Parag Soma útja a dán igényességtől a nagyapai birsalmafák termését őrző pálinkáspalackig
Egy utcakép, egy tejesdoboz – az ilyenek az életünk banális, hétköznapi terei, tárgyai. Hogy a környezetünk szép-e vagy sem, hogy hogyan is hat ránk igazán az, ami körülvesz bennünket, leginkább akkor mutatkozik meg, amikor idegen tájon, idegen tárgyak közt járunk. Egy magyar tinédzser Dániában járva ébredt rá, milyen fontos ez. Csomagolástervezőként, dizájnerként ma már azt is tudja, hogyan teremthető meg a mindennapok esztétikai harmóniája. A Hungaropack Student egyik díjazottja, Parag Soma most elmeséli, hogyan vezetett az út Dániától a szolnoki Holt-Tisza-ághoz, ahol végül nagypapája birsalmafáinak termése ihlette a díjnyertes pályaművet.
Meglátni és hazahozni
– Édesapám ugyan mérnök, és volt egy kis nyomás, hogy én is hasonló irányba induljak, sosem gondoltam, hogy csomagolástervező leszek. Szerettem a rajzot, a formatervezést már kiskoromtól, de ennyi. Aztán egyszer, egy családi út során Dániában ráébredtem, milyen klassz is az, amikor egy egész nemzet gondolkodása, ízlése ráépül arra, hogy a dolgok legyenek szépek – összegzi fiatalos tömörséggel a kezdeti indíttatást az Óbudai Egyetemen harmadéves Parag Soma. – Egy egyszerű tejesdoboz sem „csak úgy van”, hanem jó kézbe venni, nézni; ötletes. És minden ilyen igényes. Még az egyszerű homlokzatú házak, a terek is. Azt hiszem, akkor, tizenötévesen gondoltam először, hogy igen, ebbe az irányba akarok menni! Hogy ezt szeretném behozni én is, a magam eszközeivel Magyarországra, hogy a dizájn, a formák terén is nyugati ország legyünk.
Ne rutinból, hanem igénnyel alkotni
Soma arról beszél, hogy ma már a tervezési tudások, a grafikai tervezés révén mindezt könnyű is elérni. De akkor min múlik? Pénzen, ihleten, a megfelelő terméken?
– Nem hiszem, hogy alapvetően pénzkérdés. Az biztos, hogy ha egy luxusterméket egyedi csomagolással látnak el, akkor a különleges tervezés, az egyedi kivitel, esetleg a kézi előállítás megemeli a költségeket. De nem csak az ilyen csomagolás lehet igényes, és nem kell drágának lenni ahhoz, hogy valami örömet, esztétikai élményt, izgalmat adjon. Szerintem az kell hozzá, hogy a tervező ne intézze el rutinból a dolgot, hanem akarja, hogy szépet állítson elő – fejti ki a fiatal tervező.
– Mindent lehet szépen, igényesen, ötletesen, és lehet unalmasan. Ha például most kinézek az ablakomon is, látom, hogy a lámpaoszlopokat milyen ötlettelenül, szinte csak úgy odabetonozzák a járdán anélkül, hogy felmerülne, hogy ugyanezt a tárgyat valószínűleg ugyanennyiért érdekesebben, esztétikusabban is lehetne tervezni…
Más szemmel látni
Csakhogy eleinte még ezek az inspirált ambíciók sem szerettették meg Somával az egyetemi képzést.
– Igaz, eleinte nem is ez volt az életem álma. Ma már ugyan egyáltalán nem bánom, hogy ennél maradtam, de az alapozó tárgyak, bár nagyon jól tanították a tanáraink, nem igazán vonzottak – vall a hallgató. És mi hozta el akkor a fordulatot?, merül fel a kérdés. – A harmadik félévben, amikor egyre több tervezés, tervezési feladat került a tananyagba, onnantól éreztem az egyetemen, hogy igen, itt aztán tudnak valamit. Igaz, addigra a magánéletben is, az iskolán kívül magam is láttam, milyen sok területen, a napi élet milyen sok pillanatában kerül a szemem elé mindaz, amiről tanulunk. Németh Róbert tanár (Dr. Németh Róbert DLA, egyetemi docens; Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar – a szerk.) mondta is nekünk, hogy hamarosan más szemmel fogjuk látni a csomagolást. Hát, igaza lett. Így tudatosult, hogy a formatervezés mennyire az élet része: a kocsik, amiket látunk, a filmek kosztümjei és díszletei, az űrhajó, a tárgyak, amiket a boltokban veszünk, a műkő, amin most is ülök…
Birtokolni a szelíd szépséget
Amikor aztán az egyetemen azt a feladatot kapták, hogy egy hungaricum termékcsaládhoz tervezzenek csomagolást, Somának hamar adódott kész ötlete. – Bort nem akartam. Viszont a hobbitelkünkön a nagypapám birsalmafái máig sok gyümölcsöt adnak. Egy ideig birsalmasajtot készítettünk belőle, aztán nemrég elkezdtünk kis mennyiségben, de finom birspálinkát főzni. Ehhez terveztem egy különleges palackot – tér át a Hungaropack Student versenyen elismert csomagolásra a tervező. Az üveg mint alapanyag is köthető részben a dániai élményekhez, a formavilág azonban kifejezetten izgalmas és tág asszociációknak teret nyitó magyarázatot kapott Soma elképzelésében. – Olyan palackot akartam, amelyik érzelmes, érzéki, de nem latinosan díszített; ami extravagáns, de nem hivalkodó. Ha az autók esztétikai világával akarnám leírni, úgy mondanám: nem Ferrarit, hanem egy Mazdát akartam. Letisztult, egybefüggő felületekkel, amik kifejeznek egyfajta intenzív feszültséget, ugyanakkor stabilitást, eleganciát. Olyan tárgyat akartam, amit öröm megfogni, ajándékba adni, amitől az ember nem szívesen válik meg, amit birtokolni akar.
Tervezés és tudatosság
Ráadásul ez utóbbi nem pusztán a tervezői ambícióból fakadó cél. – Az, hogy egy csomagolás lehetőleg maradjon az otthoni készlet része, az egyre fontosabb szempont a tervezésnél. Nem csak az fontos, hogy az alapanyag fenntartható, a csomagolás legyártása lehetőleg a leginkább környezetkímélő legyen. Hanem a gyártási, szállítási és fogyasztói lánc legvégéig, vagyis a felhasználás, sőt, a hulladékgazdálkodási fázis legvégéig fontos szempont, hogy az alapanyag jól hasznosuljon, és a lehető legkisebb mértékben terhelje a környezetet – magyarázza a tervező. Megerősíti, hogy az egyetemi képzés milyen erős ennek a szemléletnek a tudatosításában, és milyen szomorú, hogy a közvélemény még mindig milyen tájékozatlan az alapanyagok, a szelektív visszagyűjtés, a körforgásos gazdálkodás lényegét illetően.
Parag Soma: az üvegszoborszerű palack formája a porciós üveg modern újragondolása. „A célom az volt, hogy a végeredmény érzéki legyen, amiben a görbe felületek sokat segítenek. Az üveg alján érvényesül leginkább az anyag szépsége, ami stabilitást is ad a palacknak” – áll a Hungaropack Studenten díjazott pályamunka leírásában.
Nem térkép a táj
S ha már a természet – Parag Somának arra is volt gondja, hogy a palackon szereplő pecsét emlékeztessen arra a természetvédelmi területre, ahonnan a nagyapai birsalmafák termése ered. Míg az Ákovita nevű pálinka Európa első „globalizált” nyelvéből, a latinból ered (aqua vitae – az élet vize – fonetikusan, régiesen ejtve), a jelzés már egészen hazai. – Ez az egyetlen része a csomagolásnak, ami személyre szabott, ami a családi birsfák otthonára utal. A P alatt az S betű, vagyis a keresztnevem kezdőbetűje ugyanazt az ívet rajzolja ki, amit a Holt-Tisza-ág, az Alcsisziget mutat madártávlatból.
Kohout Zoltán
