A FUVAROZÁS IRÁNYÍTÁSA JOGI SZEMMEL
A nemzetközi árufuvarozási feladatok teljesítése közben néha előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a fuvarozónak a fuvarszerződésben foglaltaktól eltérően kell teljesítenie az adott fuvarfeladatot a rendelkezésre jogosult utasításának megfelelően.
Az utasításadásra okot adó tipikus körülmények
A fuvarozó részére történő utasítás adása több okból is szükségessé válhat a fuvarfeladat teljesítése során. Ilyen körülmény lehet például az, amikor a fuvarozás alatt az árut valamilyen kár éri, és az áru feladóhoz történő visszaszállítása vagy olyan egyéb helyre történő leszállítása válik indokolttá, ahol a kár alóli mentesítés, a kárenyhítés személyi és tárgyi feltételei adottak. Ugyancsak szükségszerűvé válhat az áru feletti rendelkezés, ha a már szállítás alatt lévő árura vonatkozó kereskedelmi ügylet változik: például az árut a vevő másik telephelyére kell leszállítani, vagy a feladó az adott árut más vevő számára értékesíti – így más lesz a címzett és a lerakó.
Az utasításadásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések
A nemzetközi árufuvarozásról szóló CMR Egyezmény részletesen szabályozza azt, hogy az áru felett ki és meddig jogosult rendelkezni. Főszabály szerint a feladó jogosult az áru felett rendelkezni addig, amíg az áru a címzetthez megérkezik. Ezért kérheti, hogy a fuvarozó ne fuvarozza tovább az árut, változtassa meg a kiszolgáltatásra előírt helyet, vagy az árut más címzettnek szolgáltassa ki, mint akit a fuvarlevélben megjelöltek. A feladónak ez a joga akkor szűnik meg, amikor a fuvarlevél második példányát a címzettnek átadják. Ettől az időponttól kezdve ugyanis a fuvarozó a címzett rendelkezéseit köteles teljesíteni.
A rendelkezési jog gyakorlásának feltételei
A rendelkezésre jogosult azonosítása
A feladó, illetve a címzett, aki rendelkezési jogát gyakorolni kívánja, köteles felmutatni a fuvarlevél első példányát, amelynek tartalmaznia kell a fuvarozó részére adott új utasításokat. Köteles továbbá a fuvarozónak minden olyan költségét és kárát megtéríteni, amely az ilyen utasítás végrehajtásából keletkezik.
Első ilyen feltétel a rendelkezésre jogosult személyének az azonosítását szolgálja. Mivel a fuvarok teljesítése manapság gyakran több elemes megbízási láncolatokon keresztül történik (akár több szállítmányozó, illetve fuvarozó közreműködésével), a fuvarozó nem minden esetben áll kapcsolatban a feladóval, nem a feladó a fuvarozó közvetlen megbízója. Előfordulhat az is, hogy a fuvart a címzett rendeli meg, így a fuvarozó és a feladó között nem lesz közvetlen kapcsolat. A rendelkezésre jogosult személye a fuvarlevél útján azonosítható.
A rendelkezésre jogosult azonosítása természetesen a küldemény biztonsága szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír. Amennyiben a fuvarozó rendelkezésre nem jogosult személytől fogad el utasítást, az könnyen vezethet káreseményhez. Ha előbbiek okán az áru nem megfelelő címzettnek kerül kiszolgáltatásra és eltűnik, az a fuvarozó szerződésszegésen alapuló kártérítési kötelezettségét alapozhatja meg.
A gyakorlatban a CMR fuvarlevél „felmutatása” manapság már elsősorban nem a szó szerinti értelemben vett felmutatással valósul meg. Ez leginkább elektronikus levelezés útján kerül realizálásra, illetve az utasításadás is általában e-mailben, egyéb elektronikus csatornákon, alkalmazásokon keresztül történik. Az elektronikus fuvarlevél elterjedése pedig tovább erősíti ezt a gyakorlatot. Ha az utasítás szóban történik, úgy az utasítást a fuvarozónak érdemes írásbeli formában (később igazolható módon) is megkérnie.
A jogszabály rögzíti azt is, hogy az utasítás végrehajtásával összefüggésben a fuvarozónál felmerülő költségeket és károkat az utasítást adónak kell megtérítenie. Ha például a küldeményt az utasítás alapján egy távolabbi lerakóra kell leszállítani, úgy a fuvarozó ebből eredő extra költségeit a részére meg kell téríteni.
Az utasítás végrehajthatósága
Az utasításnak abban az időpontban végrehajthatónak kell lennie, amikor az utasítás ahhoz a személyhez érkezik, akinek azt végre kell hajtania, és sem a fuvarozó rendes üzemét nem akadályozhatja, sem más küldemények feladójának vagy címzettjének kárt nem okozhat.
Előbbiekre klasszikus példa lehet az az eset, amikor a fuvarozó gyűjtőfuvarozás során kap olyan utasítást, hogy a gyűjtőben szállított áruk egyikét máshova kellene leszállítania. Azonban amennyiben annak eleget tenne, úgy a többi címzett részére nem tudná szerződésszerűen leszállítani az árut. Hasonló helyzetek állhatnak elő körfuvar esetén is. Romlandó áru szállítása esetén is gyakran előkerül az utasítás végrehajthatóságának a kérdése. Az utasítás fuvarozó részéről történő teljesítése nem eredményezheti azt, hogy a fuvarozás időtartamának elhúzódása miatt az áru megromoljon. Ilyen esetekben a fuvarozónak haladéktalanul értesítenie kell az utasítást adó személyt, hogy az döntsön az utasítás végrehajthatóságáról.
A küldemény megosztásának tilalma
Az utasítás nem eredményezheti a küldemény megosztását. A rendelkezésre jogosult tehát csak a saját teljes küldeménye felett rendelkezhet, az utasítás nem eredményezheti az adott küldemény megosztását. Nincs lehetőség arra, hogy a feladó a fuvarfeladatot teljesítő járműre felrakott áru egy részét egyik lerakóra, másik részét pedig egy másik lerakóra kérje leszállítani.
Jogkövetkezmények
Az a fuvarozó, aki az előbbi három feltételnek megfelelő utasítást nem hajtotta végre, vagy aki azt anélkül hajtotta végre, hogy a fuvarlevél első példányának felmutatását megkövetelte volna, felelős az igényjogosulttal szemben minden ebből eredő kárért.
Végül nézzünk meg egy jogesetet az utasítás be nem tartására és annak lehetséges jogkövetkezményeire. Az adott ügyben a fuvarozónak a fuvarozási szerződés szerint egy svájci és szlovák település viszonylatában kellett nyers kávét fuvaroznia. A feladó a fuvarozó részére Svájcból Ausztria felé történő kilépésre adott utasítást, melyet a fuvarozó nem tartott be, és a német határon átlépve igyekezett eljutni a lerakóra. Az utasítás megszegésének következményeként Németországban a küldeményre kávéadó került kiszabásra (ilyen adó Ausztriában a fuvarfeladat teljesítésének időpontjában nem létezett). A fuvarozó az utasítás be nem tartásával az előbbiek szerint a megbízójának jelentős kárt okozott. Az adott ügy kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla kimondta, hogy a megrendelői utasítás figyelmen kívül hagyása okán a fuvarozó terhére szándékosság vagy azzal egyenértékű súlyos gondatlanság állapítható meg. Utóbbiból pedig az is következik, hogy a fuvarozó – felelősségének megállapítása esetén – a teljes kárért felelni fog.
ÖSSZEGZÉS
Azokban az esetekben, amikor a fuvarfeladat teljesítése során a fuvarozó utasítást kap, meg kell vizsgálnia, hogy a rendelkezési jog gyakorlásának feltételei fennállnak-e. Amennyiben igen, az utasítást végre kell hajtania, amellyel kapcsolatban a felmerült költségeit meg kell téríteni. Ha a rendelkezési jog gyakorlásának feltételei fennállnak és a fuvarozó az utasítást ennek ellenére nem hajtja végre, úgy az okozott kár teljes összegének megtérítésével kell számolnia.
Dr. Bíró Ágnes Ügyvédi Iroda | Dr. Bíró Ágnes | Fotók: shutterstock.com
Transpack Tudástár: Nemzetközi fuvarozás jogi keretei – A CMR Egyezmény szerint a fuvarozás során az áru feletti rendelkezés joga főszabály szerint a feladót illeti meg a címzetthez érkezésig, ezután pedig a címzett utasításai az irányadók. A jogszerű rendelkezés alapja a fuvarlevél és a felmutatási kötelezettség.
