fbpx

Műanyagok és antibiotikumok a vizekben?

Írta: Szerkesztőség - 2019 augusztus 29.

A mikroműanyagok környezeti elterjedtsége és élettani hatásaik egyelőre kevéssé ismertek, ezért a Wessling Hungary Kft. független laboratóriumának, illetve a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézetének kutatói elővigyázatosságra és a folyamatos monitoringtevékenység fontosságára hívják fel a figyelmet. A nemzetközi szinten is egyedülálló vizsgálatokból kiderült, hogy nemcsak a természetes vizekben, hanem az édesvízi tógazdasági haltermelés helyszínéül szolgáló halastavakban is kimutathatók mikroműanyagok. Jó hír, hogy a többi felszíni vízi méréssel összehasonlítva a halastavi koncentrációk minimálisak.

Vészharang és eredmény

Az „Új kockázatkezelési modellrendszer fejlesztése a víz- és élelmiszer-biztonság növelése érdekében a haltermékvonalon” címet viselő, röviden csak HappyFish projektben résztvevő független analitikai laboratórium, egyetem és más szakmai partnerek elemzik a vizeket, üledékeket, a halakat érő stresszhatásokat, a halak feldolgozási technológiáját, új, költséghatékony vizsgálati módszereket dolgoznak ki, és a jogi szabályozás megalapozásához fontos határértékekre is javaslatokat tesznek.

A mikroműanyagok (5 mm-nél kisebb részecskék) jelenléte a környezetünkben egyre összetettebb kihívást jelent a környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági szakemberek számára. A tengerek és az óceánok esetében a kutatók már évek óta kongatják a vészharangot, nemrég azonban a hazai halastavak laboratóriumi vizsgálatai megnyugtató eredményeket mutattak.

Ez itt még nem Kína, de…

A projekt egyik legfrissebb kutatási fejleménye, hogy a halastavak mikroműanyag-tartalmát is megvizsgálták – a hazai haltermelésre jellemző körtöltéses és völgyzárógátas tavakon vett minták eredményeit egy intenzíven horgásztatott tóból, valamint természetes vízfolyásokból és tavakból származó minták értékeivel hasonlították össze. A mintákat a halastavakat tápláló víz bevezetési pontjánál, a tóból elfolyó vízből és az üledékből vették.

A vízben mért értékek jellemzően 5-20 részecske/m3 tartományban mozogtak, ez kevesebb, mint a fele a tavalyi mérések során a Dunából kimutatott mennyiségnek (50 részecske/m3). Összehasonlításul: létezik olyan – a mi Balatonunknál háromszor nagyobb kínai tó – amelyben a mikroműanyag részecskék számát köbméterenként 3000 és 25000 közötti tartományban mérték.

A halastavakban az üledékek esetében az elfolyási pontok közelében több helyen nem volt kimutatható a mikroműanyagok megjelenése. Ahol a tó aljzatáról származó minták pozitívak voltak, ott mindössze 0,4-1,6 részecske jelent meg 1 kg üledékben, ami a nemzetközi értékekhez hasonlítva rendkívül alacsony, hiszen különböző helyeken (pl. a velencei lagúna üledékében) akár ennek száz- vagy ezerszerese is jelen lehet – fogalmaztak a kutatók, akik az eredményeiket nemrég a rangos ScienceDirect folyóiratban is megjelentették.

Műanyag a tápcsatornában

A kimutatott műanyagfajták tovább erősítik az eddigi hazai tapasztalatokat: a legnagyobb mennyiségben gyártott és – jellemzően csomagolóanyag formájában – felhasznált anyagok a leggyakoribbak, vezet a polipropilén, a polietilén és a polisztirol. A halak vizsgálatára a tanulmány azért nem tér ki, mert itt még további módszerfejlesztésekre van szükség. Nemzetközi szakmai publikációkból is pusztán csak a halak tápcsatornájában megjelenő mikroműanyagokról van információnk, azonban a mikro (vagy inkább nano) méretű műanyagok szövetekbe való átkerülésének, illetve az általuk kiváltott hatásoknak a megismerése csak a kezdeténél tart. A mikroműanyagok környezeti elterjedtségének vizsgálatán túl ezért nagyon fontos további feladat az élettani és ökológiai kockázataik minél részletesebb felderítése. Az ilyen típusú vizsgálatok megvalósítására – éppen a HappyFish pályázat eredményeire támaszkodva – a Szent István Egyetem Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete idén intenzív ökotoxikológiai módszerfejlesztésbe kezdett.

Folyamatos ellenőrzésre van szükség

A felszíni vizek mikroműanyag-vizsgálatával kapcsolatban általánosságban elmondható: az eredmények összehasonlítása azért nehézkes, mert a különböző szakemberek eltérő módszereket alkalmaznak. A hazai kutatócsoport ennek a problémának a megoldása érdekében az édesvizek mintavételének és a minták előkészítésének területén jelentős munkát végez a μMM – Mikroműanyag Mintavételi Módszerprojekt keretében. Legfrissebb eredményeiket májusban Helsinkiben mutatták be az Annual Meeting of the Society of Environmental Toxicology and Chemistry elnevezésű, egy több ezer fős konferencián.

A vizsgálatok itt nem állnak meg, hiszen a mikroműanyagok okozta környezeti hatások megismeréséhez elengedhetetlen a komplex monitoring programok kidolgozása és folyamatos megvalósítása, a további széleskörű adatgyűjtés. Ennek egyik úttörője a Wessling Hungary Kft., így a cég, az általa fejlesztett szivattyús mintavételi módszerrel csatlakozik a 4. Nemzetközi Duna Expedícióhoz. A Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (ICPDR) által koordinált és a tagállamok vízügyi szervezeteinek közreműködésével megvalósuló kémiai és biológiai mérések között idén először szerepel a Duna hossz-szelvénye mentén a mikroműanyagok vizsgálata. A folyón a Budapest fölött és alatt végzett felmérés során mód nyílik az ülepítőkamrás (ICPDR) és a szivattyúzásos (Wessling) mintavételi módszerek összehasonlítására is.

Az „Új kockázatkezelési modellrendszer fejlesztése a víz- és élelmiszer-biztonság növelése érdekében a haltermékvonalon” projekt konzorciumát a WESSLING Hungary Kft. független vizsgálólaboratórium (a konzorcium vezetője), a Szent István Egyetem, MKK-Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézete, valamint az ÉTK-Hűtő- és Állatitermék Tanszéke, illetve a The Fishmarket Kft. és az SKC Consulting Kft. alkotja.

A pályázati főösszeg nettó 1 milliárd 419 millió 187 ezer 223 forint, ebből vissza nem térítendő támogatás nettó 1 milliárd 95 millió 243 ezer 937 forint. A Nemzeti Versenyképességi és Kiválósági Program pályázatot a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal írta ki, a vissza nem térítendő támogatást a Magyar Állam nyújtja.

TOVÁBBI WESSLING-HÍREK

Mikroműanyag-mintavétel a Dunán

A WESSLING Hungary Kft. nemrég Esztergomnál helyezte a vízbe a mikroműanyagok mérésére kialakított szivattyút a Pó és a Duna folyókért program keretében. Ugyancsak szerepeltünk a WWF nemrég közzétett tanulmányában, amely szerint az emberek a táplálékkal átlagosan körülbelül 5 gramm műanyagot fogyasztanak hetente.

Az Európai Unió LIFE VISPO önkéntes kezdeményezésének résztvevői a Pó és Duna folyókért program keretében iskolások közreműködésével közösen próbáltak enyhíteni a hulladékáradaton a Duna Esztergom és Budapest közötti szakaszán.

Az akcióval arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a folyó menti települések vízgyűjtő területén mennyire szennyezett az ártér, a szemét a magas vízállás következtében a folyóba, onnan pedig a tengerekbe is kerülhet. Esztergomban az Árpád-házi Szent Erzsébet Középiskolában többszáz diák vett részt a szemléletformáló programon: a LIFE VISPO önkénteseivel folytatott beszélgetések mellett a Duna Múzeum és a Duna Ipoly Nemzeti Park Pilisi Len Látogatóközpont munkatársai az ökológiai szemléletformálás jegyében interaktív játékos foglalkozásokat tartottak, a független laboratóriumokat működtető WESSLING Hungary Kft. pedig a Parányi Plasztiktalány program mikroműanyag-méréseiről beszélgetett a diákokkal, akik megtekinthették a mintavételezést is a Dunán. Vizeink radioaktivitása. A teljes sugárterhelés viszonylag kis része, két százaléka jut a szervezetünkbe a táplálkozás (evés és ivás) révén, és az ivóvizekből még e hányadhoz képest is csekély radioaktív izotóppal kerülünk kapcsolatba. Viszont soha nem zárható ki annak lehetősége, hogy valamilyen szennyező forrásból ennél akár nagyságrendekkel több izotóp is bejusson az ivóvízbázisba, s így a szervezetünkbe. A nemrég a WESSLING Hungary Kft. tulajdonába került Hydrosys Labor Kft. több mint két évtizedes működése során műszaki felszereltsége és szakmai tapasztalata révén európai viszonylatban is az egyik legtöbb tríciumvizsgálatot és radiokarbon vízkor-meghatározást végzi. A radiokarbon-mérések terén történt fejlesztések eredményeként évente több száz vízminta kormeghatározását végzi el, és elsőként vezetett be egy új, olcsó módszert az éghető anyagok biomassza-tartalmának meghatározására.

Eddig csak elvétve találtak a természetes izotópok mellett mesterségeseket is, és ezek mennyisége is olyan csekély volt, hogy az nem volt veszélyes az emberi egészségre. A természetes vizekben tríciumból van a legtöbb, de viszonylag gyakori a radon is, amely a természetes radioaktív bomlás során jön létre. A vizsgálatok konklúziója szerint a hazai ivóvizek radioizotóp-koncentrációja olyan alacsony, hogy ez nem jelent semmiféle egészségügyi kockázatot.

Antibiotikum a vizekben?

Egy angol kutatás kapcsán az egész európai sajtót bejárta a hír, miszerint a folyók antibiotikum-szennyezettsége aggasztóan magas. Vajon mit jelent az, hogy magas? Vannak-e határértékek? Pusztán az a tény, hogy az emberi tevékenység eredményeként a környezetbe kerülő különböző vegyületeket ma már képesek vagyunk kimutatni, valóban okot ad a pánikra?

A hazánkban működő, hatósági jogkörrel rendelkező és magán laboratóriumok folyamatosan ellenőrzik felszíni vizeink mikrobiológiai és kémiai szennyezettségét. E tevékenység keretein belül nagy számú, gyógyszermaradékokra vonatkozó vizsgálati eredmény halmozódott fel, amelyek az egyes gyógyszerhatóanyagokra nézve literenként megnyugtató módon néhány nanogramm (ng = 0,000.000.000.1 g) gyógyszermaradékról tanúskodnak – mondta Dr. Szigeti Tamás János, a WESSLING Hungary Kft. szakembere.

Ezek az adatok – nagyságrendjük tekintetében – azonosak úgy az antibiotikumokra, mint a hormonokra és egyéb gyógyászati készítményekre nézve, beleértve azok bomlástermékeit is. Tételezzük fel, hogy egy gyógyszer valamilyen hatóanyagból 100 mg-ot tartalmaz pasztillánként. Ez 100 millió ng hatóanyagnak felel meg. Akkor az ivóvizekben szennyezésként jelen lévő 1-10 ng/l koncentrációjú gyógyszermaradék esetén 10 millió liter (10.000 m3) vizet kellene elfogyasztanunk, hogy egy pasztillának megfelelő hatóanyag kerüljön a szervezetünkbe. Napi 2 liter „szennyezett” víz elfogyasztása esetén ez a folyamat 5 millió napig, azaz közel 14 ezer évig tartana. Szigeti Tamás szerint a folyók gyógyszermaradék-szennyezése a jelenlegi szinten nem jelent érzékelhető veszélyt a vizet fogyasztó emberek számára. Megjegyzi azonban, hogy a nem kellően szabályozott ipari tevékenység vagy a kellő körültekintést nélkülöző gyógyászati gyakorlat révén a napjainkban mérhető, rendkívül alacsony környezeti gyógyszer-koncentrációk növekedhetnek. Ennek okán úgy a hatóságok, mint a független szolgáltató laboratóriumok folyamatosan ellenőrzik vizeink szennyezettségét, a mérési eredményeket értelmezik, és a toxikológiához (méregtanhoz) értő szakértők bevonásával közösen döntenek a szükséges intézkedésekről a vizek biztonságosságának fenntartása érdekében.

Szerző: Szunyogh Gábor
Wessling Hungary Kft.