A 2025. január 1-jével életbe lépett kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerrel kapcsolatosan a gépjárművek után kötelezett vállalkozások részéről számtalan kérdés merült fel. Ezeket a kérdéseket vesszük most sorba.
Nem egyszerű a kötelezettség meghatározása
A kötelezettség meghatározását nem könnyíti meg, hogy ezen a területen nagyon sok érintett szereplő nem része a rendszernek, potyautas magatartást folytat, vélhetően a jogszabályi előírások ismeretének hiányában. A hatóságok ezzel tisztában vannak, és igyekeznek a jogkövető magatartás alá terelni az érintett vállalkozásokat a jövőben – természetesen elévülési időn belül pótoltatva az elmaradásokat. Hulladékgazdálkodási szempontból az sem viszi előre a befizetési kötelezettség teljesítését, hogy nagyon sok külföldről behozó vállalkozás „teljesítési segédként, illetve ügynökként” hozza be a gépjárműveket a megrendelő érdekében. Ebben az esetben a külföldi eladó közvetlenül számlázza a gépjárművet a későbbiekben használó felé.
Ez különösen a magánszemély megrendelők esetében problémás, ugyanis a magánszemély sem a termékdíjnak, sem az EPR rendszernek nem alanya. Így az ilyen gépjármű-behozatalok után a majdani hulladékká válás költségei nem kerülnek finanszírozásra. Természetesen, ha jogi személyként egy külföldi adóalany számláz felénk, a kötelezettségünk fennáll, illetve azok a gépjármű kereskedők is kötelezettek, akik cégként hozzák a külföldről behozott gépjárműveket belföldön forgalomba. Most pedig vizsgáljuk meg mind a termékdíj, mind az EPR-kötelezettséget a különböző időpillanatokban, 2023. júliusig, 2024. december 31-ig, valamint 2025. január 1-jét követően.
Gépjárművek a termékdíj-rendszerben
A termékdíj törvény jól megszokott módon vámtarifaszámokkal (VTSZ) azonosítja a kötelezettség tárgyát. Gépjármű tehát a: 8702 VTSZ, 8703 VTSZ, 8704 VTSZ alá tartozó termék, illetve a 8711 VTSZ alá tartozó termék, kivéve a kerékpár segédmotorral felszerelve.
Nagyon fontos tisztázni, hogy a gépjármű önállóan nem termékdíjköteles termék, hanem annak részegységei és összetevői miatt áll fent az érintettség. Ilyen összetevők az elektronika, akkumulátor, gumiabroncs és egyéb kőolajtermékek. Ezen részegységek tömege gépjárműfajtánként és -típusonként eltérő. A kötelezettség megállapításában kívánt a jogalkotó segítséget nyújtani a termékdíj átalány bevezetésével, illetve azzal, hogy meghatározta, hogy melyik vámtarifaszámhoz milyen tömegű alkotórészeket és tartozékokat fogad el. A gépjármű alkotórészeként, tartozékaként termékdíjköteles terméket belföldi forgalomba hozó, saját célra felhasználó vagy készletre vevő kötelezett termékdíjátalány fizetésére jogosult.
Gépjárműátalány a termékdíj rendszerben
A termékdíjátalány a gépjármű alkotórészeként, tartozékaként termékdíjköteles terméket belföldi forgalomba hozó, saját célra felhasználó vagy készletre vevő kötelezett számára meghatározott díjfizetési kötelezettség.
Ráadásul a jogalkotó termékdíj oldalon ösztönözni kívánta a tisztán elektromos és a hibrid gépjárműveket. A gépjármű termékdíjköteles alkotórésze termékdíjának vagy a termékdíjátalány összegének 70%-át kell megfizetni a hajtómotorként elektromos motorral is működő, valamint 50%-át kell megfizetni a kizárólag elektromos hajtómotorral működő gépjármű forgalomba hozatala, saját célú felhasználása vagy készletre vétele esetén.
Termékdíjátalány-fizetés választása során a gépjármű alkotórészét, tartozékát képező termékdíjköteles termék esetében a gépjármű mennyiségét kell a bevallásban feltüntetni. Ez egy abszolút adminisztrációt csökkentő, segítő szabályozás, viszont aki nem kizárólag gépjárműbehozó, hanem más termékdíjköteles termékáramban is érintett, annak nem darab, hanem tömegalapon termékáramonként kell a kötelezettségét teljesíteni. Gyakorlatilag a bevallás nem egy, hanem négy soros.
A gépjárművek utáni termékdíj kötelezettség időrendben
2023. július 1-jéig a kötelezettség így nézett ki, viszont az EPR rendszer bevezetésével megváltoztak a szabályok. A bevallási kötelezettség megmaradt, viszont az EPR köteles termékáramoknál a bevallási kötelezettség megmaradt, de a fizetési kötelezettség átkerült az EPR rendszerbe (az akkumulátor, gumiabroncs tekintetében biztosan). Az egyéb kőolaj termék tekintetében a termékdíj kötelezettség megmaradt, viszont a gépjárműben lévő elektronika komolyabb szakmai ismereteket igényelt. Nagyon leegyszerűsítve, az adott gépjármű részeként szánt elektronika után is megmaradt a termékdíj fizetési kötelezettség.
2025. január 1-jét követően a helyzet egyszerűsödött, mert megmaradt az egyéb kőolajtermékek utáni kötelezettség, és a jogszabályváltozás rendezte az elektronika kérdését – ugyanis amennyiben nem EPR-köteles a cikk, úgy azután már nincs termékdíj-kötelezettség.
Gépjárművek az EPR rendszerben
Ebben az esetben a jogszabály melléklete ad támpontot, ugyanis 1.5. gépjárművek: a hulladékká vált gépjárművekről szóló kormányrendelet hatálya alá tartozó gépjármű;A gépjármű termékáramon belül három kategóriát különböztetünk meg:M1 járműkategória, N1 járműkategória, háromkerékű gépjármű, kivéve a motoros triciklit.
M1 kategória: személyszállító gépkocsik, a gépjárművezető ülésén kívül legfeljebb nyolc ülőhellyel N1 kategória: áruszállító gépkocsik, legfeljebb 3,5 t műszakilag megengedett legnagyobb össztömeggel.
Összevetve a termékdíj törvény gépjármű kategóriáival láthatjuk, hogy a tárgyi hatály eltér. Sokkal szűkebb termékkört szabályoz az EPR-előírás ilyen módon. Például az EPR rendszer a 3,5 tonna össztömeg feletti áruszállító gépjárműveket, motorkerékpárokat, havon közlekedő járműveket, golfkocsikat, dömpereket, egyéb gépjárműveket nem tekinti gépjárműnek. Ez persze nem akadály, csak figyelemfelhívás az eltérésre.
Gépjárműátalány az EPR rendszerben
Térjünk vissza az EPR rendszer előírásaira. A gépjármű gyártója díjátalányfizetésre jogosult. Díjátalány-fizetés választása esetén a gyártó által fizetendő kiterjesztett gyártói felelősségi díj mértékét a gyártó által forgalomba hozott, a tárgynegyedévre vonatkozó adatszolgáltatásában szereplő gépjárműmennyiség alapulvételével kell megállapítani, amely a gépjármű körforgásos terméknek minősülő tartozékának vagy alkotórészének mennyiségét is tartalmazza. A gyártó a díjátalány-fizetésre vonatkozó választását tárgyéven belül nem változtathatja meg. Az elektromos autó akkumulátora ipari akkumulátornak minősül, ugyanis nem a motor indítását szolgálja, hanem a mozgási energiát tárolja. A gépjárműelem, akkumulátor kategória alatt a motorindító akkumulátor értendő. A díjátalány-fizetés választása esetén a gyártó a nyilvántartást az ott meghatározott gépjárműmennyiség alapulvételével vezeti a gépjármű körforgásos termék tartozékának vagy alkotórészének külön-külön történő nyilvántartása helyett.
Az EPR átvállalása
A gépjármű termékáramba tartozó körforgásos termék gyártója szerződés alapján átvállalhatja a termék tartozékának vagy alkotórészének minősülő elektromos, elektronikus berendezés, elem és akkumulátor, valamint gumiabroncs termékáramba tartozó körforgásos termék gyártójától a tartozéknak vagy alkotórésznek minősülő körforgásos termékekhez kapcsolódó kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettséget.
Speciális KF és díjkódok
A KF kód 5. és 6. karaktere: csoport kód attól függően, hogy 1980. január 1-je előtt, vagy után gyártott gépjármű:
• nem díjátalány-fizetéssel,
• tisztán belső égésű motorral hajtott, díjátalány-fizetéssel,
• részben elektromos motorral hajtott, M1 járműkategóriájú, tölthető akkumulátorral, díjátalány-fizetéssel részben elektromos motorral hajtott, M1 járműkategóriájú, nem tölthető akkumulátorral, díjátalány-fizetéssel részben elektromos motorral hajtott, N1 járműkategóriájú vagy három kerékű gépjármű, kivéve a motoros triciklit, díjátalány-fizetéssel tisztán elektromos motorral hajtott, díjátalány-fizetéssel.
A gépjármű díjkód egységesen J01, melynek mértéke 21 Ft/kg. A gépjármű gyártója által, választása szerint díjátalányként fizetendő EPR díj egy egységre vetített mértéke 29,06 Ft/kg-tól 48,08 Ft/kg-ig változhat annak függvényében, hogy M1 vagy N1 kategória, illetve, hogy belső égésű motorral, részben elektromos motorral – tölthető vagy nem tölthető akkumulátorral, vagy tisztán elektromos motorral hajtott járműről van szó. A háromkerekű gépjármű, kivéve a motoros tricikli estén csak két díjkategóriát kell beazonosítani. Tapasztalataink szerint a tisztán elektromos járművek esetén éri meg a díjátalány választása, egyéb esetekben a termékáramonkénti díjtétel meghatározása a kedvezőbb.
Egyéni teljesítés lehetősége
A gyártó az elektromos és elektronikus berendezések, a gépjárművek, az ipari vagy gépjárműelemek és -akkumulátorok tekintetében a körforgásos termékkel kapcsolatos kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettségeit választása szerint kollektív teljesítés helyett egyénileg teljesítheti. Információink szerint jelenleg egyéni teljesítést ezidáig nem választott kötelezett.
Speciális elektronika megítélése
Végül egy különösen fontos, de bonyolult kérdés következik. Hogyan tudjuk meghatározni az elektromos és elektronikus berendezések tekintetében, hogy termékdíj, vagy EPR-fizetési kötelezettség áll-e fent 2024. december 31-éig, vagy azt követően fennáll-e EPR-kötelezettség?
Ennek meghatározásához a jogalkotói állásfoglalásokat kell alapul vennünk. Az elektromos és elektronikus berendezéseknek önálló funkcióval kell rendelkezniük ahhoz, hogy azokat berendezésnek lehessen tekinteni. A rendelet hatálya továbbá nem terjed ki azokra az elektromos és elektronikus berendezésekre, amelyek kifejezetten egy más jellegű, az elektronikai kormányrendelet hatálya alól kizárt vagy az alá nem tartozó berendezés részeként lettek tervezve és elhelyezve (mint például a gépjármű), és amelyek csak az adott berendezés részeként tölthetik be a funkciójukat. A gépjármű részeként beépítendő berendezések közül a fenti okból azok nem tartoznak a szabályozás hatálya alá, amelyek funkciójukat csak akkor képesek betölteni, ha a jármű részeit képezik. Ilyenek például azok a beépített rádiók vagy navigációs berendezések, amelyeket bizonyos gépjármű-modellekhez terveztek és azokba szereltek be. Ezzel szemben a bármely gépjárműbe beépíthető berendezések, mint például a telefonkihangosító rendszerek vagy az utólagosan beszerelhető műholdas navigációs készülékek kivételnek minősülnek.
A speciálisan bizonyos gépjárműmodellekbe beépítésre készült alkatrész után nem keletkezik a forgalomba hozatala után EPR-díjfizetési kötelezettség. Nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ami minden állásfoglalás záradékaként megjelenik: „a jogértelmezés a jogalkalmazó mindenkori feladata és felelőssége. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, továbbá a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet alapján a minisztérium állásfoglalás kibocsátására nem jogosult, ezért minisztériumi tájékoztatásokban foglaltakra a jogalanyok és a hatóságok nem hivatkozhatnak, azok nem használhatóak fel peres vagy közigazgatási eljárás során”.
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk a gépjárművekkel kapcsolatos termékdíj és EPR kérdések tisztázásában! Kérdés esetén a Green Tax Service Kft. munkatársai állnak rendelkezésre.
Sztruhár Imre és a Green Tax Service csapata | Fotók: shutterstock.com
Transpack Tudástár: Gépjárművek termékdíj- és EPR-kötelezettsége
A gépjárművek termékdíj- és EPR-kötelezettsége azt jelenti, hogy a belföldön forgalomba hozott, saját célra felhasznált vagy készletre vett járművek – illetve azok alkotórészei, mint akkumulátor, elektronika, gumiabroncs és egyéb kőolajtermékek – után a gyártóknak, importőröknek vagy forgalmazóknak környezetvédelmi díjat kell fizetniük. A 2025. január 1-jétől hatályos kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) egyszerűsíti a szabályozást: a díjfizetés egy része átkerült az EPR-be, miközben a termékdíj a speciális alkotóelemekre vonatkozik továbbra is. A rendszer célja, hogy fedezze a járművek későbbi hulladékkezelésének és újrahasznosításának költségeit, és ösztönözze a tisztább technológiákat, például az elektromos hajtást.
