fbpx

Négy fiatal hallgató csatos üvegbe csomagolta a fröccsöt

Írta: Transpack-2024/III. lapszám cikke - 2024 június 23.

Bacsa Tamás, Galacz Krisztián, Sümegh Gergely és Andrónyi Tamás (az ő nevében is) nyilatkoztak arról, hogyan jött az ötlet, az ihlet és a csomagolásterv a fröccs, mint hungarikum termékcsaládhoz. Az Óbudai Egyetem négy fiatal hallgatója a Hungaropack Student 2023-as mezőnyében szerepeltek.

Egyéni ötletek után vissza a közös munkához Milyen jártasság, iskolai, szülői, vagy más hatás eredményeként választották a csomagolástervezői szakirányt?

Bacsa Tamás: – A mérnöki tervezés folyamataival még középiskolai tanulmányaim során kezdtem foglalkozni. Egyetemi tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem gépészmérnöki alapképzésén kezdtem, azonban ráébredtem, hogy nem teljesen ez az én valódi utam, így szakmai tudásom kibővítése érdekében elvégeztem a CAD-CAM informatikusi OKJ-s képzést. Szívemhez legközelebb mindig is a modellezés, illetve a tervezés és az azokat övező folyamatok álltak. Ebből kifolyólag kezdtem tanulmányaimat az Óbudai Egyetem ipari termék- és formatervezői mérnök képzésén, ahol eleinte enteriőrre szerettem volna specializálódni. Végül viszont a csomagolástervezés mellett döntöttem, miután megláttam benne a szakmai értékeket, kihívásokat és lehetőségeket.

Galacz Krisztián: – Nekem az enteriőr irányvonal kifejezetten sokáig előrébb helyezkedett el, mint a csomagolástervezés. Egy ruhamárka ötlete is megfordult már a fejemben gimnazista koromban, és annak a megvalósítására ez egy tökéletes lehetőség lett volna. Másodsorban, ami egy picit több tervezést igényelt volna, az a bútortervezés ugyanazon a specializációs ágon, de még abban sem éreztem teljesen otthon magamat, nem éreztem lehetséges jövőképnek. Végül a csomagolástervezésre esett a választásom, mivel ezt a pályát kötetlenebbnek találtam.

Sümegh Gergely: – Szakgimnazista éveim alatt gépészmérnöknek tanultam, amiben kicsit hiányoltam az esztétikai és a vizuális tervezést. Emiatt választottam az ipari termék- és formatervezői képzést az egyetemen. Amikor szakirányválasztásra került sor, úgy éreztem, hogy a csomagolástervezés áll a legközelebb hozzám. Tetszett a műszaki és a megvalósíthatósági tervezése a szakmának, illetve kiváló lehetőségnek tűnt a képi önkifejezésre is. Emellett érdekelt a nyomdászat világa, a jövőben szeretnék nyitni ez irányba is.

Bacsa Tamás, Galacz Krisztián Márk, Sümegh Gergely, Andrónyi Tamás
Bacsa Tamás, Galacz Krisztián Márk, Sümegh Gergely, Andrónyi Tamás

Hogyan alakult ki a négyesük? Ez volt az első közös munka, vagy dolgoztak már együtt valamilyen projekten?

– Mivel a pandémia során kezdtük az egyetemet, a kezdetekben csak elvétve volt lehetőségünk megismerni egymást – mondják a hallgatók.

– Amikor pedig végre bele is lendülhettünk a kontakt oktatásba, akkor is általában az aktuális óra volt a középpontban a beszélgetéseink alkalmával. Vicces, hogy ezután az időszak után lényegében ismét új arcok voltunk egymás számára, amikor lekerültek rólunk a maszkok. Később már tudatosan felvettünk néhány közös órát, és az egyetemen kívül is volt lehetőségünk egy enteriőrös szaktársunknál időnként összegyűlni, beszélgetni, társasjátékozni. A Bubi volt az első igazi közös tervezési projektünk, ezt megelőzően csak önálló feladataink voltak, amiben tippekkel és javaslatokkal támogattuk egymás munkáját. Emellett még volt egy gazdaságtan csoportfeladatunk. Ezt a projektet követően is gyakran alkottunk csapatot az egyetemi projektfeladatok során, ami stabil megalapozása volt a Bubi tervezésekor.

A kooperatív munka miatt különösen indokolt a kérdés: Hogyan készültek a tervre? Hogyan oszlottak meg a tervezői feladatok egymás között? Egyáltalán volt-e munkamegosztás, vagy mindenki végigvitte a tervet a kész-fázisig, aztán összeolvasták, integrálták?

– A feladatunk egy hungarikum termék megalkotása/kitalálása volt, melyben a fröccsöt választottuk – mondják összefoglalóan – Tamás és Krisztián nagy egyetértésben választotta ezt a nemes alkoholos üdítőitalt, melyet Gergő is támogatott még úgy is, hogy nem nagy fogyasztója. A tervezés legelején mindenki egyéni kutatást végzett a már piacon lévő termékekről, arról, hogy mik azok az ötletek, amik korábban működtek vagy sem. Ezeket a gyűjtéseket közös felhőben összesítettük, ahol aztán áttekintettük és szelektáltuk az elemeket. Miután kialakult egy stabil irányzat (vizuális és szerkezeti szempontból is), meghatároztuk a kötelező tartalmi elemeket – nyári hangulat, könnyed színek, a fröccs mix képi megjelenítése –, majd ismét visszatértünk egy kis időre az egyéni tervezéshez.

Tamás és Gergely belekezdett a skiccelésbe, amíg Krisztián a név és a márkaüzenet megfogalmazásán dolgozott. A győztes képi dizájn végül Tomié lett, ami már a korai szakaszában is annyira karakteres volt, hogy csak nagyon kevés módosításon esett át, mire eljutott a pályázatra benyújtott, végleges változatig. Miután mindannyiunknak tetszett a koncepció, visszatértünk a közös munkához, és egységesen ezt az irányt vittük tovább. A témavezetőnk, Bazsó Dalma javaslatai és visszajelzései alapján tovább csiszoltuk a részleteket, amíg el nem jutottunk a végleges verzióig.

Megelőzte-e a tervezést a termékkörben már meglévő csomagolási megoldások feltérképezése? Létezik-e egyáltalán már fröccs-csomagolás, vagy hazai és nemzetközi innovációról van szó?

Amint sikerült véglegesítenünk a témát, egyből bele is vetettük magunkat a piaci feltérképezésbe és az inspiráció-gyűjtésbe. Egy-két szereplő volt már a dobozos fröccs piacán, de úgy gondoltuk, hogy mégis kiaknázatlan szegmensre találtunk. Amit a piacon láttunk, azok a Tibi atya márkanév alatt futó alumíniumdobozos fröccsök voltak. Emellett a fröccs angol nevére keresve az Aperol spritzet találtuk, ami nem tartozik a fröccs kategóriába. Ennél az italnál nagyon sok variációt lehetne létrehozni, így mindenki megtalálhatná az általa preferált kiadást. Ez egyben kicsit az átka is a fröccsnek. Talán pont amiatt nem annyira elterjedt a piacon, mert – a kólával vagy sörrel ellentétben – egy karakteres íz helyett nagyon sok változata van, ami inkább a friss italkeveréshez passzol. Azt gondoljuk, hogy a fröccs piacra dobásának feltétele egy erős termékcsalád létrehozása, amelyet már a kezdetektől fogva tudatosan kell építeni.

Lazább külsőt akartak létrehozni

Mennyiben alapult ihleten és mennyiben gyakorlati-mérnöki meggondolásokon a csomagolásterv?

G. K.: – Az ihletet a csomagolás tekintetében a kézműves, valamint a nagyüzemi sörgyártók csomagolásai adták. Gondolok itt a dobozos, üveges, csatos üveges és ezek különböző méreteinek a variációira. Szerkezeti szempontból törekedtünk a szabványüvegek és -dobozok használatára, hogy gyártási és logisztikai szempontból egyszerű és kedvező árú legyen a termelhetősége. A gyűjtőcsomagolás alapja is egy szabvány volt, azonban azt több részletében is megváltoztattuk, hogy illeszkedjen az általunk megszabott elvárásokhoz. A grafikai tervekhez teljesen elengedtük a fantáziánkat, és skiccé alakítottunk mindent, ami fejben izgalmasnak tűnt. A sörhöz vagy borhoz képest sokkal lazább, kötetlenebb külsőt akartunk létrehozni, így szóba kerültek elvontabb vagy játékosabb illusztrációk is. Itt inspirációként szolgált néhány rajzfilm egy-egy esztétikai eleme, amit beleszőttünk a terveinkbe. Fontos volt, hogy ne legyen túlságosan gyerekes a külső, hogy a kiskorúak figyelmét ne vonja magára a boltok polcain. A címke designját egyrészt a borok ízléses megjelenései adták, másrészt pedig az elképzelt hangulat, amit a fröccs fogyasztása mellé társítottunk. A nyári melegben a mi kis hazánk tengerén, a Balatonon napozva a strandon, esetleg a bokáig érő vízben megnyitni egy üveg fröccsöt és eliszogatni hűsítőként. Ez volt az az életérzés, amit szerettünk volna átadni a grafikai megjelenéssel.

Milyen főbb szempontok érvényesültek a formavilág kiválasztásakor? Hogyan jött például menetes csavarkupak helyett a fémcsatos palack vagy a valóban szokatlan sörösdoboz-csomagolás?

G. K.: – Szöget ütött a fejünkben egy fesztiváli hangulatú irányvonal is, amit átjárt volna a koncertek felhőtlen szórakozásának érzése. Ezt elvetve a fentebb említett balatoni hangulatot kerestük tovább a borosüvegek címkedizájnjaként. Általában törekedtünk gömbölyű formák és pasztellszínek használatára a grafikában, mivel ezeket gondoltuk a laza hangulat alaptulajdonságainak. A csomagoláshoz pedig a kézműves sörök felé vettük az irányt, mint csomagolási normatívákat. Itt már a dobozos kivitel után az üveges kiszereléseket és azok fajtáit is figyelembe vettük. Mivel viszonylag egyedi termékről van szó, nem zárkóztunk el a szokatlan vagy keveset használt szerkezeti elemektől sem, mint például a csatos üveg. Nem akartunk átesni a ló túloldalára sem, ezért inkább grafikai fronton akartuk kifejezni az egyediséget, ami jóval kevesebb gyártási kompromisszummal jár, mint a szerkezeti különlegesség. Viszont a csatos üveghez ragaszkodtunk. Ennek tulajdonsága, hogy tökéletesen zár, jól tartja a szénsavat.

Mik a terveik a jövőre nézve munkahely, külföld-belföld vonatkozásában?

B. T.: – A lediplomázásom után sikeresen elhelyezkedtem a szakmán belül, és a jövőmet továbbra is belföldön képzelem el leginkább. A továbbtanulást illetően egy nap szeretnék mesterképzésben részt venni, viszont addig is igyekszem minél hasznosabban és széles körűbben bővíteni a szakmában lévő ismereteimet.

G. K.: – Jelentkeztem mesterképzésre ezen a szakirányon, valamint terveim között szerepel a nyelvvizsga megszerzése angol nyelvből. Elsősorban belföldön szeretnék dolgozni, a nyelvismeret birtokában pedig megpróbálkoznék külföldi cégnél elhelyezkedni úgy, hogy otthonról végezhessem a munkát.

S. G.: – Most elsősorban helyben szeretnék elhelyezkedni a nyomdaiparban vagy a csomagolástervezésben. Mesterképzésben egyelőre nem gondolkodom, de nem teljesen zárom ki azt sem, hogy a későbbiekben mégis felkelti valami az érdeklődésem, ami iskolapadba csábít. A jövőben szívesen nyitnék külföldi álláslehetőségek iránt is, ezt azonban mindenképp megalapoznám előtte néhány év munkahelyi tapasztalattal.

Kohout Zoltán