A mai nagyszülők fiatalkorában az volt az általános vélekedés, hogy a jövőben az étkezések, tabletták elfogyasztásából fog állni. Az atomkorszak bűvöletében olyan gépeket vizionáltak, amelyek mindenfajta élelmiszert képesek előállítani molekuláris szinten. Szerencsénkre ez még nem következett be, viszont már léteznek olyan csomagolási típusok és tulajdonságok, amelyekről az 1950-es években élt emberek még álmodni sem mertek. Hogy mi a céljuk ezeknek a csomagolásoknak? Az, hogy megmentsék a földet.
Csak az önkiszolgáló szupermarketek bevezetésének idején kezdődött el igazán az előrecsomagolt élelmiszerek fejlesztése
Ami új volt, természetessé vált
Az előrecsomagolt élelmiszerek kifejlesztésének és gyors elterjedésének az önkiszolgáló szupermarketek bevezetése vetette meg az alapját. A fejlődés útját az USA-ban olyan élelmiszerláncok egyengették, mint például a Safeway és az A&P. Ezeket követte az 1940-es évek Svédországában az ICA és a Konsum. De már ezt megelőzően elkezdték a boltok erős papírzacskóban árulni az alapvető élelmiszereket, például a lisztet és a cukrot. A csomagolásnak az volt az elsődleges feladata, hogy megvédje az élelmiszereket a szállítás és a raktározás során, de hamarosan a termékazonosítás fontos eszközévé vált, amit reklámtáblákon és hirdetőfelületeken lehetett népszerűsíteni.
Folyamatosan bővült a papírzacskóba és dobozba csomagolt élelmiszerek választéka, de az előrecsomagolt élelmiszerek diadalmenete a második világháború után kezdődött el, amikor alkalmazni kezdték a műanyagokat az élelmiszerek csomagolásához. Skandináviában az 1950-es években kezdték el az eldobható, műanyaggal bevont kartondobozokban árulni a tejet. Egyre gyakrabban kínálták a különféle húsárukat műanyag csomagolásban, így a fogyasztók gyorsan megtölthették a bevásárlókocsikat. Azóta a nyugati világ fogyasztói számára természetes, hogy az előrecsomagolt élelmiszerek állandóan a rendelkezésükre állnak.
Pazarlásra termelni?
Ami a legtöbb ember számára természetes, az mások számára teljesen elképzelhetetlen, mivel a világ sok részén nem magától értetődő, hogy minden napra jut elegendő táplálék. Az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization of the United Nations, FAO) megállapítása szerint az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek majdnem egyharmadát szinte minden évben megsemmisítik vagy ártalmatlanítják, mielőtt azok eljutnának a fogyasztókhoz.
Más szóval, a föld bevetett területének mintegy harmadát olyan élelmiszerek előállítására használják, amit azután kidobnak. Harminc százalékot! Ehhez hozzájön még azon élelmiszerek gyártása, amit később megsemmisítenek, és ez a világ legnagyobb iparosodott nemzetei, az USA és Kína után az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának harmadik legnagyobb forrása. És végül, de nem utolsó sorban, a FAO szerint leginkább a mezőgazdaság felelős a veszélyeztetett fajok kipusztulásáért.
és hulladéknak termelni?
Ezzel szemben a fejlődő országokban a legtöbb élelmiszer-hulladék a gyártás során keletkezik, egyebek között a nem megfelelő betakarítási és szállítási módszerek, valamint az elégtelen hűtés következtében. Azokban a régiókban, ahol magasabb az átlagos jövedelem, az élelmiszereket leggyakrabban a kereskedők vagy a fogyasztók dobják ki. Dramatikusabban megfogalmazva: a fejlődő országokban az élelmiszerek nagy része el sem jut a fogyasztókhoz, miközben a világ többi részén a megvásárolt és hazacipelt élelmiszerek majdnem felét kidobják. Ezért folyik az utóbbi évtizedekben sok vita a csomagolásoknak a környezetre gyakorolt hatásáról, a csomagolásról mint hulladékról és annak újrahasznosításról.
Kevés a jó példa
Helén Williams környezeti- és energetikai rendszerekből doktorált, és jelenleg a svédországi Karlstad Egyetemen kutatja azt, hogyan lehetne csökkenteni a csomagolásokkal a nagymértékű élelmiszerpazarlást. „Tanulmányoztuk a fogyasztói gondolkodást és viselkedést, és végül arra a következésre jutottunk, hogy egészen egyszerűen csak helyesen kell cselekedni” – magyarázza. „Ha a skandináv háztartásokban a megvásárolt élelmiszerek 15-20 százalékát kidobják, akkor az rendszerhiba.” Kutatásuk azt mutatja, hogy a mai csomagolásokkal az a legnagyobb probléma, hogy túl nagyok a csomagolt mennyiségek. Ezért vész kárba a tartalom egy része, mielőtt még elfogyasztanánk. A kevés hulladékot eredményező csomagolásra mutatnak jó példát a Duo-Pack csomagolások és a kiszolgáló pultba kihelyezett, kimért hal- és húsadagok. A holnapok élelmiszer-csomagolásainál különösen fontos a visszazárhatóság, annak érdekében, hogy tartalmának minőségét a csomagolás felnyitása után is megőrizze, valamint az is, hogy teljesen ki lehessen üríteni, és újra lehessen hasznosítani.
Jelenleg kevés jó példát ismerünk. „Lehet, hogy egyszerűen nem eléggé közismertek még ezek a szempontok” – mondja Williams. „Ráadásul még mindig az ár a meghatározó. A gyártók most többet adnak el, mivel kidobjuk az élelmiszereket. Bízom abban, hogy a jövőben akkor érnek el több profitot, ha helyesen cselekednek, és árképzésüket is úgy alakítják ki, hogy nem lesz automatikusan drágább, ha kisebb mennyiségeket vásárolunk. Az élelmiszer- és csomagolóiparnak többet kell foglalkoznia ezekkel a kérdésekkel.”
Előremutató fejlesztések
Kétségtelenül fontos szerepet fognak játszani a csomagolásfejlesztők technikai újításai is. Ilyenek például azok a csomagolások, amelyek megmutatják, hogy nem szakadt-e meg a hűtési lánc. Ezek jelentősen fokozzák az online élelmiszer-vásárlások biztonságát, és gondoskodnak arról, hogy az üzletekben kevesebb friss és fagyasztott élelmiszert kelljen ártalmatlanítani.
A svéd Tempix cég olyan papírcímkéket fejlesztett ki, amelyek jelzik, ha az áru hőmérséklete meghaladta a számára meghatározott hőmérsékleti határértéket. A kijelzőt könnyű leolvasni, és úgy is be lehet állítani, hogy a reakció előtt toleráljon bizonyos hőmérséklet-túllépési időtartamot. Ha megszakad a hűtési lánc, akkor a címke vonalkódja is megsemmisül, ezért a terméket már nem lehet eladni. Nagyobb vásárlási mennyiség esetén a címke darabonként egy eurócentbe kerül.
A Tempix olyan címkét fejlesztett ki, ami jelzi, ha az árut a megengedettnél magasabb hőmérséklet érte
A cég ügyfelei közül sokan származnak forró éghajlatú régiókból, ahol a hűtéslánc megszakadása miatt gyorsan megromlanak az élelmiszerek, amiket aztán ártalmatlanítani kell.
„Az Indiában előállított élelmiszerek 50 százaléka sohasem ér el a fogyasztókhoz” – magyarázza Marko Arola, a Tempix elnök-vezérigazgatója. „Ha ezen csak néhány százalékponttal is sikerülne javítani, azzal már nagy lépést tennénk előre.” A vezető nemrég tért vissza törökországi útjáról, ahol a Tempix-címkéket érzékeny gyógyszerek hőmérséklet-ellenőrzésére is használják.
Sőt, még az északi éghajlaton is figyelemre méltóan csökkenteni lehetne az élelmiszer-hulladék mennyiségét, ha használnák a csomagolásokon elhelyezett hőmérséklet-kijelzőt, ezzel együtt nőne a gyártók és kereskedők bevétele is. „Mindegyik élelmiszergyártó fenntart egy biztonsági időtartalékot termékének eltarthatóságára vonatkozóan, mivel az eltarthatóságot bármelyik évszakban és minden egyes üzletben garantálni kell”, -gyelmeztet Arola. Amikor közeleg az eltarthatósági határidő, akkor a terméket csökkentett áron el kell adni, végül ki kell dobni – jóllehet az még teljesen hibátlan. „A Tempixhez hasonló indikátorok használatával a kereskedők le tudják rövidíteni ezt a biztonsági időtartalékot, amivel meghosszabbíthatják az eltarthatósági időt. Ezáltal megnő a bevétel, és kevesebb lesz a hulladék is.”
Az élelmiszer-hulladék csökkentése a környezetvédelem és a globális élelmiszer-ellátás kritikus tényezője. Helén Williams a Karlstad Egyetemen optimistán látja a jövőt. „Úgy gondolom, húsz év múlva sokkal kisebb csomagolási mennyiségekkel fogunk találkozni. Fontos, hogy mindegyik fogyasztó megtalálja a számára megfelelő élelmiszer-mennyiséget. Sokkal könnyebb lesz teljesen kiüríteni a csomagolásokat, és többet fogunk megtudni arról, hogy milyen anyagok kerülhetnek át a csomagolóanyagból az élelmiszerbe. Folyamatosan növekszik a tudatos döntéseket hozó fogyasztók száma. Ezek számára kézenfekvő kiindulópont az élelmiszer.”
Forrás: INSPIRE 2/2017
Fotó: Getty Images
Fordítás: LUPE Magazin
