fbpx

Aki Oscar-t nyert a 10 G-s csomagolással – is

Írta: Kohout Zoltán - 2020 április 21.

Vaszkó Tibor és társa 500 ezres kölcsönből építette ma már milliárdos vállalkozását. Mi motiválhatja azt a szakembert, aki szakmai-erkölcsi és lényegében gazdasági értelemben is elérte azt, amit mérnökként és vállalkozóként elérhetett? Vaszkó Tibort, a hazai csomagolástervezési ipar egyik elismert szereplőjét kérdezzük erről, miután nemcsak rangos szakmai csúcs-elismerések sorát kapta meg eddigi pályafutása során, hanem saját vállalkozásában érvényesíti azokat a morális és szakmai elveket, amelyek számára a sikert eredményezték.

Ha hagyják, én megoldom

Elég kanyargósan indult a pályája: vadászrepülő-pilóta akart lenni, aztán villamos-, még később közlekedésmérnöknek tanult… Hogyan kötött ki végül a csomagolóiparnál?

– A pilótaságról hajszállal, egészségügyi okokból csúsztam le, a villamosmérnökséggel meg az volt a baj, hogy az én gimnáziumi előképzettségemmel úgy éreztem, hiányoznak szükséges ismeretek. De őszintén szólva, az is belejátszott a közlekedésmérnökség felé való továbblépésben, hogy ott több volt a lány…

…meg a logisztika.

– Igen, és az tényleg érdekelt, sőt, amikor Győrben Pánczél Zoltán tanár úr egy műanyag palackos kólával demonstrálta a csomagolástechnológia egyes alapelveit, akkor ott, rögtön tudtam, hogy ezt akarom majd csinálni.

Sikeres pedagógia

– Az volt. Volt ott felrobbant kóla-rakomány, volt összetört hűtő… – de a végén az a húsz hallgató, akik a többszáz fős évfolyamból elmentek a bemutatóra, mind csomagolástechnológusok lettek.

Mondják, hogy az egyik legizgalmasabb ág ez, mert annyi mindent: mechanikát, anyagismeretet, esztétikát kell integrálni. Mi az, ami vonzza ebben?

– Hogy a repülésből vegyek egy példát: ha egy repülőgép leesik, akkor darabokra szedik, és nemcsak azt vizsgálják alaposan, hogy melyik alkatrészt vezethetett a balesethez, hanem annak a darabnak a teljes útját: hogyan gyártották, hogyan csomagolták, hogyan szállították. A csomagolásnak kell biztosítania azt, hogy egy érzékeny, sérülékeny alkatrész például Hamburgtól Sanghajig ne törjön akkor sem, ha 8 méteres hullámok emelik-ejtik a hajót, ne károsodjon a tengeri sós párától, hőtől vagy hidegtől, és így tovább. Mi ezt végigjártuk egy Airbus-alkatrésszel, amikor még ott dolgoztam. Egy data logger követte a hatalmas, félkész állapotú repülőgép-alkatrészt minden töredékmásodpercben: mi történik az áruval, milyen erők, hatások veszik körül.

Hogyan kap egy fiatal magyar mérnök ilyen munkát?

– Egyrészt ott dolgoztam, annál a cégnél, ami ilyen csomagolásokkal-szállításokkal foglalkozott. Másrészt viszont az történt, hogy senki: sem a német cég skandináv partnerei, sem a repülőgép-ipari terméket fogadó kínai fél mérnökei nem akartak belevágni a projektbe. Az volt ugyanis az első eset, hogy félkészre szerelt állapotban szállítottak egy egész részegységet.

Mit mondott, amivel megnyerte a munkát?

– Egyszerűen csak annyit, hogy ha hagynak dolgozni, én megoldom. Szorított az idő, úgyhogy határozottnak kellett lennem, és csak annyit kértem, hogy a száraz dokumentációt, a papírmunkát végezzék el a németek: a többit a csapatommal – vagyis a magyar teamemmel – megoldom. Megoldottuk határidőre.

A kihívás motivál

Ez izgalmasan hangzik, főleg, hogy egyszer azt nyilatkozta: az Elektroluxnál töltött első tíz évében szinte kiégett. Ott nem voltak ilyen izgalmak?

– Ott is volt kihívás, mert a költségcsökkentésben jelentős szerepet kapott a csomagolástervezésünk. Elég, ha belegondol, hogy egy hűtőszekrény árának alig 3-4 százaléka maga a csomagolás – mi azonban olyan folyamatokat dolgoztunk ki, hogy 50, sőt, akár kétharmados arányú megtakarítást értünk el. Új anyagokat, új technológiát állítottunk be, és komoly sikereket értünk el. Csakhogy ennek részben az volt az ára, hogy végig kellett követnem a folyamatot, vagyis reggel hattól néha este tízig bent voltam… Úgy pörögtem, annyit agyaltam, hogy végül már sem időm, sem nyugalmam nem volt a pihenéshez, úgyhogy muszáj volt váltanom.

A váltás megint jól sikerült: egy szuperérzékeny zigótavizsgáló berendezés csomagolásával megint WPO-díjat nyert…

– Ott megint az történt, hogy nem sikerült biztonságosan, sérülésmentesen csomagolni a készüléket. Igaz, hogy különösen érzékeny eszközről volt szó: egy magyar startup fejlesztett ki egy embrióvizsgálatokhoz alkalmas készüléket, amit azonban a 10 G-s fizikai hatásnak sem volt szabad kitenni. Vagyis ha kézben tartva kicsit megrázzuk, akkor már sérülhet – hát, ezt kellett úgy elszállíttatni Brazíliába vagy Dániába, hogy ép maradjon. Öten próbálták előttünk, mi megoldottuk.

Ha nem ipari kémkedés a kérdés: mi a recept?

– A cégünkben, a Green Packagingben Kopócs Tamás kollégámmal arra az ötletünkre alapoztunk, hogy a megfelelő lassítást egy többrétegű műanyaghabbal ellátott, nagy dobozzal oldjuk meg (lásd nyitóképünkön!). A döntő tehát a lassítás, amihez megfelelő anyagválasztás kell – a „titok” tehát egy nyílt cellás poliuretán hab, ami több rétegben, más ritmusban lassítja az eszközt az esetleges ütközés esetén, végül pedig lassan visszanyeri az alakját, így tartósan védi az árut.

Mi volt eddig a legextrémebb ilyen G-csillapítási projektje?

– Ez. Ennél érzékenyebb termékkel még nem találkoztam, és fel is adná a leckét, ha egy tárgyat több szállítóeszközre, tengeri és közúti szállításra kellene csomagolni…! Olyannyira különleges ez a megoldás, hogy ma is, amikor már egy dán tulajdonos gyártja ezt a zigótavizsgáló készüléket, a csomagolást még mindig tőlünk rendelik és vásárolják.

Volt idő, hogy évente nyert egy „Oscar”-t, vagyis a csomagolási világszövetség fő szakmai díját. Mi motiválta, és mi motiválja most?

– A megoldás motivált: az, hogy megoldjam, megoldjuk a kihívást, a feladatot. Azóta pedig, hogy saját vállalkozásban dolgozom, nyilván az is motivál, hogy nyereségesen, stabil gazdálkodással működjünk, meg kell élni a piacon, fizetést kell adni. És az is motivál, hogy a kollégáim is elérjék azt, amit egykor én.

Díjak a legjobb, legzöldebb megoldásokra

Hogyan tartja meg az embereit ma, amikor a logisztikaiparban szakmunkástól mérnökig ki- és elvándorlás van?

– Először is mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsüljük őket. Másrészt gondoskodunk róla, hogy jó legyen a hangulat, tényleg csapat legyen ez a cég. Például jól delegáljuk a feladatokat: nemcsak tisztán osztjuk el a munkát, hanem gondoskodunk a megfelelő támogatásról, nem szólunk bele mindenbe, önállóan dolgozhatnak a munkatársaink. Így mindenki fontos, és fontosnak is érzi magát és a munkáját, sőt, a sikerélmények is az övék.


Vaszkó Tibor 2008-ban Ghána Accra királyától, III. Tackie Tawiah-tól vette át a WPO Worldstar díjat

Pár éve kritikusan megjegyezte a sajtóban, hogy a hazai piac nem érett a zöldtechnológiák integrálására. Fenntartja ezt?

– Fenntartom. Bár most arra számítok, hogy lesz némi „mozgás” a piacon, mert az állam be akarja tiltani az egyutas műanyag csomagolásokat. Ez, ha csak a nejlonzacskókról vagy az ételes tálcákról van szó, akkor nagyon is jó és fontos kezdeményezés. De itt van például a mi zigótafigyelőnk – szorosan véve az is egyutas csomagolás, mert nem hozzák vissza a laborból a dobozban, noha elég drága csomagolás, össze sem vethető például egy elenyésző forintértékű ásványvizes palackkal. Félek, nem esetleg valamilyen más iparág, mondjuk, az alumínium dobozos üdítőital lobbija van-e emögött…

Jó, hogy ezt említi, mert rögeszmésen szoktam kérdezni a szakemberektől, mi a véleményük a közvélemény és a laikus sajtó műanyag-ellenességéről. Mintha ez az anyagféleség volna a hibás a globális szemetelésért, nem pedig az emberi hanyagság… Mit gondol?

– Részben erről van szó: ha nem dobálnánk el a palackokat meg a többit, akkor nem lenne annyi szemét a tengerekben vagy a folyóinkban. Nem az anyaggal van a baj, hanem azzal, ha nem kerül vissza a feldolgozásba. Mi is próbálkoztunk kukoricaalapú műanyaggal, mert nagyon fontos nekünk is a környezetterhelés csökkentése – de hát, amíg ehhez ragaszkodtunk, alig volt némi forgalmunk. Másrészt, amire utaltam az előbb: például egyes műanyag habokat nem lehet mással helyettesíteni: egy érzékeny mikroszkópot nem lehet kartonban vagy papírgalacsinok közt szállítani.

Ma mitől ’green’ a Green Packaging?

– Attól, hogy minden esetben nemcsak a megfelelően hatékony, hanem a lehető leginkább környezetkímélő csomagolási megoldást ajánljuk fel az ügyfeleinknek. Ezt pedig az egész láncra vonatkozóan, tehát a gyártástól a csomagoláson át a szállításig kiterjesztve értem. Ezekre is kapjuk a WPO-díjakat: volt például autóipari eszközünk, ami környezetvédelmi értéke miatt kapott elismerést. Volt például egy olyan műanyag-csomagolásunk, ami egy addig egyszerhasználatos, ráadásul papírból készült eszközt váltott ki. Garantáltuk, hogy legalább 40-szer visszaforgatható, újrafelhasználható lesz, de a gyakorlatban aztán kiderült, hogy akár 400-szor is felhasználható, és nem kell új anyaggal pótolni.

Kölcsönnel indult a sikersztori

Mondják, hogy saját vállalkozása vezetőjeként megkeményedett.

– Ketten, Ladányi Zsolt barátommal vezetjük a céget, de tény, hogy kell egy másfajta keménység, határozottság, szemlélet a cégvezetéshez. Amíg egy multinál dolgozol, addig tudod, hogy ott áll mögötted a nagyvállalat tőkéje, piaca, és bár természetesen ott is van felelősség tervezőként, a biztonságérzet más. Amikor Zsolttal belefogtunk, akár hiszi, akár nem, úgy kellett kölcsönkérnünk fejenként félmilliót az induláshoz. És igaz ugyan, hogy dinamikusan ível felfelé a forgalmunk – idén vélhetően meghaladjuk a 2,5 milliárdot –, ugyanakkor viszont félszáz ember fizetése, a családjuk megélhetése múlik a döntéseinken.

Marad ideje kreatív munkára, csomagolástervezésre?

– Nem. A kollégákkal hetente van egy projekttalálkozó, amikor megbeszéljük a szakmai feladatokat is – és ennyi. Az ötletelésben néha részt veszek, a vevőkkel természetesen néha én is találkozom, a partnerekkel tartom a kapcsolatot: ott vagyok, ahol esetleg tudok hozzáadott értéket létrehozni, zöldebb, olcsóbb, hatékonyabb megoldást kidolgozni. Szóval, nem tervezek, de annyira nem is hiányzik, mert elértem, amit szerettem volna és lehetett. Most inkább azon vagyok, hogy a kollégák is érjenek el szakmai sikereket. Egyébként amellett, hogy megbecsüljük a munkatársainkat, szerintem ez is egy olyan erő, amit itt tartja őket: támogatást, biztatást, lehetőséget kapnak a kibontakozásra. Engem most is az inspirál, ami kezdettől: hogy látom a folyamatok végét, és látok olyan iparági jellemzőket, eljárásokat, termékeket, amikkel sosem találkoztam volna, ha nem ezt a szakmát választom.


Gondoskodunk róla, hogy jó legyen a hangulat, tényleg csapat legyen ez a cég