Nem csak a gyakran emlegetett mikroműanyagok jelentik az egyetlen veszélyforrást az ember által létrehozott mesterséges anyagok közül. A perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagokat (rövidítve: PFAS máanyagok) nevezik örök vegyi anyagoknak is, mivel az élő szervezetekben hosszú távon elraktározódnak. Egy friss kutatás pedig arra a következtetésre jutott, hogy a mikroműanyagok és a PFAS-ok együttes hatása még rosszabb.
Eddig csak külön-külön vizsgálták ezeket az anyagokat
A mikroműanyag- és a PFAS-anyagcsoportok szinergikus hatással van egymásra, ami azt jelenti, hogy még mérgezőbbek és károsabbak, ha egyszerre terhelik a szervezetet – olvasható a Guardian oldalán és a Qubit fordításában.
Az Egyesült Királyság Birminghami Egyetemének munkatársai hangsúlyozzák, hogy a kitettséget az új eredmények ismeretében nem elegendő az eddig megszokott módon vizsgálni. Eddig ugyanis mind a PFAS-ok, mind a mikroműanyagok veszélyeit önálló kutatások igyekeztek feltárni. Ez a vizsgálati procedúra azért sem megfelelő, mert a legtöbb műanyagot valamilyen örök vegyi anyaggal kezelik, tehát a lebomló műanyagok egyrészt apró részecskékre – mikroműanyagokra – esnek szét, másrészt PFAS-okat is tartalmaznak.
A kutatók a mérgező anyagokat vízibolhákon vizsgálták. A kísérleti bolhákat PET-daraboknak tették ki (ez az egyik leggyakrabban előforduló műanyag), valamint PFOA-nak és PFOS-nak, amik pedig gyakran használt örök vegyi anyagok. Olyan keveréket képeztek, ami jól modellezi az élővizekben tapasztalható szennyezettséget.
A kísérlettel megállapították, hogy az ökológiai toxicitásra egyébként is érzékeny vízibolhák esetén a keverék mérgezőbb volt, mint a mikroműanyagok vagy a PFAS-ok külön-külön. A keveréknek kitett bolhák utódszáma lényegesen elmaradt azokétól, akik csak az egyik szennyeződéssel érintkeztek. A keverék mintegy 40 százalékkal növelte az észlelhető toxicitást, de a szinergia hátterét még pontosan nem fejtették meg, egyelőre a töltések kölcsönhatásával magyarázzák a kutatók.
