Kaliforniában ismét vitát váltott ki, hogy a bevonatos italos kartonok mennyire hasznosulnak ténylegesen. Egy válogatómű-üzemeltető jelzése szerint bizonyos kartonokat nem a papírfrakcióban kezelnek, hanem a maradék anyagáramba sorolnak, ami a „recyclable” állítások megítélését is befolyásolhatja.
A papíralapú jelleg önmagában nem garancia
Kaliforniában a „Truth in Recycling” (SB 343) szabályozási környezet miatt különösen érzékeny kérdés, hogy egy csomagolásról mikor állítható hitelesen, hogy újrahasznosítható. A vita most azért erősödött fel, mert a hatóságok olyan iparági jelzést is figyelembe vettek, amely szerint egyes bevonatos italos kartonok (például a tetőformás, úgynevezett gable-top dobozok) nem jutnak el a papírként bálázott frakciókig.
(fotó: Shutterstock.com)
A válogatási gyakorlat lényege, hogy a kartonokat a minőségi kockázat miatt kiszedik a papíráramból, és inkább a piacképtelen maradék anyag közé kerülnek.
A csomagolási döntéshozók szempontjából az ügy legfontosabb tanulsága, hogy a papíralapú jelleg önmagában nem garancia a hasznosulásra. A tényleges sorsot legalább ennyire meghatározza, hogy mi történik a szelektív gyűjtés után: milyen technológiával dolgozik a válogatómű, milyen tisztasági követelményeknek kell megfelelni, és van-e stabil felvevőpiac az adott anyagáramra. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, könnyen előfordulhat, hogy a fogyasztó ugyan a megfelelő kukába dobja a csomagolást, mégsem lesz belőle új alapanyag.
A történet arra is rávilágít, mennyire piacfüggő az „újrahasznosítható” kategória. Amíg nincs kiszámítható, regionális feldolgozói kapacitás és biztos vevő, addig a csomagoláson szereplő állítások kockázatosak lehetnek: a rendszer teljesítménye gyorsan változhat, és ezzel együtt az is, hogy a gyakorlatban mi számít valóban hasznosulónak. Az iparági szereplők közben azt hangsúlyozzák, hogy cél a helyi végpiacok erősítése, hogy a kartonok minél kisebb arányban kerüljenek a maradékba.
Szöveg forrása: recycling today
Transpack Tudástár: Italos karton újrahasznosíthatósága – Az italos kartoncsomagolások (pl. gable-top dobozok) papíralapúak, de műanyag- és esetenként alumíniumréteget is tartalmaznak. Újrahasznosíthatóságuk nemcsak az anyagösszetételtől, hanem a helyi válogatási technológiától, a tisztasági követelményektől és a feldolgozói kapacitástól is függ. Ha a válogatómű nem tudja megfelelő minőségben elkülöníteni, a karton a maradékáramba kerülhet, így a „recyclable” jelölés piaci és regionális feltételekhez kötött.