A két világháború között Európa legmodernebb és második legnagyobb gyára volt a kispesti Gránit, melynek történetéről nemrég nyílt kiállítás a Nagy Balogh János Kiállítóteremben.
1920-ban a Budapest-Szentlőrinci Téglagyár egy edényégető részleget létesített. Pirosra égetett edényeket gyártottak, belsőjüket pedig fehér mázzal vonták be. A kísérletek biztatók voltak, így 1922-ben önálló finomkerámiai üzemet alapítottak. A kísérleti gyártás 1923. október elsejével indult meg, majd a sikeres évek során mintatermet rendezett be Bécsben, állandó résztvevője volt a Nemzetközi Árumintavásároknak, és szaniter termékek gyártásával megtörte legnagyobb versenytársa, a Zsolnay monopóliumát is. Sikerrel leküzdötték a gazdasági világválságot és a szégyenteljes zsidótörvények okozta nehézségeket, s másfél évtized alatt egész Európa legkorszerűbben felszerelt, a kemencék számát tekintve pedig a finnországi Arábia-gyár után a kontinens legnagyobb gyárává fejlődött Gránit Porcellán- és Kőedényárugyár Rt. néven. A 2. világháború után államosították, a termékszerkezet átalakult, több színes, mázas és dekorált árut kezdtek gyártani magasabb minőségben, képzett iparművészekkel, az Országos Iparművészeti Kiállításokon is díjazott alkotásokkal. A gyár egyedül a rendszerváltást nem élte túl: 1990-től a gyár új tulajdonosai nem tudták fenntartani a termelést, a gépsorokról 2001-2002-ben gördült le az utolsó étkészlet.
Kohout Zoltán
