Egy új tanulmány különböző csomagolóanyagok életciklus-értékeléseit vetette össze, és nem várt eredményre jutott.
Tanulmány az alternatív csomagolóanyagok valódi fenntarthatóságáról
A hagyományos műanyagnak rossz a híre annak ellenére, hogy kényelmessé teszi a modern életünket. Főleg csomagolás tekintetében támaszkodunk túlságosan is erre az anyagra. Az UNEP, az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint az összes előállított műanyag mintegy 36%-át csomagolóanyagnak használják fel, beleértve az egyszer használatos műanyagtermékeket, az élelmiszercsomagolásokat és az italos palackokat. Ennek körülbelül 85%-a hulladéklerakókban vagy illegálisan lerakott hulladékként végzi. A fogyasztók és a vállalatok növekvő környezeti felelősségérzete elmozdulást váltott ki az alternatív anyagok felé, amelyeket a műanyagokhoz képest fenntarthatóbbnak tartanak. Ez felveti a kérdést, hogy tényleg azok-e. Az olaszországi Politecnico di Milano AWARE (Assessment on Waste and Resources) kutatócsoportjának új tanulmánya ezen alternatív anyagok valódi fenntarthatóságát vizsgálja. A kutatás 53 darab, 2019 és 2023 között közzétett életciklus-értékelési (Life Cycle Assessment= LCA) tanulmányt elemzett – vagyis a kutatók az elmúlt öt évben megjelent tanulmányok egyfajta szintetizálását végezték el. A cél az volt, hogy mélyrehatóan megértsék a csomagolás tényleges környezeti hatását, a műanyagok és az alternatív anyagok összehasonlítására összpontosítva.
A műanyagok nem feltétlenül a legkevésbé fenntartható anyagok
A kutatómunka sok esetben nem várt eredményt hozott. A tudósok szerint a hagyományos műanyagok nem mindig számítanak a legkevésbé környezetbarát választásnak. A bioműanyagok életképes alternatívát jelentenek az éghajlatváltozás és a fosszilis erőforrások kimerülése szempontjából. Megújuló forrásokból készülnek és/vagy biológiailag lebomlanak. Azonban más környezeti hatáskategóriák tekintetében gyengébben teljesítenek, ami azt jelzi, hogy nincs minden helyzetben alkalmazható, tökéletes megoldás.
Emellett az üveg felhasználása – bár látszólag fenntarthatóbb – a súlyával kapcsolatos kihívásokat vet fel, ami nemcsak a gyártásban, hanem a szállításban is kihat a teljesítményére. Habár az üveg újrafelhasználása a környezet számára pozitív, az újrafeldolgozást meghatározott feltételek mellett kell elvégezni, hogy az elkészült üvegtermék előnyösebb legyen a hagyományos műanyagnál.
A fémek, például az alumínium esetében a műanyagokkal való összehasonlítása kiegyensúlyozottabb képet mutat, különösen az italágazatban. Ennek ellenére még itt is vannak fejlesztési lehetőségek. Ilyen például az újrahasználatra való összpontosítás, valamint a szállítási távolságok és a csomagolások újrafeldolgozásával kapcsolatos környezeti hatások csökkentése.
Az LCA alapján a papírcsomagolás gyakran előnyösebb a műanyagnál. A többi anyag (pl. fa és textil) esetében is változó a kép. A műanyagokkal szembeni versenyképességhez az alternatív anyagoknak olyan fejlesztésekre van szükségük, mint a gyártási folyamataik optimalizálása, az újrafelhasználás és a továbbfejlesztett élettartamvégi lehetőségek. Ugyanakkor az újrahasznosított műanyagok növelhetik a szűz műanyagok ökoteljesítményét.
Fontos az észlelt fenntarthatóság és a tudományos eredmények közötti összhang
Az elmúlt években a hagyományos műanyagból készült csomagolást mind inkább felváltották a fenntarthatóbbnak hitt anyagok. Az észlelt fenntarthatóságnak azonban összhangban kell lennie a tudományos értékelésekkel, például az életciklus-értékelésekkel (LCA). A szakirodalom kimutatta, hogy a fogyasztók megítélése gyakran eltér az LCA megállapításaitól és feltárta, hogy gyakran a hagyományos műanyagok nem a legkevésbé környezetbarát alternatívák.
Az alternatív anyagok, például az üveg, a papír vagy a bioműanyagok nagyobb fenntarthatóságának felfogását alá kell támasztani, és meg kell erősíteni olyan szilárd tudományos értékelésekkel, amelyek a csomagolás teljes életciklusát magukban foglalják. Az életciklus-értékelés (LCA) az ISO 14040 és ISO 14044 műszaki szabványokban meghatározott tudományos módszertan, amelyet a teljes termék- és szolgáltatás-életciklushoz kapcsolódó lehetséges környezeti hatások felmérésére és számszerűsítésére fejlesztettek ki.
Az élelmiszer-csomagolások kétharmada műanyag
A műanyagcsomagolások az élelmiszer-csomagolások globális értékesítésének 64%-át teszik ki (forrás: Euromonitor International). A különböző műanyagfajták továbbra is kulcsfontosságú szerepet töltenek be számos, például az élelmiszer-, ital-, szépség-, háztartási- és szépségcikk iparágakban. Mindazonáltal a fogyasztók és a vállalatok növekvő környezettudatossága miatt – ahol technikailag megvalósítható – a hagyományos műanyagokat egyre inkább más, fenntarthatóbbnak tartott anyagokkal helyettesítik. Ennek megfelelően a jelenlegi körforgásos gazdaságpolitikák támogatják a műanyagokkal szemben alternatív anyagokból készült csomagolások bevezetését. Például a hagyományos műanyagokhoz képest a bioműanyagokat általában fenntarthatóbbnak tekintik, mivel megújuló erőforrásokból származnak és/vagy biológiailag lebomlanak. Ugyanez vonatkozik a papírra is. Az üvegnek sokkal zöldebb imázsa van a közfelfogásban, de súlya és törékenysége kevésbé teszi megfelelőnek a műanyagok alternatívájaként használható lehetséges alkalmazások szempontjából.
Az LCA módszertanban rejlő lehetőségek
Az LCA módszertan révén lehetőség nyílik adott termék általános teljesítményének elemzésére is. Az LCA esetenként a csomagolóanyagok környezetbarát mivoltával kapcsolatos téves felfogások megcáfolására is alkalmas, ami a fogyasztói felfogás és a csomagolóanyagok (műanyag, üveg, fém és papír) tudományos fenntarthatósága közötti eltérésből fakad. Az összefüggések vizsgálata során olyan szempontok kerülnek figyelembevételre, mint a szénlábnyom, az újrahasznosítási és újrahasználati arány, valamint a biológiai lebonthatóság. Az eredmények azt mutatták, hogy a műanyagok környezeti fenntarthatóságának megítélése alábecsült, míg az üveg és a biológiailag lebomló műanyagok esetében túlbecsült. A fogyasztók a bioműanyagokat és az üveget általában környezeti szempontból fenntarthatóbbnak tartják, mint a műanyagokat. Ráadásul a fogyasztók alábecsülik a műanyagok fenntarthatóságát az alumíniumhoz képest. Mindazonáltal az LCA-n keresztül meghatározott csomagolás fenntarthatósága eltér a fogyasztók felfogásától, amit befolyásolhatnak az érzelmi reakciók, a természetes megjelenésű csomagolások és a feltételezett újrahasznosíthatóság.
Ellentétben a fogyasztók, a vállalatok és a döntéshozók általános felfogásával, a műanyagok korántsem jelentenek nagy hatású anyagot, ha az LCA-szempontot figyelembe vesszük az alternatívákkal összehasonlítva. Ez a felfogás nagy valószínűséggel összefügg a szárazföldi és a tengeri hulladék, valamint a műanyagok, környezetben való viselkedésének jól látható problémájával, amelyet a jelenlegi LCA hatáskategóriák aligha ragadnak meg. Bár az áttekintett tanulmányok nem részletezik, a jövőbeni összehasonlítások során figyelembe kell venni a betétvisszatérítési rendszerek (Deposit Return System=DRS) egyre több helyen történő bevezetését. Ezek a rendszerek speciális hulladékfrakciókhoz, például üvegpalackokhoz, fémdobozokhoz vagy többrétegű italos tartályokhoz alkalmazhatók. A DRS célja lehet az újrahasznosításra szánt mennyiség növelése vagy a csomagolás újrafelhasználásának elősegítése.
Az LCA elemzése nem elegendő ahhoz, hogy a többi anyaghoz képest következtetéseket lehessen levonni a műanyagok általános fenntarthatóságáról. Valójában az LCA mellé be kell építeni még két további mutatót: az életciklus költségszámítást (Life cycle costing=LCC) és a társadalmi életciklus-értékelést (Social Life Cycle assessment=S-LCA). Az LCC összegzi a termék életciklusához kapcsolódó összes költséget, amelyet a termék életciklusában részt vevő egy vagy több szereplő – például gyártó és fogyasztó – közvetlenül fedez, beleértve a várhatóan felmerülő externáliákat is. Ezeknek a költségeknek a valós pénzáramlásokhoz kell kapcsolódniuk. Az LCC igény szerint tovább „finomítható”, például az eLCC alkalmazásával. Az eLCC nem önálló technika, hanem a környezeti életciklus-értékelés kiegészítő elemzésének tekinthető. Az LCC nagyon hasonlít az LCA-hoz. Az LCC esetében is meg kell határozni a célt, a hatókört, valamint más szempontokat, és összhangba kell hozni az LCA-ra vonatkozó döntésekkel, hogy átfogó és következetes elemzést kapjunk. Az LCA és az S-LCA közötti különbségek főként az emberekre gyakorolt társadalmi hatás értelmezése tekintetében mutatkoznak meg. Az LCA az embereket érő hatásokat közvetetten, a környezetre gyakorolt hatásokon keresztül veszi figyelembe. Az S-LCA pedig tágabb értelemben sokféle, közvetlenül az embereket érő hatást veszi figyelembe, amelyek lehetnek pozitívok és negatívak. Az LCA, az LCC és az S-LCA mutató együtt átfogó értékelést tesz lehetővé.
A fenti három mutatón alapuló módszertant évek óta alkalmazzák, de máig hiányzik belőle a konszolidált és szabványosított gyakorlat a következetes alkalmazáshoz. Habár ezek a módszerek bonyolultnak tűnnek, a csomagolás fenntarthatóságával kapcsolatos jövőbeli kutatások során mégis ajánlott a nagyobb energiabefektetés az eredmények javítása érdekében.
KÖVETKEZTETÉSEK
A Politecnico di Milano AWARE kutatócsoportjának új tanulmánya több mint félszáz, a 2019–2023 közötti időszakban megjelent publikációt elemzett, amelyek legalább egy LCA-alapú összehasonlítást jelentettek egy műanyagból és egy másik anyagból készült csomagolás között. Az összehasonlított anyagok környezetvédelmi szempontból általában nem tűnnek előnyösebbnek a műanyagoknál. A bioműanyagok, amelyek egyre népszerűbbé válnak a piacon, a klímaváltozás és a fosszilis erőforrások kimerülése tekintetében jobban teljesíthetnek a hagyományos műanyagokhoz képest. Ugyanakkor vannak olyan mutatók, amelyek viszonylatában alig mutatnak jobb eredményeket. Kiderült például az is, hogy az üveg nagy súlya befolyásolja a környezeti teljesítményét a nagyon könnyű műanyagokhoz képest. Az újrafelhasználás lehetősége ugyan elengedhetetlen a terhelés csökkentéséhez, de nem mindig elegendő ahhoz, hogy felülmúlja az egyszer használatos műanyagokat.
Az LCA-vizsgálatok eredményei lehetővé teszik a fejlesztésre szoruló területek azonosítását is, amelyek a legtöbb anyag esetében rendelkezésre állnak. A csomagoláscélzatú üvegek és fémek esetén az újrafelhasználásukra kell összpontosítani, ami lehetővé teszi a környezeti terhelések jelentős csökkentését. Az esetükben mindig ügyelni kell arra, hogy a felújítás során ne legyen távolsági szállítás. A bioműanyagok tekintetében a gyártási folyamatokat még javítani és optimalizálni kell (például a hulladékanyagok alapanyagként való felhasználására összpontosítva). Az életciklusvégi szakaszon is javítani kell, próbálva a biológiai folyamatokkal kapcsolatos korlátokat leküzdeni, esetleg az újrahasznosításukra fókuszálni külön gyűjtést követően.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a műanyagoknak van egy „ezüstgolyója” a környezeti teljesítményük további javításához: az újrahasznosított műanyagok fokozottabb felhasználásának köszönhetően a gyártási folyamatukban az LCA-eredmények még a jelenleginél is jobbak lennének.
Czékus Mihály
