A csomagolóanyagok genetikai és emésztőrendszeri megbetegedéseket okozhatnak – és nemcsak az állatvilágban!
Veszélyes érintkezések
Életünk során, azaz körülbelül 80 év alatt átlagosan 400 gramm csomagolóanyag-származékot eszünk vagy iszunk meg. Az élelmiszerekkel rendesen mintegy 4000 anyag (műanyagok, stabilizátorok, lágyítók, festékek, tinták, fémek) érintkezik. Az emberre és a haszonállatokra az aromás részeket tartalmazó szénhidrogének a legveszélyesebbek: ezek a szervezet genetikai rendszerében súlyos zavarokat okozhatnak – mutatott rá nemrég a csomagolóanyagok vizsgálatában is élenjáró Wessling Hungary Kft. független laboratórium üzletfejlesztési igazgatója, Dr. Szigeti Tamás János.
Mikro, de mérgező
A másik veszélyforrás a mikroműanyagok jelenléte. Ezek akaratlanul is bekerülhetnek az élőlények tápcsatornájába, ott gyulladást indukálhatnak, sőt, bejuthatnak a keringési rendszerbe és a szövetekbe, kockázatot jelentve az egész táplálékláncra nézve. Fokozza veszélyességüket, hogy a felületükön át a vizekbe és az élőlények szervezetébe toxikus vagy hormonháztartást zavaró anyagok szivároghatnak, illetve képesek felületükön szerves szennyezőanyagok megkötésére.
Ezt viszik a folyóink!
Az Európai Unióban gyártott évi 60 millió tonna műanyag 40%át csomagolóanyagként hasznosítják, amiből 24 millió tonna hulladékot keletkezik évente. A műanyaghulladékok nagy része bekerül a természetes ökoszisztémákba, vizekbe, de biológiailag nem bomlanak le, sőt, UV-sugárzás hatására láncszerkezetük aprózódik. Az így létrejövő, 5 mm-nél kisebb darabokat mikroműanyagoknak nevezik. A Wessling és az ELTE az utóbbi években megmérte a Duna és a Tisza vizeinek mikroműanyag-szennyezettségét. Az „eredmény” ijesztő: a Tiszában köbméterenként 4,9 db 300 mikrométernél nagyobb, de 2 mm-nél kisebb, míg 62,5 db 15 és 300 mikron közé eső részecske található, azaz több millió mikroplasztik úszik le a Felső-Tiszán óránként! A Dunában Budapestnél 50 darabot találtak köbméterenként.
Kohout Zoltán (forrás: Wessling)
