Ma már a hatékony élelmiszertermelés – és vele párhuzamosan a környezetvédelem – kifejezetten logisztikai kérdés. A jobb technológia nemcsak több ételt jelent, hanem ökológiai kérdés is.
Szedéssel, szállítással
Az óvatos szakértői kalkulációk is egybehangzóan úgy vélik, a világon előállított élelmiszer 30-50%-a végül a hulladéktárolókba kerül. Nemcsak a lakossági, ipari és éttermi felhasználás során pazarlunk ugyanis, hanem igen nagy mennyiségben a mezőgazdasági és feldolgozási, értékesítési fázisokban, szegmensekben is. A technikai-technológiai szempontból kevésbé fejlett országokban a betakarítás és az azt követő folyamatok rossz színvonala óriási alapanyag-veszteséget okoz. Ez egyaránt vonatkozik az öntözés hiányára, a szüreti eljárások, eszközök nem hatékony voltára is. Továbbá a fuvarozás, a terménytárolás és -hűtés, továbbá a kereskedelmi értékesítéssel összefüggő tevékenységekre, hiszen a rossz csomagolás, a minőséget rontó eladóterek, a gondatlan árumozgatás következménye az, hogy a környezetszennyezéssel előállított alapanyag végül nem kerül a vásároló kezébe.
A logisztika haszna
Csak érdekességként: például a hazai zöldség-gyümölcságazatban akár 30 százalékos kibocsátás-növekedést lehetne elérni pusztán e szegmensek, eljárások és technikai fejlesztések eredményeként. A Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) szerint jelentős a lemaradásunk a nyugat-európai technikai-technológiai színvonalhoz képest. Ugyanakkor az úgynevezett post harvest technológiák (szüretelés, tárolás, osztályozás, szállítás, feldolgozás stb.) fejlesztésével a jelenlegi 2,5-3 millió tonnás ágazati kibocsátás 1 millió tonnával növelhető lenne, ami akár a jelenlegi 1-1,2 ezer milliárdos produktumot is gyarapíthatná.
