AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ CSOMAGOLÁSI RENDELETÉNEK (PPWR) RÖVID BEMUTATÁSA
A csomagolásokra vonatkozó környezetvédelmi szabályozás, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv (PPWD) 1994-ben lépett hatályba. Azóta a direktíva többször változott, szigorodott, és új, jellemzően a felhasználás mérséklését célzó tartalmi elemekkel bővült. A csökkentésre irányuló erőfeszítések ellenére az Európai Unióban nőtt a csomagolási hulladék mennyisége, ami főként az online vásárlások és a házhoz szállítások, elmúlt években bekövetkezett növekedésére, valamint az útközbeni („on-the-go”) fogyasztás fokozódására vezethető vissza.
Még tovább növekedhet a csomagolási hulladék mennyisége
Az Eurostat által közzétett legfrissebb adatok azt mutatják, hogy az Európai Unió tagországai 2022-ben 84 millió tonna (a 2010. évi mennyiségnél 24%-kal több) csomagolási hulladékot termeltek. Ez azt is jelenti, hogy minden európai lakosra átlagosan több mint 186 kg, azaz napi 0,5 kg jut – és ezek mintegy harmada a kommunális hulladékba került. A felmérések azt mutatják, hogy intézkedés hiányában a csomagolási hulladék mennyisége 2030-ra további 19%kal növekedhet. Bár az újrafeldolgozási arányok 2010-hez képest 23%-kal nőttek az Unióban, ez nem volt elegendő ahhoz, hogy sikerüljön lépést tartani a keletkező csomagolási hulladék teljes mennyiségének növekedésével. Az adatok szakadékot mutatnak a csomagolási hulladék mennyiségének és az újrafeldolgozott csomagolási hulladék mennyiségének a növekedése között.
Mindezen tények alapján döntött úgy az Európai Bizottság, hogy a csomagolások környezetvédelmi szabályozását nem egyszerűen csak frissíti, hanem hozzáilleszti az európai zöld megállapodás céljaihoz és a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervéhez. A jogszabály a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 1994. évi irányelv helyébe lép, és rendeleti formát ölt (PPWR). Ez azt is jelenti, hogy ezek a szabályok közvetlenül alkalmazandók lesznek az összes tagállamban anélkül, hogy azokat át kellene ültetni a nemzeti jogba.
A csomagolás mennyisége az elmúlt években gyorsabb ütemben nőtt, mint az EU gazdasága és népessége, és egyre nagyobb a szakadék a hulladék mennyisége és az újrafeldolgozási arányok között.
Koncepcionális megközelítés
A rendelet a körforgásos gazdaság megvalósításának szellemisége keretében a megelőzésre és az újrahasznosításra helyezi a hangsúlyt. Tehát a csomagolás-kibocsátás visszaszorítása az elsődleges cél, a másodlagos pedig a felhasznált alapanyagok minél hosszabb ideig tartó és kiterjedtebb használatban tartása.
A rendelet a kibocsátáscsökkentést a csomagolószer-felhasználás kvantitatív (százalékos mértékben meghatározott) csökkentésével, a nélkülözhetőnek ítélt csomagolási formák (és nem csomagolóanyagok) betiltásával, a csomagolásméretek (belső űrméretek) észszerűsítésével, továbbá az újrahasznosítási, valamint újrahasználati rendszerek kiterjesztésével és kötelezővé tételével kívánja elérni. Az anyagok körforgásban tartása érdekében – elsősorban a műanyagokra vonatkozóan – kötelező másodnyersanyag-felhasználást ír elő az EU tagországai számára egységesen kötelező jogszabály.
A csomagoláskibocsátás csökkentés előírása
Minden tagállamra egységesen érvényesen kibocsátáscsökkentést kell elérni, mégpedig a 2018. évben fogalomba hozott csomagolásmennyiség (amely általánosan elfogadott elv szerint megegyezik a hulladékká vált volumennel) alapulvételével. Ennek mértéke:
•2030-ig 5%,
•2035-ig 10% és
•2040-ig 15%.
Ez a rendelkezés sajnálatosan ellehetetleníti a kevésbé fejlett gazdaságú – ezáltal jellemzően a csomagolást alacsonyabb volumenben kibocsátó – országok felzárkózását. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen szintről kell visszalépni. Az Eurostat 2022. évi hivatalos adatai szerint például Írországban 234 kg/fő/év, Németországban 227 kg/fő/év, míg Horvátországban 82 kg/fő/év volt az egy főre jutó éves csomagoláskibocsátás.
Problémásnak látszik a fűnyíróelv érvényesítése az innováció szempontjából is. Ha azt a népszerűvé vált – bár nem feltétlenül helyes – gyakorlatot vizsgáljuk, hogy a műanyagot papírra váltjuk, úgy azt csak többlet anyagfelhasználással tehetjük meg. Ugyanígy, ha műanyagfólia-társítást egyanyagú változatra akarjuk cserélni, akkor monoanyagból a közel azonos zárótulajdonság csak nagyobb anyagvastagsággal érhető el.
A kibocsátáscsökkentést ugyanakkor a csomagolószerek újrahasználatának előtérbe helyezése is elősegíti, de erről később még lesz szó.
Bizonyos csomagolásformák betiltása
A még hatályos csomagolási irányelv értelmében csak az a csomagolás (csomagolóanyag) hozható forgalomba, amely a lényegi követelményeknek megfelel. Ez megfordítva azt is jelenti, hogy amely anyag az előírásokat teljesíti, az a piacra is helyezhető. A tiltás ezért nehéz szabályozási forma. A PPWR emiatt a jogalkotók által mellőzhetőnek ítélt csomagolásformákra ír elő tiltást, ami várhatóan a következőkre terjed ki:
•műanyag alapú multipack, promóciós csomagolások (vásárlásfokozási cél esetén),
•egyszer használatos csomagolás 1,5 kg-ot meg nem haladó mennyiségű friss gyümölcshöz és zöldséghez, kivéve, ha bizonyíthatóan szükség van a vízveszteség, a feszesség elvesztése, a mikrobiológiai veszélyek vagy a fizikai behatások elkerülésére,
• a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazat helyszínein kitöltött és elfogyasztott élelmiszerek és italok egyszer használatos csomagolása,
• egyesével csomagolt adagok egyszer használatos csomagolása, amelyet a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatban használnak fűszerekhez, befőttekhez, szószokhoz, kávékrémesítőkhöz, cukorhoz és ételízesítőkhöz, kivéve azt a csomagolást, amelyet elvitelre kész, azonnali fogyasztásra szánt, további előkészítést nem igénylő élelmiszerrel együtt biztosítanak,
• kozmetikumokhoz, higiéniai és testápolási termékekhez, amelyeket folyékony termékek esetén 50 ml-nél, nem folyékony termékek esetén pedig 100 grammnál kisebb adagnagyságú csomagolásban bocsátanak rendelkezésre.
Ez a jogszabályi rendelkezés már bevezetése előtt több helyen teret nyert, azonban a széles fogyasztói kör számára tanulást igényel, hogy az élelmiszerveszteség ne okozzon nagyobb környezeti terhet, mint a kiváltott csomagolás.
A csomagolás minimálisra csökkentése
A csomagolás tömegét és térfogatát a funkcionalitásának biztosításához szükséges minimális mértékre kell a tervezés során meghatározni, figyelembe véve azt, hogy a csomagolás milyen anyagból készül. Nem hozható forgalomba olyan csomagolás, amelynek jellemzői kizárólag a termék érzékelt térfogatának növelését célozza, beleértve a kettős falakat, az álaljzatokat és a felesleges rétegeket. Kivétel, ha a csomagolás kialakítása az uniós jogszabályok alapján oltalom alatt álló földrajzi jelzések és eredetmegjelölések hatálya alá tartozik. Üres térnek kell tekinteni a vágott papírral, légpárnákkal, buborékfóliával, fagyapottal, polisztirollal, polisztirol térkitöltő habbal vagy más töltőanyagokkal kitöltött helyet.
Az üres tér aránya a gyűjtő- és szállítási, továbbá az e-kereskedelmi csomagolások esetében maximum 50% lehet.
A műanyagcsomagolás minimális újrafeldolgozott anyagtartalma
Ez a rendelkezés váltotta és váltja ki a legtöbb ellenérzést, ellenvéleményt, mégpedig az élelmiszerrel közvetlenül érintkező műanyagok kötelező másodnyersanyag-tartalma miatt.
2030. január 1-jétől a csomagolás műanyag részének fogyasztás utáni (PCR) műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalommal kell rendelkeznie csomagolási egységenként legalább a következő százalékos arányban:
•30% az érintkezésre érzékeny termékek fő összetevőként polietiléntereftalátból (PET) készült csomagolása esetében,
• 10% az érintkezésre érzékeny termékek PET-től eltérő műanyagból készült csomagolása esetében, az egyszer használatos műanyag italpalackok kivételével,
•30% az egyszer használatos műanyag italpalackok esetében,
•35% az a), b) és c) pontban foglaltaktól eltérő csomagolás esetében.
2040. január 1-jétől a csomagolás műanyag részének fogyasztás utáni műanyaghulladékból hasznosított újrafeldolgozott tartalommal kell rendelkeznie csomagolási egységenként legalább a következő százalékos arányban:
•50% az érintkezésre érzékeny termékek fő összetevőként polietilén-tereftalátból (PET) készült csomagolása esetében,
•25% az érintkezésre érzékeny termékek PET-től eltérő műanyagból készült csomagolása esetében, az egyszer használatos műanyag italpalackok kivételével:
• 65% az egyszer használatos műanyag italpalackok esetében,
• 65% az a) és b) pontban foglaltaktól eltérő műanyagcsomagolás esetében.
A fenti szabályok nem alkalmazandók a komposztálható műanyagcsomagolásra! A célértékek 2030-ra és 2040-re való meghatározásával elérendő innovációs célokat kívánnak kitűzni a hulladékhasznosítók számára. Jelenleg például nem vagy csak korlátozottan érhető el PCR (fogyasztótól visszagyűjtött) forrásból műanyaghulladék.
Ellentmondásosnak tűnik, hogy élelmiszerek esetében a jogszabály hasznosított anyagtartalmat kötelező érvénnyel ír elő, ugyanakkor a gyógyszerek és gyógyászati készítmények mentesülnek a hatály alól.
Újrahasznosítási (újrafeldolgozhatósági) teljesítményfokozatok
A rendelet célul tűzi ki, hogy 2030-ig az uniós piacon elérhető minden csomagolás gazdaságilag életképes módon legyen újrafeldolgozható.
A jogszabály szerint a gyártóknak hasznosíthatóság szempontjából értékelniük kell a csomagolásaikat, és 2030-tól az alább található táblázat szerinti A., B. vagy C. teljesítményfokozati kategóriába kell azokat besorolni. Amennyiben arra az eredményre jutnak, hogy a hasznosíthatóság a 70%-os arányt nem éri el, a csomagolás nem hozható forgalomba.
csomagolások értékelésére vonatkozó szabályok egyelőre nem ismertek. Támpontot azért lehet nyerni a CSAOSZ gondozásában magyar nyelven megjelent és a Szövetség honlapjáról díjmentesen letölthető Csomagolástervezés újrahasznosításra című kiadványból, amely ugyan a teljesítményfokozati besorolásához segítséget nem nyújt, ellenben a „közlekedési lámpa” (zöld-sárga-piros) szerinti értékeléshez támpontot ad.
Aggodalomra okot adó anyagok használatának korlátozása
A csomagolást úgy kell előállítani, hogy minimumra csökkenjen az aggodalomra okot adó anyagok jelenléte és koncentrációja bármilyen csomagolási összetevő vagy csomagolóanyag alkotóelemei között.
A rendelet hatálybalépését követő 18 hónappal később nem hozható forgalomba olyan élelmiszerrel érintkező csomagolás, amely a meghatározott határértékeket elérő vagy meghaladó koncentrációban per- és polifluorozott alkil anyagokat (PFA-anyagokat) tartalmaz.
A csomagolásban vagy a csomagolás alkotóelemeiben jelen lévő anyagokból származó ólom, kadmium, higany és a hat vegyértékű króm (nehézfémek) koncentrációinak összege megegyezik az irányelvben már korábban leírtakkal.
A nehézfémekkel kapcsolatban általánosan elmondható, hogy a gyártás során szándékoltan már nem adnak ilyen adalékot a csomagolóanyagokhoz, ugyanakkor természetes anyagok (például fa) esetében előfordulhat határérték alatti nehézfém-tartalom.
Újrahasználati és újratöltési célértékek
Ez a rendelkezés – ahogy az előzőekben már írtuk –, a kibocsátás drasztikus csökkentését célozza. Az újrahasználható csomagolószerek (a csomagolások teljességgel nem lehetnek újrahasználhatók) épp a tervezett tartósságuk miatt – az egyszer használatos megoldásokhoz képest – magasabb anyagfelhasználással készülnek, ugyanakkor az ismételt felhasználás következtében a kibocsátás-csökkenés minden újbóli alkalommal megvalósul.
A rendelet 2030-ra új, kötelező érvényű újrahasználati célértékeket, 2040-re pedig indikatív célértékeket határoz meg. A gazdasági szereplők által használt csomagolás típusától függően különböző célértékek vonatkoznak:
• alkoholtartalmú és alkoholmentes italok csomagolására (a borok, az ízesített borászati termékek, a tej és más rendkívül romlandó italok kivé- telével),
• szállítási és fogyasztói csomagolásra (kivéve a veszélyes áruk vagy a nagy méretű berendezések csomagolását és az élelmiszerekkel közvetlenül érintkező rugalmas csomagolást),
• gyűjtőcsomagolásra.
A kartoncsomagolás (ide értendő a hullámpapírlemez-alapú megoldás is) általánosan mentesül az említett követelmények alól. A PPWR széles termékkört vont az újrahasználható vagy újratölthető csomagolásokat kötelezően alkalmazók körébe. Jelen ismereteink szerint néhány területre vonatkozó kiterjesztés életszerűtlen. Például nehezen értelmezhető az egységrakomány-rögzítésben használt nyújtható fóliák, illetve pántolószalagok ismételt felhasználásra való alkalmassága.
Az elvitelre szánt ételeket és italokat kínáló vállalkozások számára azt a kötelezettséget állapította meg a rendelet, hogy ajánlják fel a vásárlók számára, hogy többletköltségek nélkül saját tárolóedényeiket tölthessék meg a hideg vagy meleg italokkal, illetve készételekkel. Ezenfelül az elvitellel kapcsolatos tevékenységek keretében arra kell törekedni, hogy 2030ra a termékek 10%-át újrahasználatra alkalmas csomagolási formákban kínálják.
Komposztálható csomagolás
A kávé- és teatasakoknak, illetve ilyen rendszerek egyadagos egységeinek, továbbá a gyümölcsökre és zöldségfélékre rögzített tapadócímkéknek, valamint a nagyon könnyű műanyag hordtasakoknak biohulladék-kezelő létesítményekben, iparilag ellenőrzött körülmények között komposztálhatónak kell lenniük.
A jelen összeállítás hangsúlyozottan a PPWR első bemutatását és az érdekeltek előzetes tájékoztatását célozza, és a teljesség igénye nélkül a lényegesebb újdonságokra koncentrál.
JOGSZABÁLYCUNAMI!
Az Európa Parlament és Tanács 2024. év végén fogadta el a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló irányelv módosítását és rendeleti szintre emelését. Egyes szakértők a PPWR rendelet kapcsán a csomagolás forradalmát emlegetik, amivel arra akarnak utalni, hogy új, nagy jelentőségű változások kerülnek bevezetésre. Talán elég annyit előre jelezni, hogy a rendelet a mellékleteivel együtt közel 350 oldal terjedelmű. Ez azonban csak a kezdet. A rendeletet számos háttérjogszabály és szabvány kidolgozása fogja kísérni.
Annak érdekében, hogy a szakemberek munkáját segítse, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) 2025. március 27-én 10 órai kezdettel konferenciára invitálja az érdeklődőket, ahol részletesen bemutatják az Csomagolási és Csomagolási Hulladékról Szóló Rendeletet (PPWR).
Gönci Beáta, Nagy Miklós | CSAOSZ
