Kiváltja-e az embert a technológia?

Idén 13. alkalommal került megrendezésre a Nagyvállalatok Logisztikai Vezetőinek Konferenciája, amelynek 2019. május 15-17. között a Thermál Hotel Visegrád adott otthont.

A konferencia a hazai logisztikai szakma legrangosabb eseménye. A rendezvény kiemelkedő szakmaiságát bizonyítja, hogy minden évben egyre nagyobb létszámmal kerül megrendezésre. Köszönhetően a 10 éve alakult Nagyvállalatok Logisztika Vezetőinek Klubjának, idén is számos iparágból érkeztek logisztikai szakemberek.

– Nagy öröm volt számomra, hogy pár napja teljesen megtelt a konferencia! A mai nap legnagyobb kérdése, hogy hogyan fog megférni a közeljövőben ember és robot? Hogyan fogja átalakítani környezetünket a robotika? 10-20-30 év múlva lesz-e szükség ránk, logisztikai vezetőkre. Én hiszek abban, hogy embernek embert kell irányítani, és hogy egy csapat csodákra képes az összefogás révén, és nyilván egy ilyen csodálatos csapatot csak ember tud összefogni – Szabó Zoltán, a klub elnöke ezekkel a szavakkal nyitotta meg a rendezvényt.

LogisztikaSOK.0

Kik azok az értékes munkatársak, akikre oda kell figyelni, illetve kik azok, akik további értéket teremtenek, és vajon ezeket az értékes munkatársakat megbecsülik-e a vezetők? Távoli jövő-e a robotika? Kiváltja az embert a robot? Valóban kiürülnek teljes mértékben a raktárak? Vagy azért „nem eszik olyan forrón a kását?” Ezt a sokrétű kérdéskört ölelte fel az a kerekasztal-beszélgetés, melyen részt vett Major Lajos (Logistics & CustomerService manager, Dana Hungary Kft.), Hegedűsné Szendy Zsanett (HR Business Partner, Coca Cola HBC), Prokop Réka (DS HR Partner MOL manager, Mol Nyrt.,) Kovács István (Logisztikai Vezető Starters E-Components Generators Automotive Hungary Kft.) és Gubicza László (ügyvezető, Robotcenter Kft.).

Immár évek óta a konferencia moderátora Krizsó Szilvia, aki a tévézés mellett felső vezetőknek tart kommunikációs tréninget. A rendezvény zárónapján „Tesztoszteronnal a sikerért, avagy győzzük le, vagy ha nem megy, használjuk szorongásainkat a kiemelkedő teljesítményért” címmel prezentált.

– 1998 óta, tehát 20 éve készítek interjúkat művészekkel, közéleti személyiségekkel, politikusokkal, üzletemberekkel, utóbbiaknak 15 éve kommunikációs tréningeket is tartok, tehát több ezer fős merítésem van, de leginkább az utóbbi hét évben, amióta a színházi talk show-m megy, értettem meg, hogy két út vezet a kiemelkedő teljesítményhez. Az egyiken a szerencsések járnak. Azok, akik akár veleszületetten, akár tanult alapon, elképesztően magabiztosak, és ezt sugározzák is magukról. Elhiszik magukról, hogy sikerre születtek, úgy viselkednek, mint a sikeres emberek, ezért a környezetük sikeresnek látja és láttatja őket, amitől még sikeresebbnek érzik magukat, így még több dologba mernek belevágni. A siker sikert szül. Hangsúlyozni szeretném, hogy van olyan, hogy valaki érdemtelenül jut magasra, de én hiszek a teljesítmény erejében, és azokra koncentrálok, akik tényleg le tudnak tenni valamit az asztalra, de ebben a magabiztosságuk is segíti őket. Közben, a saját magukba vetett hitük miatt ugyanakkor elégedettek és boldogok. Ebből a szempontból vannak kevésbé szerencsés emberek. Ők a megfelelési kényszerük, az ehhez kapcsolódó szorongásuk és az ebből adódó maximalizmusuk miatt ugyan folyamatosan egyre jobb és jobb teljesítményt nyújtanak, amit a külvilág sikerként értékel, de közben nem tudnak ellazulni, kiengedni. Folyamatosan küzdenek, elsősorban saját magukkal. Hiába jön a külső megerősítés, ideig-óráig hisznek az elismerő szavaknak, aztán felhangosodik a saját belső hangjuk. Ezáltal soha nem elégedettek. Ez félig-meddig olyan, mintha magukat zárnák börtönbe. A bizonytalanság börtönébe, ahol a kulcs a saját elméjükben van. Ezen a hozzáálláson lehet változtatni, de tudatosság és elszántság kell hozzá. El kell hitetni magunkkal, hogy jók vagyunk. Több lehetséges módja van, egyik az, hogy elkezdünk úgy viselkedni, mint a magabiztos emberek, magyarul tettetjük. És ezt addig csináljuk, amíg el nem hisszük magunkról, hogy van mire magabiztosnak lenni. Kutatások bizonyítják ennek létjogosultságát. Elég arra gondolni, hogy ha jól érezzük magunkat, mosolygunk. Viszont ha nem érezzük jól magunkat, de elkezdünk, akár erőltetetten mosolyogni, elkezdjük jól érezni magunkat. Mert az agyunk beindítja azokat a fiziológiás folyamatokat, amelyek akkor indulnak be, ha jól érezzük magunkat. Vagyis ahogy az elménk hat a testünkre, ugyanúgy a testünk is hat az elménkre. Bonyolultan hangzik? Nem az. Ki lehet próbálni! Aki magabiztos, annak magas a tesztoszteron- és alacsony a stresszhormonszintje, ezáltal mer és higgadtan tud döntéseket hozni. Jó döntések nélkül pedig nincs siker. Szóval tettessék magukat, és érezzék meg a siker ízét!

– A Coca Colánál ez már nem sci-fi, hogy automatizált raktárakkal dolgozunk. Nekünk Írországban és Ausztriában is van ilyen raktárunk, Csehországban pedig most épül, Prágában. Az ausztriaiban gyakorlatilag nincs ember, csak egy technikus, aki a robotikát irányítja, beállítja. Itt, Magyarországon egyelőre üzleti szempontból nem indokolható, hogy ezeket a megoldásokat behozzuk, mert olyan hosszú a megtérülése, ami még nem bevállalható. Ezzel együtt arra számítunk, hogy előbb-utóbb eljön ez az idő – és nem a megtérülés, hanem a munkaerő hiánya fog minket rákényszeríteni arra, hogy itt is bevezessük ezeket a külföldön jól működő robotizálásokat. Ahogy az előttem szóló Major Lajos is elmondta, a közelmúltban sajnos a hatékonyság és produktivitás terén nem sokat sikerült felmutatni, ellenben a munkaerő költsége nagyon megdrágult. Azt gondolom, hogy ez az űr addig fogja feszíteni a gazdaságosságot, hogy bizony ki fogja kényszeríteni azt, hogy felzárkózzon a hatékonyság a költséghez – mondta Hegedűsné Szendy Zsanett.

– Egy robotos cég képviselőjeként úgy vélem, a távoli jövő nem annyira távoli, hiszen óriási fejlődés van e szegmensben. A robotoknak, amik még 3 éve nem is léteztek hazánkban, ma már exponenciálisan nő a számuk. Vannak cégek, akik a kipróbálás fázisában vannak, de jó néhányan már ötösével, tízesével veszik is őket – tette hozzá Gubicza László.

Generációkra hangolva

Ma már nem is ügyfélélményt, hanem munkavállalói élményt kell adni!

Kovács István szerint az egyik mostani legnagyobb kihívás szinte minden cég életében az Y és a Z generáció munkavállalóinak megtartása! Mivel ők mondhatni a számítógépekkel együtt nőttek fel, szinte a technológia megszállottjai, számukra elképzelhetetlen élni mobiltelefonok, számítógépek és más digitális és kommunikációs eszközök használata nélkül. Nagyon gyakorlatiasak, akiknek figyelmét nehéz lekötni hosszú távon. A munkáltatók most próbálnak felnőni e generációs munkavállalók kezeléséhez, megtartásához.

– Mi minden munkavállalónknak „okostelefont” adtunk a kezébe, amelyen nagyon hasznos applikációk vannak. Az Y és Z generációs fiataloknak ez nagyon tetszett, ám az idősebb generáció nem igazán értette. Így ezzel a csatornával sikerült közelebb hozni a generációkat. Míg az idősebb, tapasztaltabb kollégák a gyártási technológiai folyamatoknál segítették a fiatalokat, ez a telefonok esetén megfordult, a fiatal kolléga mutatta meg az idősebbnek, hogy melyik applikációval lehet nagyon gyorsan megtervezni például a műszakok rendjét... El kell fogadni nekünk, munkáltatóknak, hogy a mai fiatal műszakvezető nem fogja elolvasni a 100 oldalas kezelőszabályzatot, de egy virtuális szemüveg segítségével biztosan végignéz egy erre irányuló videót– hangsúlyozta Prokop Réka. – Míg korábban azzal érkezett egy munkavállaló, hogy nálunk szeretné letölteni az életét, addig ma egy fiatal jó, ha 2 évig akar egy munkafolyamatot végezni. Ezért a digitális szemüveg vagy a videós oktatás mind segít abban, hogy gyorsan felkészítsük az új kollégát. Nálunk kiemelt fókuszt kap az újonnan belépők felkészítése, hogy mihamarabb produktívak tudjanak lenni – tette hozzá Hegedűsné Szendy Zsanett.

A Dana Hungary Kft.-nél a munkavállalói karrier-menedzsmentre helyeznek nagy hangsúlyt. Vallják, hogy a jó példa nagyon motiváló az összes kollégának, ezért igyekeznek erkölcsileg is megbecsülni munkatársaikat.

Munkavállalók bevonzása és megtartása!

A délutáni szekcióban több cég is képviseltette magát. Hasznos ötleteket osztott meg többek között Prokop Réka, aki a MOL Nyrt. aktuális munkaerő-toborzási stratégiájáról prezentált. „A munkaerő-kínálat szűkül, így nagyon erős verseny van a leendő kollégákért! Eleinte a felsőoktatásban végzőket kezdtük el megkeresni, majd igen gyorsan rájöttünk, hogy egy-egy vegyészmérnök, IT szakember, gépészmérnök, nemhogy az utolsó évben, hanem már amikor elkezdi az egyetemet, ’elkel’. Ebből következtetve elkezdtünk az általános iskolások felé fordulni. Megpróbáljuk felhívni a figyelmüket arra, hogy milyen szerteágazó szakmák léteznek. Bevezettünk több vetélkedőt, programot is, amelynek során a tanulók megismerik a céget és a vegyipar jelentőségét, szándékunk szerint felkeltve érdeklődésüket a természettudományok, azon belül elsősorban a kémia iránt, illetve játékos feladatokon keresztül betekintést nyernek az ország egyik legnagyobb vegyipari vállalatának életébe, a társaság működésének mindennapjaiba.” A fentiek mellett egy 6 perces kisfilmet is készítettek, amelyben egy etilén- és egy propilénmolekula a gyerekek nyelvén elmeséli, mi történik velük az üzemben, miközben végül műanyag lesz belőlük. A hiányszakmának számító vegyésztechnikus szakmát is rendszeresen propagálják a középiskolások körében. Emellett a Pannon Egyetemen egy külön MOL tanszék is működik, ahol szinte 100%-os elhelyezkedést biztosít a cég a jövő szakembereinek.

A konferencia rávilágított arra, hogy előbb-utóbb a robotok bizony hétköznapi „munkatárssá” válnak, és az egyszerű programozhatósággal el fognak terjedni, ha akarjuk, ha nem. Addig is mind a munkavállalóknak, mind pedig a munkáltatóknak mielőbb fel kell készülniük erre a távolinak egyáltalán nem nevezhető automatizált világra. Egy biztos: a rendezvényen igen sok erre irányuló ötlettel gazdagodhatott mindenki.

no