AVAGY TAPASZTALATOK ÉS JAVASLATOK A KITERJESZTETT GYÁRTÓI FELELŐSSÉGI RENDSZERREL KAPCSOLATOSAN
A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) turbulens változásai (vagy bizonyos esetekben pont a stagnálása) a 2025-ös évben is próbára tette a piaci szereplőket. Ezek a szereplők, tanácsadók, szakmai érdekképviseleti szervek igyekeztek közös álláspontot kialakítani sok-sok kérdésben, és igyekeztek minden fórumon jelezni ezt a témáért felelős Energiaügyi Minisztérium, valamint a MOHU Zrt. képviselői felé.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a Vám, Jövedéki és Adóügyi Szolgáltatók Szövetsége (VJASZSZ) termékdíj és EPR tagozatvezetőjeként nemcsak a saját tapasztalatomat, hanem az EPR tanácsadással foglalkozó tagozati tagok tapasztalatai alapján kialakított egységes véleményünket is képviselem. Bizonyos javaslataink átültetésre kerültek a jogszabályba, sok esetben kaptunk iránymutatást, de további módosítások szükségesek a tagozat, illetve a szövetségek álláspontja alapján. Továbbá fontos, hogy más szakmai szervezetekkel is együtt dolgozunk, jogszabályt értelmezünk, álláspontot alakítunk ki (CSAOSZ, KSZGYSZ, HOSZ).
A jelenleg alkalmazott EPR-rendszerrel kapcsolatosan három fő problémakört határozhatunk meg:
• magas EPR-díjak,
• adminisztrációs és hulladékgazdálkodási terhek, nehézségek,
• jelentős számú rendszeren kívüli, potyautas kötelezett.
Magas EPR-díjak
Derült égből villámcsapásként érte az EPR-kötelezett vállalatokat a rendkívüli, 2025. október 1-jén hatályba lépő évközi díjtétel-módosítás. Ennek tervéről jó eséllyel csak egy nagyon szűk kör tudhatott, hisz a szakmai szervezetek és az érdekképviseletek ezt álmukban sem gondolták. További nehézséget okozott, hogy a felkészülésre még a minimálisan elvárható 30 nap sem állt rendelkezésre, ugyanis a rendelet 2025. szeptember 23. napján jelent meg. Ez felülírja az összes kereskedelmi megállapodást, hiszen ez – főleg az élelmiszeriparban, ahol forintokon megy az alku –, igencsak megcsorbítja a vállalatok jövedelmezőségét. Ezt megelőzően is az Európai Unió egyik leginkább költséges EPR-rendszerét üzemeltettük. Kicsit vizsgáljuk meg a díjtétel-módosítást részleteiben. A társított (kompozit) csomagolás díja magasabb lett a papír díjtételénél. És ha abból indulunk ki, hogy az EPR-díjak tükrözik a hulladékkezelés díját – ami a társított esetén magasabb –, akkor valójában a korábbi alacsonyabb díjat nem értettük. Szintén „nem értjük” a nem újrahasználható fém 198 Ft/kg-os szolgáltatási díját, ami ugyan „csak” 6,5%-os emelkedés, viszont egy olyan anyagfajtánál, aminek a visszagyűjtése már a korábbi termékdíjas rendszerben is kiemelkedően teljesített. Ha visszaemlékszünk, ez volt az a csomagolás (sörösdoboz), amit a hajléktalanok a DRS-rendszert megelőzően is kiszedtek a kukákból, és gondoskodtak a hulladék leadásáról. Üvegcsomagolás esetén a 107 Ft-ra változás közel 40%-os díjemelést jelent, ami szintén az élelmiszeriparra terhelődik ugyanúgy, mint a sütőolaj és -zsír esetén a 36 Ft/kg-ról 62 Ft/kg-ra változása, mely 72%-os növekményt jelent. Az autóipar sem járt jobban, ugyanis az átalánydíj 30–40%, valamint a tételes gépjármű, illetve gépjárműelem és -akkumulátor 60–70%-os változáson esett át. A rendszer igazi „vesztesei” a bútoripari cégek, ahol a díjtétel 17 Ft/kg-ról 51 Ft/kg-ra emelkedett, azaz megháromszorozódott.
2025. október 14-én kedden azonban a Magyar Közlönyben újabb energiaügyi miniszteri rendelet jelent meg, amely szerint a reklámhordozó papírok kiterjesztett gyártói felelősségi díja visszaáll a kilogrammonként 204-ről 94 forintra. Indoklás nincs. A rendeletmódosítás szerdától hatályos, de október 1-ig visszamenőleg érvényes. Tehát mintha a díjemelés meg se történt volna, viszont kizárólag a reklámhordozó papírok tekintetében. Nyilván a hirtelen jött díjemelés a nyomdaipart is felkészületlenül érte, sőt a nyomdákat csőddel fenyegető rendeletként említették. A díjemelés visszavonása üdvözlendő, bár ez most mindenkinél húsba vágó kérdés. Nemcsak a nyomdáknál, hanem a ruha-, bútor- és gépjárműgyártóknál, valamint azok beszállítóinál. Sőt, a sütőolaj miatt az élelmiszeriparnál is.
Adminisztrációs és hulladékgazdálkodási terhek, nehézségek
A potyautas cégekről még a későbbiekben szó esik. A díjak mértéke mellett a bonyolult adminisztrációs terhek is elrettentik a rendszerhez való csatlakozástól, főként a kis kibocsátókat. Ezeknek a kicsiknek opciós lehetőséget kell biztosítani a korábban a termékdíjas rendszerben meglévő átalányfizetésre éves bevallás és ellenőrizhető nyilvántartásvezetés mellett. Azért az már ne okozzon gondot senkinek, hogy hány kilogramm csomagolószert vásárolt, főleg, ha az évente csak néhány számlát érint. Felmerült az egyeztetéseken továbbá, hogy a csomagolószer-forgalmazók „visszavállalhassák” az EPR-díjat. Nyilván ez rájuk adminisztrációs terhet jelent, de piaci lehetőség is. Egy csekély csomagolószer-felhasználó, ha nem akar az általános szabályok szerint bajlódni – sőt még az átalány is terhes számára –, de csomagolást végez, akkor így maga a rendszer „jól járna”. Nincs ingyen vacsora, olyan jogszabályt meg nem lehet alkotni, ami mindenkinek jó. A jogszabályt a bevezetése óta ugyan többször módosították, viszont amiket a szakmai szervezetek „problémás, megoldandó területként aposztrofáltak”, azokat eddig még nem kezeltek. Most bemutatjuk, hogy milyen jellegű módosításokat üdvözölnének a piaci szereplők. A csekély mennyiségűek átalánydíján és a visszavállalás lehetőségén túl még mindig nem kerültek jogalkotói szinten elfogadásra például:
•az egyszer használatos (SUP, ÉHMT) csomagolások speciális szabályainak kivezetése,
•a meghatalmazott képviselő korlátlan felelősségének eltörlése,
•az újrahasználható csomagolószerek pozitív, EPR-díjban megjelenő ösztönzése,
•a bérgyártás és a bércsomagolás szabályainak normaszövegbe való emelése,
•az elektromos és elektronikai termék utáni kötelezettség pontos lehatárolása,
•a fogalmak tisztázása (például önálló funkció, berendezés, gyártásközi elektronika),
• az EPR-bevallási határidő kitolása,
• az EPR-adatszolgáltatások módosításának lehetősége a hatósági ellenőrzésre rendelkezésre álló elévülési idő alatt,
• az EPR-díj visszaigénylés lehetőségének megteremtése (amennyiben nem belföldön válik végül hulladékká a cikk, de hosszabb az értékesítési lánc, mint két szereplő).
Ezek a javaslatok mind egy átlátható, leszabályozott rendszert vetítenének elő, amely garantáltan még a koncessziós társaságnál is nagyobb EPR-bevételt realizálna annak „igazságossága” okán.
Nagy számú rendszeren kívüli, potyautas kötelezett
Értjük, hogy a koncessziós társaság prognosztizált EPR-bevételei elmaradtak az elvártaktól, viszont a szakmai szervezetek álláspontja szerint több tízezres azoknak a potyautas cégeknek a száma, akik nincsenek benne a rendszerben ez idáig. E cégek helyett a „révészt” úgy tűnik, hogy a jogkövető cégek fizetik, tovább torzítva az eddig is igen éles versenyhátrányt a „megbúvókkal szemben”. Tisztában vagyunk azzal, hogy az előírt EU-s gyűjtési és hasznosítási százalékoktól elmaradunk, fejleszteni szükséges, amihez meg pénz kell, viszont ez valójában egyöntetű, egységes és igazságos „közteherviselés” mellett valósulhat csak meg. Minden jogszabály annyira erős, amennyire betartatják. Aki benne van, az jó eséllyel törekszik a jogszabályoknak való megfelelésre, viszont a legnagyobb problémát a rendszeren kívüliek jelentik. A szakmai szervezetek a jogkövető cégek érdekeit képviselik és látják, hogy melyek azok az iparágak, amelyeknek a szereplői sok esetben kívülállók (tisztelet a kivételnek). Az, hogy mi lesz az ellenőrzések várható módszertana, jelenleg nem ismert.
Üveggömbünk ugyan nincs, de információnk szerint a kockázatértékelés módszertana kialakítás alatt áll, illetve az ellenőrzési terv a 2025-ös évre előír célszámokat és irányokat. Le kell szögezni, hogy a „nagytestvér” mindent is lát, valamint a hatóságok egymással beszélgetnek, információt és adatot cserélnek a megfelelő jogszabályi előírások mentén. Amik alapján a hatósági célkereszt vállalkozásunkra irányulhat (nemcsak ezek, de ezek a leginkább jellemzők):
•Vámhatározatok: az adóágazat látja a harmadik országbeli termékbeszerzéseket. A vámokmányokon, vámhatározatokon látszik a termék vámtarifaszáma és annak tömege is.
•KSH Intrastat adatszolgáltatások: bizonyos cégek kötelezettek intrastat adatszolgáltatásokra a közösségi termékbeszerzések tekintetében. Ennél is fontos adatigény a vámtarifaszám és a tömegadatok.
•Közösségi áfabevallás: A60-as nyomtatvány. A könyvelők, ha látnak magyar adószám nélküli termékbeszerzést az Unión belül, ők ezt a nyomtatványt biztosan ki fogják tölteni (akár egy óvatlanul magyarnak tűnő honlapról történő rendelés esetén is).
•Termékdíj-bevallások: aki érintett volt a termékdíjban, az jó eséllyel az EPR-rendszerben is az lett. Néhány jellemző kivétel azért akad, például a raklap gyártó, aki nem pántol és nem hoz be külföldről semmit. Ő nem érintett az EPR-rendszerben, de minden más szereplő igen.
•Csomagolószer-beszerzők: az online számlaadatokból látszik, hogy ki vásárolt csomagolószereket. Természetesen ezek között lehet néhány, fent említett kivételi kategória is (például a csomagolószer-kereskedők vagy azok a beszerzők, akik kizárólag külföldi értékesítéshez használnak fel csomagolószert), de kockázati elemként vizsgálandó területként meg kell említeni őket is. Meg kell jegyezni, hogy a következő mondat nem a csomagolószerre, hanem annak csomagolására vonatkozik, mely önmagában félreértésre ad okot: „A kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetése az eladót terheli.”. Tehát támogatja azt, hogy a kötelezettek ne ismerjék fel a kötelezettségüket.
A büntetési tételek viszont magasak. Általánosságban elmondható, hogy az alapbírság 200 000 forint, ami elmaradt regisztrációkra és adatszolgáltatásokra is alkalmazható. A rendszer indulása óta egy regisztrációt, illetve 10 darab adatszolgáltatást kellett legrosszabb esetben teljesíteni. Akinek az adott negyedévben nem volt fizetési kötelezettsége, de korábban volt, akkor a fizetési kötelezettség nem keletkezésére vonatkozó adatszolgáltatás benyújtása is kötelezettség. Továbbá a meg nem fizetett EPR-díjat meg kell fizetni, amire a hiányra vetített 50%-os mértékű további büntetés is hozzáadódik. A Pest Vármegyei Kormányhivatal Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztálya, Koncessziós Engedélyezési és Ellenőrzési Osztály az EPR szempontjából eljáró hatóság (OHH, Országos Hulladék Hatóság). A MOHU-nak nincs ellenőrzési jogköre, viszont a piaci szereplők, szakmai érdekképviseleti szervek a magas EPR-díjak okán és a rendszerből kimaradók versenytorzító magatartását megelőzendő a NAV Rendészeti Főosztály vagy a megyei illetőségű hulladékhatóságok bevonását szorgalmazzák a potyautasok felderítésének érdekében – de ezzel kapcsolatosan a jogalkotói szándék nem ismert. Bízunk abban, hogy ha sokat „mantrázzuk” a fenti pontokat, akkor imáink megfelelő helyeken meghallgatásra találnak, ezáltal egy igazságos, nyomon követhető, transzparens és a hazai hulladékgazdálkodást előmozdító rendszer épül fel.
Sztruhár Imre és a Green Tax Service Kft. csapata | Fotók: shutterstock.com
Transpack Tudástár: Kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) – Az EPR olyan szabályozási rendszer, amely a termék gyártóját vagy első belföldi forgalomba hozóját kötelezi a termék hulladékká válása utáni kezelés finanszírozására. A díjtétel jellemzően anyagáram és tömeg alapján kerül meghatározásra, és bevallási, adatszolgáltatási kötelezettséggel jár. Célja a hulladékgazdálkodási költségek igazságos viselése és az újrahasználat, újrahasznosítás ösztönzése.
