban tart, azonban látható, hogy súlyos problémáról van szó. A szennyezés globális kiterjedése és jellege miatt kármentesítési, tisztítási technológiák egyelőre nehezen elképzelhetők, így mindenképpen a megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt. Erre a gyártóknak, fogyasztóknak és a jogalkotóknak közösen kell törekedniük.

Ahol a (mikro)műanyagok könnyen helyettesíthetők (pl. kozmetikai termékek adalékai) jogi szabályozás útján azonnal kivezethetők lennének, erre egyre több példa van világszerte. A hétköznapi élet egyéb területein abszolút nélkülözhető egyszerhasználatos termékek (pl. szívószál) szabályozása is célszerű.

A termékek gyártásánál törekedni kell a tartósságra, az egyszerhasználatos csomagolások visszaszorítására. Ezzel párhuzamosan elő kell segíteni a csomagolásmentes boltok elterjedését, a saját doboz, tárolóeszköz használatának lehetőségét.

A visszafogott és tudatos fogyasztói magatartás kialakítása is nélkülözhetetlen, ehhez szintén a különböző szektorok együttműködése szükséges. Amennyiben a hulladék keletkezés nem megelőzhető, úgy gondoskodni kell a megfelelő visszagyűjtési, hasznosítási rendszerek kialakításáról és fenntartásáról is.

(Szakirodalom a szerzőnél és a szerkesztőségben.)

Bordós Gábor