Szabotin Míra díjnyertes „macskapólya”-doboztervérőlés a kisállat-tulajdonosok lélektanáról
Nemcsak itthon, de még nyugaton sem elterjedt a multifunkciós és/vagy okoscsomagolások tervezése, alkalmazása. Pedig, ha egy csomagolás nem kerül felbontás után a szemétbe, hanem a lakásban tartósan szolgálja a tulajdonost, akkor afféle win-win-helyzet alakul ki: a reklámhordozóként is funkcionáló hasznos és dekoratív tárgy ráadásul hatalmas marketing-értékhozzáadást is produkálhat. Erről szól Szabotin Míra Hungaropack Student-díjas macskaeledel-dobozterve.
Hogyan jutott eszébe pont a macskák dobozszeretetét, úgynevezett pólyázó viselkedését kiindulásul választani?
– Amikor elkezdtem gondolkozni azon, hogy miről szóljon a szakdolgozatom, biztos voltam abban, hogy olyan csomagolást szeretnék tervezni, amit a benne lévő termék felhasználása után dobnak el. Nekem kutyám van, így azon kezdtem tűnődni, mit lehetne tervezni, amit esetleg ő tudna használni, de természetéből adódóan minden csak fogpiszkálóként működhetne a számára. A macskák dobozszeretete ezután ugrott be. A jelenséggel gyakran lehet találkozni az interneten. Ez egy létező etológiai tulajdonság, amit furcsamód még nem használt ki a csomagolóipar. A macskák bármilyen egyszerű szakadt kartondobozba nagyon szívesen bebújnak, még akkor is, ha el sem férnek benne. Eltűnődtem, mi volna, ha ezek a dobozok jól is mutatnának a gazdik lakásában, miközben szórakoztatják a kedvenceket?
Vannak már például madárodúként felhasználható borospalack-fadobozok és kutyáknak csőhenger-játékká alakítható lédig élelmiszeres zsákok. Ilyesféle terméket akart?
– Abszolút valami ezekhez hasonló, multifunkcionális megoldást képzeltem el. A témának utána is jártam, hogy lássam, eddig milyen ötletek fordultak meg a piacon. Élelmiszercsomagolásoknál már egészen sok ilyen megoldás van, de állateledel-csomagolás terén még nem jellemzőek annyira a kreatív ötletek, pedig az állattartók egy nagyon könnyen mozgósítható közösség. Ameddig valakinek nem volt kisállata, nem is tudhatja, mi mindent megadna nekik az ember.
A doboz egyszerre terméktároló, majd otthon macska-rejtekhely, de marketingeszköz is, vagyis nyilván szempont, hogy a macskagazdák elég aktívak a közösségi portálokon. Ez nyilván nem mindegy egy gyár tónak, hisz tudhatja előre, hogy egy vevő több ezer ismerősének fogja terjeszteni a kép révén a terméket…
– Igen, felbontásig egy egyszerű, esztétikus dobozként működik, ami 5 kilónyi macskaeledelt tartalmaz. Miután elfogyott a termék, a doboz egy perforációs vonal mentén eltörve könnyedén átalakítható, és így nyeri el a végső alakját, azaz lesz belőle macskafekvőhely. A csomagolás egyre inkább marketingeszközzé válik. Ezt egyébként ma már mindenki szem előtt tarja tervezéskor. Az állateledeles dobozok és zacskók esetében is minden szabad felületet nagy, színes csillogó fotó vagy grafika fed, és alig marad szabadon rész a csomagolás felületén. Szerintem az én dobozom pont a letisztultságával tűnik ki a sok színes, csillogó, harsogó csomagolás közül. Általában egy terméket lehet reklámozni az üzletpolcokon, interneten és a médiában is. Ha viszont az elégedett felhasználók maguktól osztanak meg róla képeket, az a gyártónak ingyen reklám – márpedig ha a kedvencünk remekül mutat például a dobozomban, akkor a gazdik elárasztják az internetet és saját közösségeiket. Mivel macskagazditól macskagazdiig megy az információ, célzottan a célközönséget éri a reklám. Én is több képet teszek fel a kutyámról közösségi oldalakra, mint amennyit jó érzéssel bevallanék, és ennek egy része olyan kutyás csoportokban landol, aminek több ezer tagja van.
Az köztudott, hogy a kisállateledel-előállítás felfutó iparág, de tudtommal cicáknak készült otthoni búvóhelyet csomagolásból még senki sem gyártott. Milyen kutatást végzett ebben az irányban anyaghasználat, forma, vásárlói igény terén?
– Sok cikket olvastam ezzel kapcsolatban, illetve végignéztem a nagyon sok külföldi és hazai webshopot. Külföldön vannak sikeres próbálkozások megszemélyesített kutyaeledel-zacskós csomagolásokra, okoscsomagolásokra és hasonlókra, erős a törekvés az újrahasznosítható anyagok használatára, de a multifunkcionalitás vagy továbbhasználhatóság még nem jellemző. Itthon pedig egyelőre beérik a gyártók egy szép grafikával az adott zacskón vagy dobozon. Én tervezés előtt online magyar macskás közösségekben mértem fel az igényt az ötletemre. Meglepően nagy lelkesedést váltott ki az elképzelés, főleg a hölgyek körében. Sokan írták, hogy remélik, tényleg megvalósul, és majd küldjek képet a csoportokba a prototípusokról, mert nagyon kíváncsiak. Megérdeklődtem tőlük, hogy milyen grafikát látnának szívesen a dobozon, mit tudnak elképzelni az otthonukban? Meddig hagynák a macskájuknak használni a fekvőhelyet? Illetve a doboz tartalma is ennél a kutatásnál dőlt el, hiszen az sem volt mindegy, milyen típusú eledel kerül a csomagolásba. Anyaghasználat terén már konkrét elképzeléseim voltak, vagyis az, hogy hullámpapírlemezt használok majd, nem itt dőlt el. Azért megkérdeztem azt is, hogy tudnak-e a macskák dobozmániájáról. Nem csalódtam: 97%-uk tudott róla.
Ha a kutatásaihoz kérdőíves módszert is választott, kíváncsiak vagyunk: milyen eredménnyel járt ez? Jellemzően kik és miket válaszoltak?
– Itt dőlt el, hogy a sok designötletem közül mi az, ami népszerű az átlag macskatartók körében, hogy hány macskát tartanak, milyen eledelt vásárolnak, hol és mekkora mennyiségben vásárolják azt meg. Érdekli-e őket hogy újrahasznosítható-e a csomagolás, egyáltalán szoktak-e szett vagy gyűjtőcsomagolásban eledelt vásárolni, aktívak-e közösségi medián, és hasonlók. A kitöltők döntő többsége 30 és 60 év közötti hölgy volt. A vásárlási szokásaik nagyon megoszlóak voltak, de még dominál az áruházi eledelvásárlás, átlagosan 1 macskát tartanak, és design tekintetében a dzsungeles elképzelést tetszett a legtöbbeknek. Noha a leginkább a száraz tápot preferálták, a zacskós nedves eledel alig maradt le, ezért döntöttem úgy, hogy a gyűjtődoboznak indult tervem inkább egy szett-csomagolás lesz, és többféle eledel többféle kiszerelését fogja tartalmazni.
Mennyi ideig „él” egy ilyen doboz mechanikai, termékélvezeti szempontból?
– Mondanám, hogy macskája válogatja, de a prototípust leteszteltem több macskán is, és ők nagyon visszafogottan bántak a dobozzal. Óvatosan másztak bele, óvatosan szagolgatták, aztán csak ültek benne elégedetten. Ezt látva azt mondanám, hogy fekvőhelyként is jó; pár hónapig biztosan megtartja az eredeti esztétikáját. Persze nem kizárható, hogy egyes esetekben használat során némi kaparászás és rágcsálás áldozatává válik… Fekvőhellyé átalakítás után a doboz elveszíti az eredeti formáját, így mechanikai hatásokra érzékenyebb lesz. Ha valaki perforált felével lefelé elejti, a díszítő elemek megsérülhetnek ugyan, de ezt leszámítva ugyanolyan strapabíró, mint, mondjuk, egy cipősdoboz.
A GreenCat logó kreatív telitalálat: ötvözi a reciklálást világszerte jelképező, egymást ölelő zöld nyilakat és az összegömbölyödő cicákat. Hogyan lett ez a logó?
– Talán ez született meg a leggyorsabban. Sok ötletet rajzoltam le, de rendes, vektoros logót csak néhányból csináltam, mert végig ez a verzió tetszett a legjobban. Letisztult, kifejezi, amit szerettem volna, és akár fekete-fehérben is jól mutat.
A szakdolgozatában említi, hogy a macskagazda nők szeretik valamilyen minőséghez, jelzőhöz, személyiségkarakterhez kötni a cicájuk jellemét. Emiatt alakította dzsungel, tűz vagy csipke-dizájnra a dobozok oldalát? Vannak más díszítési lehetőségek is?
– A piackutatásnál választhatóvá tettem elég sok designötletet, ami bennem felmerült, de a kitöltők is adhattak meg saját elképzelést. Illetve voltak asszociációs mondatok, amikkel jellemezhették a cicájukat – ezek is egy-egy grafikai ötlethez kötődtek. Így lett a legnépszerűbb a dzsungeles. Valószínűleg a cirmosmacska-gazdik többségének hatására. Úgyhogy ebből készült a prototípus is. De terveztem egy nőiesebb verziót, amiben például az elegánsabb, hosszúszőrű vagy világos színű cicák mutatnak jobban. A tüzes terv pedig kifejezetten kicsi vadabb megjelenésű fekete és vörös macskákhoz illik. Mivel két design között a doboz szerkezete csak a perforációs vonalban változik, sokféle grafikával gyártható volna. A perforációk is lehetnek sokfélék, akár kisebb kilökhető elemeket, átjárókat is ki lehetne alakítani a cicáknak, amin ki tudnak lesni anélkül, hogy kiemelnék a fejüket a dobozból, ezzel is növelve a biztonságérzetüket. Grafika szempontjából elképzelhetőek szezonális vagy limitált promóciók is. Például, karácsonyi, húsvéti, Valentin napi vagy filmpremierekre készített dobozok. Én például rettenetesen szerettem volna tervezni egy Star wars-osat, de az furcsán mutatott volna a szakdolgozatomban. Elképzeltem Trónok harcás és Disney-kastélyos verziókat is, csak ezek egy rétegnek szólnak a macskatartókon belül is, így nyilván nem a legelső verziók közé kerültek.
Mi motiválja? Mi az a cél, amit elérve elégedett lenne, mondjuk, 3-5 éven belül? Itthon tervezi-e a pályáját az életét, vagy külföldön?
– Idén márciusban diplomáztam az Óbudai Egyetem könnyűipari mérnök szakán. Jelenleg Budapesten élek a párommal és a kutyánkkal. Szabadidőmben sokat rajzolok, olvasok és sok kutyás programot, kirándulást szervezünk – no, nem a kijárási tilalom alatt, hanem általában (interjúnk április legelején készült, a járvány kapcsán elrendelt korlátozások idején – KZ), illetve egyéni vállalkozóként, grafikusként is dolgozom. Szeretem, ha a munkámnak van valami kézzel fogható végcélja, produktuma, és nemcsak papírtologatásról szól. Az alkotás motivál, hogy az a valami, amiért dolgoztam, az elkészült, szép, hasznos, és az emberek meg az állatok örömüket lelik benne. Az idei év eddigi fordulatai után nehéz előre tervezni. Ha 3-5 év múlva lenne a szakmában egy viszonylag kreatív pozícióm, ahol izgalmas csomagolásokat vagy külső grafikákat tervezhetek, azzal elégedett lennék, főleg, ha ez külföldön valósulna meg. Hazánkban sajnos kevésbé látok fejlődési lehetőségeket, bár ki tudja, mi történik egy két éven belül…
Kohout Zoltán
