Habár 2020 nyarán több, az Innovációs és Technológiai Minisztérium által szervezett online konferenciákon kaphattak információt az érdekképviseleti szervezetek az előkészületben lévő törvénymódosítások egyes elemeiről, ezek az online rendezvények nem helyettesítették a hivatalos és kötelező társadalmi egyeztetéseket. Nem volt lehetőség ugyanis párbeszédre, és a jelen tervezetről csak a közelmúltban, az Országgyűlés honlapján keresztül szerezhettek tudomást.
Szükséges az uniós célok eléréséhez
A több hónapon keresztül számos szakember által készített 143 oldal terjedelmű módosítástervezet 26 törvényben kíván változtatni. Így mind terjedelmi, mind pedig tartalmi oldalról a mélyreható elemzéshez, a várható hatások modellezéséhez néhány nap nem elegendő. Az anyag nem tartalmaz hatástanulmányt a tervezett változtatások gazdasági és környezeti hatásairól, amely segíthetné a döntéshozók tájékozódását. Ebben a szakmai véleményben arról tájékozódhat, ami a rövid idő után mégis megállapítható a tervezetről.
A Kormány a hazai hulladékgazdálkodási rendszert teljes körűen át kívánja szervezni. Erre több területen rá is fér a javítás, mert a 2012 óta tartó, állami irányítás mellett végzett gyűjtés és hasznosítás teljesítménye a lakossági hulladékok, és ezen belül is a csomagolási hulladékok területén csak részlegesen teljesíti a 2012. év végéig(!) elérendő uniós célokat. Ebből a megközelítésből a kormánynak a közszolgáltatás keretében végzett hulladékgazdálkodás „rendrakására” vonatkozó szándéka üdvözölhető. Elkerülhetetlen, hogy az évente 50 milliárd forint veszteséggel végzett közszolgáltatás ne újuljon meg. Azonban nem helyes út a lakossági hulladékgazdálkodást az önkormányzatok bevonása és a fogyasztók ösztönzése nélkül megvalósítani.
A visszaváltási rendszer bonyolult és drága
Az egyes műanyag, üveg és fém italcsomagolások betétdíjas – visszaváltási díjas – rendszerének bevezetése, az elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyiségének növelése és minőségének javítása szempontjából ugyancsak üdvözölhető. Ezzel hozzá lehet járulni a körforgásos gazdaság céljának, az anyagok minél hosszabb ideig tartó használatának teljesítéséhez.
Érdemes tekintetbe venni ugyanakkor, hogy a tervezett visszaváltási rendszer bonyolult és drága. Utóbbi megállapításnak azért is van jelentősége, mert a visszaváltási rendszerek három „lábából” – gyártók éves hozzájárulási díja, a hulladék ára és a vissza nem váltott palackok betétdíja – bármelyik elmozdul az optimálistól, a rendszer pénzügyi fenntarthatósága felborul.
Azt is tudni kell, hogy visszaváltási díjjal érintett egyes anyagáramok (főképp a sokat kritizált PET-palackok) esetében még 100%-os visszagyűjtés esetén sem eredményezik az uniós célok teljesítését, azaz önmagában e rendelkezéstől nem szabad csodát várni.
Méltányolható, hogy a Kormány a tervek szerint felhagyott a hulladékgazdálkodási felügyeleti díj bevezetésének tervével még akkor is, ha azt más jogszabályok módosításával kívánja pótolni.
Indokolatlan az állami koncesszió kiterjesztése
Az állami koncesszió tervezett kiterjesztése a gazdálkodó szervezetek által szelektíven gyűjtött, és kezelésre átadott hulladékaira (az iparban és a kereskedelemben képződő termékdíjas termékek hulladékaira) indokolatlan. A lakossági szelektív gyűjtéssel ellentétben a gazdaságon belül működő versenypiaci rendszerek ugyanis ezt a feladatot eddig is hatékonyan megoldották. A hasznosítási eredmények döntő hányadát ez a terület biztosítja.
A tervezet mind a kiterjesztett gyártói felelősség érdemi gyakorlását, mind a piaci verseny körülményei között jól és hatékonyan működő hulladékgazdálkodási ipar jövőjét, mind pedig a gazdasági szereplők (mint hulladéktulajdonosok) versenyképességét veszélyezteti. A jól működő hulladékgazdálkodási tevékenység kisajátítása ezen a területen rossz üzenetet hordoz a jogállam működése szempontjából is. A tervezet egyáltalán nem foglalkozik a rendszerszintű átalakítás gazdálkodó szervezetekre gyakorolt hatásával. A finanszírozás leírt formája a gyártók (kötelezettek) és az ipari-kereskedelmi hulladéktulajdonosok költségeinek biztosra vehető és számottevő növekedését eredményezi, versenyhelyzetüket rontja. Jól valószínűsíthető, hogy a többletköltségek előbb-utóbb megjelennek a termékek árában.
A koncesszióhoz kapcsolódó jogi észrevételek
A módosítástervezet előterjesztésének törvényessége megkérdőjelezhető
Az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) az Országgyűlésnek történő benyújtással egyidőben kapta meg a Kormány nevében beterjesztett tervezetet, így nem volt módja véleményét időben előterjeszteni. Az OKT jogállásáról szóló rendelkezés értelmében környezetvédelmi tárgyú intézkedés a szervezet előzetes állásfoglalása nélkül a döntéshozó elé nem terjeszthető (1995 évi 53. tv. 43-44.§). Hiányoznak a tervezetből a kötelezően előírt Hatástanulmány és Stratégiai Környezeti Vizsgálat elemei. A tervezetnek a hulladékgazdálkodási intézményi részfeladat koncesszióba adásával kapcsolatos intézkedéseire vonatkozóan nem történt egyeztetés az érintett gazdasági szereplőkkel és szervezeteikkel.
A hulladékgazdálkodás intézményi részfeladata kizárólagos állami közfeladattá minősítésének indokoltsága megkérdőjelezhető
Az állami irányítás mellett végzett hulladékgazdálkodási közszolgáltatói résztevékenység hatékonysága valóban javítandó, ugyanakkor a piaci szereplők által végzett ipari-kereskedelmi hulladékok gyűjtése eredményesen működik. Ezért nem indokolt a „Hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység” kisajátítása, és koncesszióba adása. Az intézkedés kizárólag azt a – nem titkolt – célt szolgálja, hogy a gazdálkodók terheinek növelésével finanszírozza a lakossági hulladékgyűjtésben keletkezett hiányt. Ez a szándék ellentétes a kiterjesztett gyártói felelősség működésére vonatkozó EU direktívában rögzített szabályokkal és a „szennyező fizet” elvével.
A tervezett koncessziós megállapodás tartalma az állam számára hátrányos
A tervezet koncesszióra részletesen kidolgozott elemek a koncesszor/koncessziós társaság számára monopolhelyzetet, teljes körű gazdálkodási biztonságot és érdekérvényesítési (újratárgyalási) lehetőséget teremtenek. Ugyanakkor a hulladékgazdálkodási célértékek teljesítésére nem kér garanciákat (… ajánlatában vállalnia kell …), nemteljesítés esetére a koncesszorral szemben érvényesíthető szankciókat (az engedély felfüggesztésén túl) nem tartalmaz.
Álláspontunk szerint a részletek a Kormány számára hátrányosak, és egyoldalúan a koncesszor érdekeit szolgálják.
A koncessziós rendszer az erőfölénnyel való visszaélést magában hordozza
A monopolhelyzetben lévő koncesszor a hulladékgazdálkodás tényleges munkáját elvégző alvállalkozók szerződéseit a piac árszabályozó mechanizmusait kizárva egyoldalúan állapíthatja meg. Ilyen helyzetben közel 1300, valamilyen hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozás jelentős részének „életben maradási” és a vele járó foglalkoztatási kilátásai rosszak. Ugyanakkor erőfölénybe kerül a koncesszor az összes gazdasági szereplővel szemben, mint a szelektíven gyűjtött hulladék kizárólagos átvevője (a hulladéktulajdonosok felé) és átadója (a hulladékkezelők felé).
A hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység kisajátítása sérti a tulajdonhoz való jogot
A kiterjesztett gyártói felelősség rendszere alá tartozó csomagolási hulladékok lakossági, közszolgáltatás keretében végzett gyűjtésének megújítása – mint már előbb említettük – üdvözölhető. Ezzel szemben ugyanezen termékek gazdálkodó szervezeteknél képződő hulladékának gyűjtésére és hasznosítására már van a piaci szereplők által jól működtetett rendszer. Ennek megváltoztatása nemcsak indokolatlan, hanem szükségtelenül avatkozik a szereplők üzleti-gazdálkodási folyamataiba.
A tervezet értelmében a gazdálkodó szervezeteknek a tulajdonukban lévő hulladékot kötelezően át kell adniuk egyetlen, monopolhelyzetben levő közszolgáltatónak vagy alvállalkozójának. Emellett egy későbbiekben meghatározandó díjat is kell fizetniük.
Maga a tervezet is a hulladékot értékként nevesíti, így a hulladék tulajdonosát megfosztják az értéket képviselő hulladékának szabadpiaci feltételek melletti értékesíthetőségétől.
Ugyanakkor a tervezet eddig példátlan módon egy teljes ágazatban működő gazdasági szereplőket foszt meg a tulajdonuk piacgazdasági körülmények közötti működtetésének jogától.
A koncesszor, mint az EPR (kiterjesztett gyártói felelősségi) rendszer működtetője a gyártók nevében, de a gyártók kihagyásával jár el
Az EU hulladék-keretirányelve leírja az EPR-rendszer minimális működési követelményeit, így:
- az egyéni vagy kollektív teljesítés lehetőségét,
- a költségek csökkentésének szükségességét,
- a kötelezettek egyenlő bánásmódját, mérettől (kicsi-nagy vállalat), származástól (belföldi-külföldi) függetlenül,
- az átláthatóság követelményét,
- a termékek gyártóinak a pénzügyi felelősségét, ami nem haladhatja meg az e szolgáltatások hatékony nyújtásához szükséges költségeket,
- e költségeket az érintett szereplők – ideértve a termékek gyártóit, szervezeteiket és a közigazgatási szerveket – átlátható módon állapítják meg,
- az aránytalan szabályozási terhek tilalmát.
A monopolhelyzetben lévő koncesszor által üzemeltetett országosan egyedüli EPR szervezet a fenti minimumkövetelmények egyikének sem felel meg, mert a gazdálkodó szervezetek, a kötelezettek:
- egyéni teljesítési – öngondoskodási – lehetőségét elzárja a kötelező közszolgáltatói átadás miatt,
- a költségei befolyásolására nincs lehetősége,
- a rendszer üzemeltetésének, a költségek alakulásának átláthatóságára egy monopolhelyzetben lévő és miniszter által meghatározott díjstruktúra mellett nincs semmi lehetőség,
- a tervezet le sem írja, hogy a gyártók (kötelezettek) bármilyen formában részt vehetnének az EPR rendszer működtetésében,
- a koncesszor a folyamatból kihagyott gyártók (kötelezettek) nevében saját alvállalkozóinak ad megbízást a hulladékgazdálkodási feladatok elvégzésére, ami önmagában visszás.
2023 második félévétől működnie kell
A köztársasági elnök alkotmányossági aggályok miatt alkotmánybírósági felülvizsgálatot kért 2020 decemberében. Érvrendszerében a fenti CSAOSZ észrevételeket is felhasználta. A testületnek 30 nap áll rendelkezésére az álláspontjának kidolgozására. A fejleményekről olvasóinkat következő lapszámunkban fogjuk tájékoztatni, az idő ugyanis sürget mindenkit: 2023 második félévétől a rendszernek működnie kell.
Nagy Miklós főtitkár; CSAOSZ
