Szakmai vélemény az egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról szóló tervezetről

Habár 2020 nyarán több, az Innovációs és Technológiai Minisztérium által szervezett online konferenciákon kaphattak információt az érdekképviseleti szervezetek az előkészületben lévő törvénymódosítások egyes elemeiről, ezek az online rendezvények nem helyettesítették a hivatalos és kötelező társadalmi egyeztetéseket. Nem volt lehetőség ugyanis párbeszédre, és a jelen tervezetről csak a közelmúltban, az Országgyűlés honlapján keresztül szerezhettek tudomást.

 

Szükséges az uniós célok eléréséhez

A több hónapon keresztül számos szakember által készített 143 oldal terjedelmű módosítástervezet 26 törvényben kíván változtatni. Így mind terjedelmi, mind pedig tartalmi oldalról a mélyreható elemzéshez, a várható hatások modellezéséhez néhány nap nem elegendő. Az anyag nem tartalmaz hatástanulmányt a tervezett változtatások gazdasági és környezeti hatásairól, amely segíthetné a döntéshozók tájékozódását. Ebben a szakmai véleményben arról tájékozódhat, ami a rövid idő után mégis megállapítható a tervezetről.

A Kormány a hazai hulladékgazdálkodási rendszert teljes körűen át kívánja szervezni. Erre több területen rá is fér a javítás, mert a 2012 óta tartó, állami irányítás mellett végzett gyűjtés és hasznosítás teljesítménye a lakossági hulladékok, és ezen belül is a csomagolási hulladékok területén csak részlegesen teljesíti a 2012. év végéig(!) elérendő uniós célokat. Ebből a megközelítésből a kormánynak a közszolgáltatás keretében végzett hulladékgazdálkodás „rendrakására” vonatkozó szándéka üdvözölhető. Elkerülhetetlen, hogy az évente 50 milliárd forint veszteséggel végzett közszolgáltatás ne újuljon meg. Azonban nem helyes út a lakossági hulladékgazdálkodást az önkormányzatok bevonása és a fogyasztók ösztönzése nélkül megvalósítani.

 

hulladék

 

A visszaváltási rendszer bonyolult és drága

Az egyes műanyag, üveg és fém italcsomagolások betétdíjas – visszaváltási díjas – rendszerének bevezetése, az elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyiségének növelése és minőségének javítása szempontjából ugyancsak üdvözölhető. Ezzel hozzá lehet járulni a körforgásos gazdaság céljának, az anyagok minél hosszabb ideig tartó használatának teljesítéséhez.

Érdemes tekintetbe venni ugyanakkor, hogy a tervezett visszaváltási rendszer bonyolult és drága. Utóbbi megállapításnak azért is van jelentősége, mert a visszaváltási rendszerek három „lábából” – gyártók éves hozzájárulási díja, a hulladék ára és a vissza nem váltott palackok betétdíja – bármelyik elmozdul az optimálistól, a rendszer pénzügyi fenntarthatósága felborul.

Azt is tudni kell, hogy visszaváltási díjjal érintett egyes anyagáramok (főképp a sokat kritizált PET-palackok) esetében még 100%-os visszagyűjtés esetén sem eredményezik az uniós célok teljesítését, azaz önmagában e rendelkezéstől nem szabad csodát várni.

Méltányolható, hogy a Kormány a tervek szerint felhagyott a hulladékgazdálkodási felügyeleti díj bevezetésének tervével még akkor is, ha azt más jogszabályok módosításával kívánja pótolni.

 

Indokolatlan az állami koncesszió kiterjesztése

Az állami koncesszió tervezett kiterjesztése a gazdálkodó szervezetek által szelektíven gyűjtött, és kezelésre átadott hulladékaira (az iparban és a kereskedelemben képződő termékdíjas termékek hulladékaira) indokolatlan. A lakossági szelektív gyűjtéssel ellentétben a gazdaságon belül működő versenypiaci rendszerek ugyanis ezt a feladatot eddig is hatékonyan megoldották. A hasznosítási eredmények döntő hányadát ez a terület biztosítja.

A tervezet mind a kiterjesztett gyártói felelősség érdemi gyakorlását, mind a piaci verseny körülményei között jól és hatékonyan működő hulladékgazdálkodási ipar jövőjét, mind pedig a gazdasági szereplők (mint hulladéktulajdonosok) versenyképességét veszélyezteti. A jól működő hulladékgazdálkodási tevékenység kisajátítása ezen a területen rossz üzenetet hordoz a jogállam működése szempontjából is. A tervezet egyáltalán nem foglalkozik a rendszerszintű átalakítás gazdálkodó szervezetekre gyakorolt hatásával. A finanszírozás leírt formája a gyártók (kötelezettek) és az ipari-kereskedelmi hulladéktulajdonosok költségeinek biztosra vehető és számottevő növekedését eredményezi, versenyhelyzetüket rontja. Jól valószínűsíthető, hogy a többletköltségek előbb-utóbb megjelennek a termékek árában.

 

hulladék

 

A koncesszióhoz kapcsolódó jogi észrevételek

A módosítástervezet előterjesztésének törvényessége megkérdőjelezhető

Az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) az Országgyűlésnek történő benyújtással egyidőben kapta meg a Kormány nevében beterjesztett tervezetet, így nem volt módja véleményét időben előterjeszteni. Az OKT jogállásáról szóló rendelkezés értelmében környezetvédelmi tárgyú intézkedés a szervezet előzetes állásfoglalása nélkül a döntéshozó elé nem terjeszthető (1995 évi 53. tv. 43-44.§). Hiányoznak a tervezetből a kötelezően előírt Hatástanulmány és Stratégiai Környezeti Vizsgálat elemei. A tervezetnek a hulladékgazdálkodási intézményi részfeladat koncesszióba adásával kapcsolatos intézkedéseire vonatkozóan nem történt egyeztetés az érintett gazdasági szereplőkkel és szervezeteikkel.

A hulladékgazdálkodás intézményi részfeladata kizárólagos állami közfeladattá minősítésének indokoltsága megkérdőjelezhető

Az állami irányítás mellett végzett hulladékgazdálkodási közszolgáltatói résztevékenység hatékonysága valóban javítandó, ugyanakkor a piaci szereplők által végzett ipari-kereskedelmi hulladékok gyűjtése eredményesen működik. Ezért nem indokolt a „Hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység” kisajátítása, és koncesszióba adása. Az intézkedés kizárólag azt a – nem titkolt – célt szolgálja, hogy a gazdálkodók terheinek növelésével finanszírozza a lakossági hulladékgyűjtésben keletkezett hiányt. Ez a szándék ellentétes a kiterjesztett gyártói felelősség működésére vonatkozó EU direktívában rögzített szabályokkal és a „szennyező fizet” elvével.

 

újrahasznosítás

 

A tervezett koncessziós megállapodás tartalma az állam számára hátrányos

A tervezet koncesszióra részletesen kidolgozott elemek a koncesszor/koncessziós társaság számára monopolhelyzetet, teljes körű gazdálkodási biztonságot és érdekérvényesítési (újratárgyalási) lehetőséget teremtenek. Ugyanakkor a hulladékgazdálkodási célértékek teljesítésére nem kér garanciákat (… ajánlatában vállalnia kell …), nemteljesítés esetére a koncesszorral szemben érvényesíthető szankciókat (az engedély felfüggesztésén túl) nem tartalmaz.

Álláspontunk szerint a részletek a Kormány számára hátrányosak, és egyoldalúan a koncesszor érdekeit szolgálják.

A koncessziós rendszer az erőfölénnyel való visszaélést magában hordozza

A monopolhelyzetben lévő koncesszor a hulladékgazdálkodás tényleges munkáját elvégző alvállalkozók szerződéseit a piac árszabályozó mechanizmusait kizárva egyoldalúan állapíthatja meg. Ilyen helyzetben közel 1300, valamilyen hulladékgazdálkodási engedéllyel rendelkező mikro-, kis- és középvállalkozás jelentős részének „életben maradási” és a vele járó foglalkoztatási kilátásai rosszak. Ugyanakkor erőfölénybe kerül a koncesszor az összes gazdasági szereplővel szemben, mint a szelektíven gyűjtött hulladék kizárólagos átvevője (a hulladéktulajdonosok felé) és átadója (a hulladékkezelők felé).

A hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység kisajátítása sérti a tulajdonhoz való jogot

A kiterjesztett gyártói felelősség rendszere alá tartozó csomagolási hulladékok lakossági, közszolgáltatás keretében végzett gyűjtésének megújítása – mint már előbb említettük – üdvözölhető. Ezzel szemben ugyanezen termékek gazdálkodó szervezeteknél képződő hulladékának gyűjtésére és hasznosítására már van a piaci szereplők által jól működtetett rendszer. Ennek megváltoztatása nemcsak indokolatlan, hanem szükségtelenül avatkozik a szereplők üzleti-gazdálkodási folyamataiba.

A tervezet értelmében a gazdálkodó szervezeteknek a tulajdonukban lévő hulladékot kötelezően át kell adniuk egyetlen, monopolhelyzetben levő közszolgáltatónak vagy alvállalkozójának. Emellett egy későbbiekben meghatározandó díjat is kell fizetniük.

Maga a tervezet is a hulladékot értékként nevesíti, így a hulladék tulajdonosát megfosztják az értéket képviselő hulladékának szabadpiaci feltételek melletti értékesíthetőségétől.

Ugyanakkor a tervezet eddig példátlan módon egy teljes ágazatban működő gazdasági szereplőket foszt meg a tulajdonuk piacgazdasági körülmények közötti működtetésének jogától.

 

újrahasznosítás

 

A koncesszor, mint az EPR (kiterjesztett gyártói felelősségi) rendszer működtetője a gyártók nevében, de a gyártók kihagyásával jár el

Az EU hulladék-keretirányelve leírja az EPR-rendszer minimális működési követelményeit, így:

  • az egyéni vagy kollektív teljesítés lehetőségét,
  • a költségek csökkentésének szükségességét,
  • a kötelezettek egyenlő bánásmódját, mérettől (kicsi-nagy vállalat), származástól (belföldi-külföldi) függetlenül,
  • az átláthatóság követelményét,
  • a termékek gyártóinak a pénzügyi felelősségét, ami nem haladhatja meg az e szolgáltatások hatékony nyújtásához szükséges költségeket,
  • e költségeket az érintett szereplők – ideértve a termékek gyártóit, szervezeteiket és a közigazgatási szerveket – átlátható módon állapítják meg,
  • az aránytalan szabályozási terhek tilalmát.

A monopolhelyzetben lévő koncesszor által üzemeltetett országosan egyedüli EPR szervezet a fenti minimumkövetelmények egyikének sem felel meg, mert a gazdálkodó szervezetek, a kötelezettek:

  • egyéni teljesítési – öngondoskodási – lehetőségét elzárja a kötelező közszolgáltatói átadás miatt,
  • a költségei befolyásolására nincs lehetősége,
  • a rendszer üzemeltetésének, a költségek alakulásának átláthatóságára egy monopolhelyzetben lévő és miniszter által meghatározott díjstruktúra mellett nincs semmi lehetőség,
  • a tervezet le sem írja, hogy a gyártók (kötelezettek) bármilyen formában részt vehetnének az EPR rendszer működtetésében,
  • a koncesszor a folyamatból kihagyott gyártók (kötelezettek) nevében saját alvállalkozóinak ad megbízást a hulladékgazdálkodási feladatok elvégzésére, ami önmagában visszás.

 

2023 második félévétől működnie kell

A köztársasági elnök alkotmányossági aggályok miatt alkotmánybírósági felülvizsgálatot kért 2020 decemberében. Érvrendszerében a fenti CSAOSZ észrevételeket is felhasználta. A testületnek 30 nap áll rendelkezésére az álláspontjának kidolgozására. A fejleményekről olvasóinkat következő lapszámunkban fogjuk tájékoztatni, az idő ugyanis sürget mindenkit: 2023 második félévétől a rendszernek működnie kell.

 

Nagy Miklós főtitkár; CSAOSZ

 

csomagolás doboz fém hulladékgazdálkodás műanyag palack törvénymódosítás üveg visszaváltás
..