A tökéletesség nem célom – sokkal inkább az, hogy minden alkotás újabb lépés legyen önmagam felé. Pintér Boglárka tervezőgrafikus hallgató így látja a grafikai tervezést, amely számára nemcsak szakma, de szenvedély és menedék is – ahol nincsenek korlátok, csak szabadon áramló ötletek.
Kezdetben mesekönyvekből kiválasztott képeket másoltam sütőpapírra
A kreativitás ereje és a művészet által nyújtott önkifejezés szabadsága új perspektívákat nyit meg a mindennapokban. Ezt vallja Pintér Boglárka, a Soproni Egyetem harmadéves tervezőgrafikus hallgatója, akit az idáig vezető útról, a tervezőgrafikáról, jövőbeli elképzeléseiről kérdeztük – de mindenekelőtt arról, hogy mikor került hozzá közel a művészet.
– Már kisgyermekkoromban állandóan rajzoltam és festettem, de más kreatív tevékenységekben is örömömet leltem. Eleinte főként mesekönyvekből kiválasztott képeket másoltam sütőpapírra, ezzel is tanulva a vonalvezetést, a különböző technikákat, stílusokat.
Az iskolai tananyag soha nem kötött le igazán. A számok világa idegennek tűnt, a matematikaórák idővel rémálommá váltak. Hamar ki is derült, hogy diszkalkuliás vagyok.
A diszkalkuliát sokan nem fogadják el betegségként. Én sem így tekintek rá, de komoly nehézségeket okoz számomra a hétköznapokban is. Ez önbizalomhiányhoz vezetett, és egyre jobban kezdtem félni az új kihívásoktól. Szorongás kísérte a döntéseimet, és sokszor úgy éreztem, hogy bizonyos dolgok eleve kudarcra ítéltek számomra.
A művészetben viszont mindig érvényesülhettem, kiteljesedhettem. A kreativitás volt az a menekülőút számomra, ami segített elkerülni a hétköznapi nehézségeket: leültem egy üres lap elé, és szabadon alkothattam. A rajzolás és a grafikai tervezés lett az a tér, ahol a számok nem uralkodtak felettem, és ahol igazán kifejezhettem magam.
A grafikai tervezés szakma, hobbi és eszköz az önkifejezésre
Milyen irányba indult az általános iskola elvégzése után?
– A középiskolai tanulmányaim választását nagyban befolyásolta az alkotás iránti rajongásom. A tatai Művészeti Szakgimnáziumba jelentkeztem, ott ismerkedtem meg a grafikai terület alapjaival. A középiskolás éveim alatt egyértelművé vált számomra, hogy a jövőmet a tervezőgrafika területén képzelem el. Sokat kísérleteztem különböző technikákkal, programokkal, és rengeteget tanultam autodidakta módon is, miközben áttértem a digitális rajzolásra. Igyekeztem minél több művészeti kiállításra, rendezvényre ellátogatni, hogy inspirációt merítsek és tágítsam a látókörömet.
Tehát a középiskolában úgy döntött, hogy megpróbál bejutni a tervezőgrafika szakra. Ez sikerült is, és már a Soproni Egyetem végzős hallgatója. Miért épp a mi intézményünkre esett a választása?
– A közelsége miatt, ugyanis Mosonmagyaróváron élek. Nagyon örülök, hogy felvettek ide, hiszen nagyon szép környezetben található, és szinte már családias itt a hangulat.
A grafikai tervezés számomra nem csupán egy szakma vagy hobbi, egyben eszköz is az önkifejezésre. A művészet segített abban is, hogy megbirkózzak a szorongással és a félelmeimmel – amikor alkotok, a világ megszűnik körülöttem létezni, és csak a folyamatra koncentrálok.
Természetesen az egyetemi élet is hoz magával kihívásokat: a határidők, az új technikák elsajátítása és az elvárások gyakran stresszesek. Azonban ebben a környezetben sikerül megbirkóznom vele még akkor is, ha sokszor nehezen veszem rá magam, hogy kilépjek a komfortzónámból. Az új dolgok kipróbálása ugyanis mindig félelemmel tölt el: Mi van, ha nem sikerül, ha mások jobbak nálam? Az elmúlt évek alatt megtanultam, hogy a hiba nem egyenlő a kudarccal. Minden egyes elrontott vázlat, félbehagyott projekt vagy újratervezett grafika egy lépés afelé, hogy jobbá váljak. A saját tempómban haladok, és tudom, hogy minden egyes alkotás közelebb visz ahhoz, hogy megtaláljam a hangomat a grafika világában.
Nem tartom tökéletesnek a munkáimat, de számomra nincs is tökéletes. Mindig mindenhez hozzá lehet adni valami pluszt – és ez nagyon jól van így.
Boldogságot „kiált”, egészségtudatosságot közvetít
Egyik munkájával nevezett a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre. Mutassa be azt, kérem!
– A HUNGAROPACK diákversenyre a müzlis dobozzal pályáztam, melybe négyféle ízt terveztem (kókusz, eper, csokoládé és pisztácia). Vizuálisan vonzó terméket igyekeztem tervezni – olyat, ami „kiáltja” a boldogságot, miközben az egészségtudatosságot is közvetíti a fogyasztó felé. Én ugyanis zab müzlihez terveztem a csomagolást.
A dizájnt frissnek, fiatalosnak terveztem. Modern formákkal igyekeztem elérni, hogy azonnal megragadja a figyelmet, miközben letisztult és könnyen érthető marad a célja. A csomagolás színvilága természetes és harmonikus, amely elősegíti a termék egészséges és prémium-minőségű mivoltának közvetítését. A natúr tónusok, a földszínek és a gyümölcsök mind azt sugallják, hogy tiszta, természetes és tápláló termékkel van dolgunk.
A csomagoláson alkalmazott tipográfia modern és változatos, amely dinamizmust kölcsönöz a dizájnnak. A termék neve “MIXLI”, ami jól látható és kiemelkedő pozícióban szerepel, így azonnal felkelti a vásárlók figyelmét. A betűtípusok kombinációja vizuálisan teszi izgalmassá a megjelenést, árnyékkal még inkább kiemelve úgy, hogy mégsem váljon kaotikussá – ez fontos szempont volt a csomagolás tervezése során.
A szövegblokkokat és információkat a hátoldalon, logikus elrendezésben helyeztem el, hogy azokat a fogyasztók könnyen megtalálhassák. A táplálkozási adatok jól olvashatók, és megfelelő hierarchiában mutatkoznak be. Az egyes kiemelt részek eltérő méretű betűkkel és színkiemeléssel különülnek el, ami segít a gyors tájékozódásban. A természetes összetevőkre utaló grafikai motívumok erősítik az egészségtudatos arculatot, miközben a termék összetevőit is vizuálisan kommunikálják. Az ikonok és piktogramok használata hozzájárul az információ gyors feldolgozásához, ami különösen fontos a mai rohanó világban. A vásárlók ugyanis gyakran csak néhány másodpercet töltenek egy-egy termék csomagolásának elemzésével.
Az egész alapja pedig egy prémium, szögletes, íves falú csomagolás. Az ívelt vonalak dinamikát és egyedi megjelenést kölcsönöznek a csomagolásnak. Ez a forma vizuálisan eltér a szokványos, szögletes csomagolásoktól, ezért figyelemfelkeltő a polcokon. Az ívelt forma ergonomikusabbá is teszi a csomagolást, mivel kényelmesebb a kézben tartani.
Egy igazán jó dizájn képes egy történet elmesélésére
Hamarosan végez az egyetemünkön? Mik a jövőbeli elképzelései – továbbtanulás vagy munkába állás?
– Szeretnék grafikai területen munkát vállalni. Emellett igyekszem minél jobban elmélyíteni a tudásomat a vizuális kommunikáció, branding, UX/UI területén. Célom, hogy olyan grafikákat hozzak létre, amelyek nemcsak szépek, de valódi érzelmeket is kiváltanak az emberekből. Hiszek abban, hogy az igazán jó dizájn nemcsak esztétikus, de hatást gyakorol a nézőjére, és képes történeteket mesélni.
Ugyan a félelem még mindig részese az életemnek, de hiszem, hogy ennek ellenére is képes vagyok fejlődni. Nem akarom, hogy a diszkalkulia, a bizonytalanság és a szorongás is meghatározza azt, hogy mit érhetek el. Megtanultam, hogy a kitartás és a szenvedély sokkal fontosabb, mint a tökéletesség.
A jövő még nyitott számomra, de egy biztos – mindig alkotni fogok, hiszen a grafika az én világom. Habár az út néha nehéz, de tudom, hogy ezen a területen tudok igazán érvényesülni.
Olyan munkát szeretnék végezni, ahol a művészet és a dizájn találkozik, és ahol igazán hasznos, vizuálisan hatásos alkotásokat hozhatok létre – amik kapcsolatba lépnek a társadalommal, és bemutatják a művészet újabb és újabb arcait. Hiszem, hogy a művészet mindig is az életem része lesz, és örülök, hogy ezt az utat választottam.
Rosta Péter és Szarka Judit Gabriella | Soproni Egyetem
