Idén 11. alkalommal rendezték meg a Nagyvállalatok Logisztikai Vezetőinek Konferenciáját 2017. június 1-2-án Balatonfüreden, a Hotel Füredben, ahol a logisztika, a raktározás és a beszerzés területéről érkező vezetők építhettek kapcsolatokat, oszthatták meg egymással tapasztalataikat. A 2008-ban útjára indított sorozat idén több mint 300 fővel büszkélkedhetett.
A konferencia a mai kor nagy kihívására, a munkaerőhiányra helyezte a hangsúlyt: a robotizáció megjelenésére, az átalakulás folyamatára: hogyan lehet egy-egy területen úgy bevezetni az automatizációt, hogy azt a munkavállalók ne érezzék meg.
A konferencia nemzetközi mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a résztvevők mellett az előadók is számos országból képviseltették magukat, többek között Olaszországból és Szlovákiából is. A konferencia első napján a hagyományokhoz híven különböző szakmai témákban workshopokat hallgathattak meg a résztvevők. Mint minden évben, idén is díjazásban részesültek a gálavacsorán azon Klubtagok, akik a hazai logisztikai szakmában példamutató munkát végeztek, kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Idén ezt a kitüntetést Magyar Szabolcs és Major Lajos, a Grundfos Magyarország Kft. képviselői kapták a Logisztikai Csapatbajnokságban vállalt kiemelkedő szerepükért. A Klubba belépő új tagok is elismerésben részesültek, továbbá a Logisztikai Csapatbajnokság győztes csapatait illető 1.200.000 forint összértékű díjak is ünnepélyes keretek között kerültek átadásra.
A konferencia második és egyben utolsó napját Széli Tamás Michelin csillagos séf és a Bocuse D’Or Europe 2016 győztesének előadása zárta. Ha szeretne e sikeres közösséghez csatlakozni, jelentkezzen bizalommal az [email protected] e-mail címen.
A kerekasztal egyik vendége Birizló-Szabó Irén klinikai szakpszichológus volt, aki a hazai munkaerőhiány kapcsán fejtette ki véleményét.
Nagyon összetett témáról beszélünk. Véleményem szerint igenis van ambíció a fiatalokban, és talán kicsit előbbre is járnak, mint az idősebbek, nyelvtudásban biztos, szerintem értékelni kellene az ő előnyüket, össze kellene kapcsolódniuk a generációknak, mintegy kiegészítve egymást, nem pedig egymás ellen küzdeni. Nagy felelősség hárul a cégvezetőkre, hogy a ma uralkodó multiközegben a munkavállaló megtalálja a maga értékeit. Oda kell figyelni egymásra! Kommunikálni kell egymással!
A munka az életünk része, de nem az egésze, fontos, hogy egyszerűen jól érezzük magunkat az adott munkahelyen… Vonzóak a külföldi lehetőségek is, többen elvándorolnak a jobb élet reményében, illetve problémát jelent az is, hogy az itthon maradók közül sokan nem tudnak beilleszkedni a mai, személytelen multiközegű állásokba.
Összegezve: olyan munkahelyet kell teremteni, amiben szakmailag és emberileg is megtaláljuk önmagunkat, és ebben a munkáltatóknak óriási a szerepük. Érthető, hogy egy nagyobb cég műszakvezetője képtelen 150 beosztottal kapcsolatot ápolni. A vezetőnek fel kell ismernie, hogy a minden szempontból kiegyensúlyozott munkavállaló a leghatékonyabb egy cég számára. Ugyanis ha anyagilag, emberileg elégedettek vagyunk a munkahelyünkön, akkor bizony nem fogunk magasabb bérért váltani.
Végezetül egy tény. Ma a nők is egyre magasabbra tették saját mércéjüket, kvalifikáltabbak lettek, eltűntek a hagyományos női szerepek és a férfi szerepek is átalakultak. A család fontossága szinte eltörpült, nincs személyes kommunikáció, kevés az együtt töltött minőségi idő. Így a mostanra munkát vállaló Z generáció bizony már másként lát dolgokat, bár rugalmasabbak, sokak szerint nem olyan lojálisak a munkáltatójukkal, anyagiasabb a gondolkodásuk… Jó tanácsként mondom: szeressük, és szánjunk időt a gyermekeinkre, elsősorban nem a munkához való hozzáállást kellene átadni, hanem a család fontosságát, ami hozzásegíti őket a majdani felnőtt kiegyensúlyozott és boldog élethez.”
Kalmár Nárcisz
