Ezért butaság önmagában a műanyag-boszorkányüldözés

Írta: Kohout Zoltán - 2022 június 27.

Éhesek vagyunk, nincs már kedvünk-időnk hazamenni, nekiállni főzni-sütni – bár nem vagyunk plázatörzsvendégek, most beugrunk egy rántott zöldségre, csirkecombra az egyik budai bevásárlóközpontba. Ez eddig egy tipikus mai városi átlagember hétköznapi sztorija. De amikor nekilátok a még forró gombának, hirtelen idétlenül kicsorbul, deformálódik az evőeszköz…

Persze, hogy nem bírja…

Ez egy szubjektív kommentár arról, hogy nem az a probléma, ha egy mással nem pótolható eszköz műanyagból van, hanem az, ha az erdőszélen végzi mint szemét. De az sem vezet jóra, ha a mással nem pótolhatót mással pótoljuk…

Szóval, fogom a kicsorbult „evőeszközt”: gondolom, bizonyára gyári hibás csomagot kaptam a kasszánál, visszamegyek, másikat kérek. Az sem bírja tovább: a növényi szövetek még mindig nagyon meleg nedvei ezt is kicsorbítják. Amikor a harmadik csomag (egyébként műanyag tasakba csomagolt!) evőeszközkészletet kérem el, már egy másik alkalmazott adja a kezembe.

– Persze, mindenki panaszkodik: cukornádból van, nem bírja a meleget – mondja úgy, mintha banális evidenciát, megváltoztathatatlan természeti körülményt közölne.

Hajtóvadászat, alaptalanul

Manapság a laikus tömeg különösen hajlamos a kampányszerű ítélkezésre, az elnagyolt véleményalkotásra. Ennek talán az is az oka, hogy a különféle társadalmi vagy szakmai kérdésekben nem a szakemberek megállapításai az irányadók. Hanem az olyan zavaros bugyrok, mint a „közösségi” média, vagy éppen a felhíguló sajtó. Ami ugyancsak hajlamos a népszerűségért kampányszerűen, a propaganda hatásvadász eszközeivel élni. Ennek a közhangulatnak esik áldozatául a műanyag mint alapanyag. Bár egyelőre nélkülözhetetlen mint csomagolóanyag és hétköznapi eszköz, egy hirtelen jött „zöld” felindulásból most boszorkányüldözés folyik ellene. A boszorkányüldözés jó kifejezés: mindörökre jelzi, ha valaki-valami ellen alaptalanul, kampányszerűen folytatnak hajtóvadászatot.

Illusztráció: Horizont Média/archív, Kohout Zoltán

Mi vagyunk a baj forrása

A műanyaggal nem az a baj, hogy létezik – hiszen elképzelhetetlen az életünk nélküle –, hanem az, hogy használat után nem a megfelelő helyre tesszük. Nem adjuk vissza gondosan kiválogatva az iparnak, hanem kidobjuk a kukába vagy rosszabb esetben a környezetbe… Az anyag megfelelő, a viselkedésünk nem megfelelő. Amivel pedig a műanyagot pótoljuk – fával, papírral vagy épp cukornád-alapú izével – az is környezetterhelő technológiával jön létre és jut el hozzánk: talajműveléssel, műtrágya- és gázolajhasználattal, sőt: ha a cukornád-termék a bolygó másik feléről jön, akkor még jókora adag (tengeri) szállítmányozással is. Arról már nem is szólva, milyen felfordulást okozott a papír- és csomagolóiparban a műanyagok meggondolatlan le-és kiváltása faalapú anyagokkal.