A globális kibocsátáscsökkentési célok új technológiai megoldásokat követelnek a hajózási ipartól. A Remora koncepció ezt igyekszik megválaszolni: a forradalmi elképzelés szerint elektromos uszályok hada szolgálna ki egy-egy, a tengereket és óceánokat állandóan szelő atommeghajtású szállítóhajót.
Zéró kibocsátás a tengeri áruszállításban – a Remora megoldás
A globális kibocsátáscsökkentési törekvések egyre nagyobb nyomást helyeznek a tengeri áruszállításra. Az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete (IMO) célul tűzte ki a nettó nulla kibocsátást 2050-re, míg az Európai Unió szén-dioxid-adó bevezetésével ösztönzi az iparágat a fenntarthatóbb megoldások felé. Ennek eredményeként a szektor folyamatosan keresi az innovatív megoldásokat, hogy lépést tartson az elvárásokkal.
A belga hajózási és digitális szakértő, Alexander Varvarenko, a Varamar és a Shipnext alapítója az MBM Consultancy-vel együttműködve fejlesztette ki a Remora koncepciót. Az elgondolás a hagyományos Lash-rendszerre épül, amely motor nélküli uszályok szállítását teszi lehetővé egy nagyobb anyahajón. A Remora ezt egy nukleáris meghajtású anyahajó és elektromos, autonóm uszályok kombinációjával újítja meg. Az elképzelés szerint elektromos uszályok hada szolgálna ki egy-egy, a tengereket és óceánokat állandóan szelő atommeghajtású szállítóhajót.
A fő kihívások – az üzemanyag-fogyasztás és a logisztikai problémák – leküzdése érdekében az anyahajó képes több mint hatvan különböző típusú uszályt szállítani, beleértve ömlesztett árukat, konténereket és speciális projektrakományokat. A moduláris akkumulátorral ellátott uszályok egyenként 700 tonna árut tudnak szállítani, hatótávolságuk 500 kilométer.
Megoldás a kikötői zsúfoltságra és az elöregedő flottára
A Remora egyik legnagyobb előnye, hogy az anyahajó nemzetközi vizeken maradhat, így nincs szükség kikötői infrastruktúrára. Az uszályok közvetlenül elérhetik a belvízi kikötőket, elkerülve a zsúfolt központi csomópontokat. Ez különösen előnyös a Rajna, a Duna, a Mississippi, az Amazonas és a Jangce folyók esetében.
Varvarenko szerint a koncepció nemcsak a tengerhajózási kibocsátás csökkentésére kínál megoldást, hanem a belvízi áruszállítás és a kisebb kikötők fellendítésére is. Az autonóm technológia fejlesztése már zajlik, és számos ország, például Belgium, Dánia, Japán és Dél-Korea vezető szerepet játszik ebben az iparágban.
Szabványosított uszályok a költséghatékonyságért
A Remora uszályai szabványos kialakításúak, így csökkenthetők a gyártási költségek. A tervek szerint szénszálas vagy kompozit anyagokból készülhetnek, akár 3D-nyomtatással. Az uszályok mérete 30 méter hosszú és 6,2 méter széles, kapacitásuk 18 TEU (húsz lábas konténer).
A hajógyárak már érdeklődnek a könnyen megépíthető uszályok iránt, mivel ezek egyszerűbb elektronikai rendszereket tartalmaznak és minimális munkaerőráfordítással elkészíthetők. Kezdetben belvízi hajózásra és tárolásra alkalmaznák őket.
A következő lépések
A Remora projekt megvalósításához legalább 200 uszály üzembe állítása szükséges. Az első nukleáris anyahajó működéséhez 280–320 aktív uszály kellene, amelyek Európa és Ázsia közötti áruszállítást segítenék elő. A prototípusok vízre bocsátása két-három éven belül várható.
Az anyahajó előnye, hogy csak hétévente igényel üzemanyagcserét, míg a haditengerészeti nukleáris hajók akár 20–25 évig is működhetnek anélkül. Az autonóm hajózás és az atomenergia ötvözése forradalmi megoldást nyújthat a tengeri áruszállítás fenntarthatóbbá tételére, miközben csökkenti a kikötői torlódásokat és az elöregedett flották problémáit.
Szöveg forrása: iho.hu
