Feil Liza CSAOSZ-díjat nyert az inhalátorok biztonságosabbá tételével
Látta maga körül a fulladásos, köhögéses panaszokkal küszködőket, és csomagolástervezőként fejébe vette, hogy egyszerűbbé, biztonságosabbá és kezelhetőbbé teszi az inhalátorok használatát. Feil Liza végzős egyetemista fejlesztői munkáját nemcsak tanárainak és konzulenseinek, hanem a CSAOSZ ítészeinek elismerése is méltatja.
Miért ambicionálta, hogy részt vesz a CSAOSZ megmérettetésén? Tanári nógatás volt mögötte, vagy személyes vágy a megmutatkozásra, versengésre?
– A CSAOSZ-szal úgymond már az előző évben kapcsolatba kerültem, mikor egyszerű önkéntesként vettem részt a verseny lebonyolításában. Itt találkozhattam először élőben azokkal a hazai cégekkel, akik a csomagolás területén kiemelkedő munkát végeznek, és lehetőségem nyílt megismerni a tervezéssel, gyártással és anyagmozgatással kapcsolatos folyamatokat. Közelebb kerültem a CSAOSZ által létrehozott szakmai közösség mindennapjaihoz, szokásaikhoz, így már akkor eldöntöttem, hogy egy évvel később magam is szeretnék hozzátenni szakmailag a hazai piachoz. Mondhatom, hogy ez volt az egyik fontos momentum, aminek köszönhetően törekedtem egy összeszedett, minőségi munka készítésére. Nagyban hozzájárult a sikerhez a külső és belső konzulensem, Cosovan Tamás (Co&Co Designcommunication) és Dr. Németh Róbert (Intézetigazgató, Óbudai Egyetem) kimagasló szakmai támogatása.
A munkája egy inhalátor praktikusabbá, biztonságosabbá tételét szolgálta. Honnan, kitől jött az ötlet, hogy épp egy orvosi segédeszközt fejlesszen tovább?
– Lényegében saját magamtól. A családi és ismerősi körömben is van olyan, akinek orvosi utasításra kell használnia a terméket, ám én voltam az, akit zavart a megjelenése. Az, hogy nem környezetbarát, bonyolult a használata, ami egy fulladásos betegség esetén elfogadhatatlan, hiszen pillanatokon múlhat egy ember élete…
Elkezdtem keresni olyan embereket, akik légúti betegségben szenvednek. Kapcsolatba léptem egészen nagy létszámot képviselő csoportokkal a közösségi médián, és kérdésekkel, kérdőívekkel kezdtem őket bombázni. Emellett gyógyszerészekkel is beszélgettem személyesen a témában. Nyilvánvalóvá vált, hogy az addig általam vélt probléma valójában globális méretű, így már akkor eldőlt, hogy ezzel a témával szeretnék foglalkozni.
Mi a fejlesztés lényege, praktikuma; hogyan írná le a biztonsági zárófedél, a gomb működését, elvét?
– Az inhalátor külsőjének, az úgynevezett elsődleges csomagolásnak az újragondolását választottam, azon belül is a hajtógázzal működtetett változatokat. Az innováció lényege, hogy megakadályozza a nem tervezett működést, például mikor táskánkban, zsebünkben hordozzuk a terméket. Ehhez kerestem olyan szerkezetet, ami lehetővé teszi, hogy alapállapotban „zárva” legyen a termék, és ezt mechanikusan tudjuk kioldani.
Hosszas kísérletezgetés után végül egy mindennap használatos szerkezethez érkeztem, ez pedig a toll. Az adta az ötletet ahhoz, hogy egy nagyon egyszerű kézmozdulatot integráljak bele az inhalálóeszközbe. Ez azért volt előrelépés, mivel olyan mozdulatot választottam, ami berögzült a tudatba. Az emberek nagy része ismeri, így nem telik hosszas percekbe a használat elsajátítása. Ugyanakkor a szerkezet zárt, tehát megakadályozza por és más szennyeződések bejutását az inhalátor belsejébe, tehát teljesen steril belégzést biztosít.
Volt-e valamilyen morális aspektusa a témaválasztásnak?
– Mi az, hogy! Azt tudni kell rólam, hogy kiskorom óta ösztönösen szeretek segíteni az embertársainkon. Amolyan belső vágy késztetett arra a munkámban, hogy olyat tervezzek, ami értéket ad, és akár még életeket is menthet.
Az asztma számomra egy érdekes témának bizonyult, hiszen egy nagyon összetett betegségről beszélünk, ami bárkinél és az élet bármely területén kialakulhat. Speciális kezelést igényel, nem tudunk egy bevált módszert alkalmazni az összes légúti betegségben szenvedő társainkra. Olyannyira jelentős betegség, hogy csak Magyarországon évi 20 ezer új megbetegedést regisztrálnak. Emellett említésre méltó, hogy ismerősi körömben is tudtam olyan esetről korábbról, ami sajnálatos módon tragédiával végződött, pedig egy kis változtatással megelőzhető lett volna a baj.
Később a kutatásaim során megbizonyosodtam róla, hogy ez nem egyedülálló eset volt, ugyanis kiderült, hogy az éves mortalitás 92%-a megelőzhető lenne. Számomra önmagában egy döntő tényező volt, hogy foglalkozzak a kérdéssel, és megismerjem az orvosi segédeszközök területét.
Manapság a csomagolásfejlesztések egyik fő törekvése az anyagfelhasználás takarékosabbá tétele és/vagy a fenntarthatóbb, környezetkímélőbb anyagválasztás. Az Ön munkájában ezek a szempontok hogyan érvényesültek?
– Fontosnak tartottam a piacon kapható konkurencia feltérképezését, így még a tervezést megelőzően rengeteg bemutató terméket kértem kölcsön a gyógyszertárakból. Igen, furcsának hangozhat, és eleinte az eladók sem értették, ki ez az idegen, aki belép egy gyógyszertárba, és hirtelen az összes létező inhalátort meg akarja nézni, mindenféle orvosi recept nélkül persze. Tisztáztam a szándékaim, onnantól kezdve nagyon jó viszonyt sikerült kialakítani, és lelkesen biztattak, hogy ezt a folyamatot véghez vigyem.
Egyből feltűnt, hogy a jelenlegi termékek anyaga összetett, egyszerre tartalmaz fém és műanyag alkatrészeket ragasztással, amit nem lehet szétválasztani, így egyáltalán nem újrahasznosítható, felesleges hulladékot felhalmozva. Ezek tekintetében terveztem meg egy olyan eszközt, ami egyetlen egy anyagból készül. Olyanból, ami újrahasznosítható, mindenféle csavar, ragasztás és rugó nélkül, mégis szét- és összeszerelhető, ezáltal szelektíven gyűjthető. Lehetővé teszi továbbá, hogy a patron kifogyása után csak a patront kelljen cserélni, így a készülék fenntarthatóvá vált. A tervezéskor használt anyag élettartama egyébként 15-20 év, így a készülék megbízható társ hosszútávra.
Hogyan került a csomagolásfejlesztés szakirányára? Milyen előzményei voltak a szakmai irányválasztásnak az életében?
– Ez egy érdekes kérdés, ugyanis korábban más szakirány iránt érdeklődtem. A változást az jelentette számomra, hogy választás előtt megismerhettem jobban a csomagolás világát, és rájöttem, izgalmasabb terület, mint aminek látszik. Felgyorsult társadalmunk melléktermékei között a csomagolás jelentős szerepet tölt be, így egyre fontosabbnak tartják a cégek és kormányzatok, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak. Számomra egy kihívás, amit nem szabad elkerülni.
Persze az arculattervezés része is érdekelt emellett, hogy digitális programok segítségével logót, grafikus megjelenést adhassak a csomagolásoknak. Döntő többségében ez a meghatározó része a legtöbb terméknek, amivel a boltok polcain találkozunk, és ami alapján akár választunk is.
Nagyon sok fiatal, és manapság sajnos a sikeres fiatal értelmiségiek esetében is visszatérő kérdés, hogy megmaradnak-e a hazai közösségnek és gazdaságnak, vagy mint olyan sokan, külföldön képzelik el a sokszor érthetően vonzóbb jövőt. Ön mit tervez a jövőjét illetően?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbálnám ki magam külföldön. Igazából erre már több alkalom is volt az életem során, például a szakmai gyakorlatomat is így választottam. Úgy vélem, mindenképp érdemes kipróbálni magunkat minél több helyen és kultúrában, mert eszméletlenül sok tapasztalatot tud nyújtani mind szakmailag, mind a mindennapi élet terén. Jelenleg úgy vagyok ezzel a kérdéssel, hogy hosszú távon mindenképp szeretnék itthon maradni, és szerintem az egy pozitív dolog, ha az önéletrajzban szerepel külföldi tapasztalat is. Leginkább egy kijelentés híve vagyok, ez a „think otside of the box” vagyis a megszokottól eltérő, új szemszögből való megközelítés.
Akkor meséljen még egy kicsit magáról! Akár játékosan – hogyan fejezné be azt a mondatot, hogy „Én olyan ember vagyok, aki a legjobban azt szereti…, és az a legfontosabb számára, hogy…”?
– Hmm, lássuk csak… Én olyan ember vagyok, aki a legjobban azt szereti, ha hasznosat tehet, és az a legfontosabb számára, hogy folyamatosan tanuljon, fejlődjön.
Mi a hobbija, kedvenc időtöltése, akár a szakmájához közel vagy távol eső érdeklődési köre?
– A sport! A sport és a mozgás! Aki ismer, tudja, hogy nem bírok a helyemen maradni, és odavagyok az aktív pihenésért, barátokkal is. Kedvenc hobbijaim közé tartozik számomra a futás, snowboard, úszás, torna, túrázás és biciklizés. Emellett fontosnak tartom a kapcsolattartást a szeretteimmel, s a barátokkal való közös programokat. Imádok felfedezni új helyeket, utazni, és megismerni új embereket, kultúrákat. Többek között ezért is töltöttem kint hosszabb időt más-más országokban. Minden egyes utazás egy kicsit hozzáad ahhoz, aki ma vagyok, és ahogyan gondolkodom.
Kohout Zoltán
