INTERJÚ KISSNÉ SOMODI KATALIN FENNTARTHATÓSÁGI SZAKMÉRNÖKKEL
Hosszas előkészítés után 2025. január 22-én megjelent az EU 2025/40 számú rendelete a csomagolásról és csomagolási hulladékról. De mennyit is tudunk a rendelet tartalmáról és a megfeleléshez tartozó kötelezettségekről, feladatokról. Erről készített felmérést Kissné Somodi Katalin fenntarthatósági szakmérnöki diplomájának megszerzéséhez a Pannon Egyetem Mérnöki Karának veszprémi kampuszán belül.
A fenntartható tervezés egyre nagyobb szerepet kap
Kati körülbelül egy évvel ezelőtt egy szakmai konferencia után kért fel, hogy legyek a külső konzulense, amikor az ott bemutatott körforgásos adatkezelési esetpélda magával ragadta. Több mint húsz éve dolgozik hulladékgazdálkodási szakemberként, és rendkívül elkötelezett a környezettudatosság megteremtése mellett. Ezért felkérése különös megtiszteltetés volt számomra. Ezt a hatalmas területet végül az akkor még csomagolási rendelettervezettel kapcsolatban az adatok menedzsmentjére, az adatgyűjtésre, az adatok kezelésére és megjeleníthetőségükre szűkítettük le. A felmérés során tizenkilenc cég és szervezet képviselőjével készült interjú, a csomagolás teljes vertikumát lefedve – a mikrovállalkozástól kezdve, a multi felhasználócégeken, csomagolószer-gyártókon, koordináló szervezeteken át, a vizsgáló laboratóriumig, beleértve a szakmai szervezet és az akadémia területet is. Rengeteg információval, szakmai barátsággal és tapasztalattal teli izgalmas utazás volt ez, amit nem csak a dolgozat készítése és védése során, hanem azt követően is élénk érdeklődés kísért.
Mint hulladékgazdálkodási szakember, milyen adatokat tartasz fontosnak a hatályos rendeletek alapján a körkörös gazdaság szempontjából?
– Ez igazán izgalmas kérdés, mert nagyon sok szempontból lehet megközelíteni. Szívügyem az életciklus-elemzés. Hulladékgazdálkodási szempontból abból indulunk ki, hogy egy termék életpályája során nálunk van az az utolsó pont, amikor magukkal az anyagokkal és a termékkörökkel találkozunk, tehát nálunk csapódik le minden. Ezért fontos, hogy amikor megtervezünk egy terméket, menjünk végig azokon a lépéseken, hogy milyen alapanyagokból indulunk ki, milyen technológiákat választunk, milyen köztes technológiai anyagokat, segédanyagokat használunk és mi lesz vele akkor, ha már nincs szükség rá. Ha ezt így végigvesszük, az sok mindent megmutat. Számomra a másik fontos témakör a hulladékgazdálkodási teljesítménymutatók. Itt jönnek be az újrahasznosítási arányok, az újrafeldolgozhatósági teljesítményszintek és a gyűjtési arányok. Ezek eddig is fontosak voltak, de a PPWR kapcsán kifejezetten előtérbe kerülnek és még nagyobb hangsúlyt kapnak. A hulladék megelőzése szempontjából már adatelemzési szempont kellene legyen, hogy a gyártás előtti tervezés során nézzük meg, hogyan tudnánk akárcsak századmilligrammokkal csökkenteni egy terméknek a súlyát. És itt nem csak a csomagolásáról beszélek, hanem a csomagolandó termékről is, mert elhasználódása után az is ugyanúgy hulladékká válik. Már néhány század gramm csökkentése is jelentős hulladékmegelőzést eredményezhet világviszonylatban. Az elmúlt több mint húsz évben láttam, milyen hatalmas fejlődés történt az anyaghasználat és hulladékkezelés területén. A fenntartható tervezés egyre nagyobb szerepet kap, és ha ezt még erősítjük, további jelentős előrelépést érhetünk el.
Igen szerteágazó az adatszolgáltatási kötelezettség
Az átgondolt tervezés valóban kiemelten fontos szerephez jut a körforgásos gazdálkodás szempontjából. Hogy látod, az általad ismert szervezetek számára mi a legnagyobb kihívás a most megjelent csomagolási rendelet kapcsán?
– Az a véleményem, és az összes interjúból is az jött le, hogy szerteágazó adatszolgáltatási kötelezettséggel van dolgunk. Figyelembe kell vennünk az EU-s rendeleteket (mint például a PPWR) és a jogszabályi kötelezettségeinket. A kedvező piaci megjelenés érdekében figyelnünk kell az ESG és CCSRD megfelelőségre is. Miféle adatdömpinggel kell mindehhez megbirkózni? Ez egy összetett feladat, amelyben a különböző szakemberek együttműködése szükséges. De ha megfelelő rendszereket használunk, sokkal hatékonyabbá válhat a folyamat. A valódi megoldás az lenne, ha az adatokat egy átlátható, integrált rendszerben kezelhetnénk, amely minden érintett számára egyszerűsítené az ügyintézést.
Holy Grail 2.0 projekt – jól bevált megoldás a hulladékgazdálkodásban
– A nagyvállalatok számára ez már könnyebben kezelhető terület, míg a kisebb cégeknek fontos, hogy megfelelő támogatást kapjanak az átálláshoz, amelyben a folyamatos oktatás és továbbképzés kulcsszerepet játszik. A KKV-szektor számára nagy segítség lenne, ha az ehhez szükséges inputokat kívülről megkapnák, valamint, ha rendelkezésre állna egy jól strukturált útmutató vagy ajánlott technológiai megoldások listája, amelyből könnyedén választhatnának. Így nem nekik kellene időt és erőforrást fordítaniuk a megfelelő rendszerek és technológiák felkutatására, hanem a rendszerfejlesztők és informatikai szakemberek biztosíthatnák számukra az optimális megoldásokat. Erre szép példa – amit én is a kutatás során ismertem meg – a Holy Grail 2.0 projekt, amely már ismert és bevált technika a hulladékgazdálkodásban. Ennek keretében forradalmi és minimális befektetést igénylő technológiát alkalmaznak. A csomagolószerek anyagában elrejtve, láthatatlan digitális vízjelek segítségével lehet azonosítani az egyes műanyagfajtákat.
Másik kiemelkedő és ma már mindennapjaink részét képező technikai elem a QR-kód technológia, ami szerintem még egy igazán kiaknázatlan terület, mint az adat hordozás jövőbe mutató alkalmazása.
Nagyon örültem, hogy ez alatt a közel egy év alatt a te mentorálásoddal közelebbről is megismerhettem a GS1 megoldásait, melyek világszerte remek példákkal bizonyítják, hogyan lehet a digitális eszközökkel hatékonyabban kezelni az információáramlást és az adatokat a körkörös gazdaságban. Nem is gondolnánk mennyi potenciált rejt ez!
Fontos lépés a fenntartható működés irányába
Térjünk egy kicsit át magának a rendeletnek a követelményeire! Ugyan még csak most jelent meg, de mit látsz abból, hogy vevőik kérésére milyen típusú adatszolgáltatásra van szükségük a cégeknek? És mennyire találkoznak újrahasznosítási adatigénnyel a partnereid?
– Sokan még bizonytalanok a rendelet követelményeivel kapcsolatban, és vannak, akiket meglepetésként ért a változás. Eddig is megkérdezték tőlük a csomagolóanyag grammsúlyát vagy alapanyagát. Az újrahasznosíthatósággal és fenntarthatósággal kapcsolatos részletes adatigények azonban újdonságot jelentenek számukra. A tanúsítószervezetek által kiállított certifikációs elvárások kihívást jelentenek, hiszen ezek teljesítéséhez számos új adatot kell begyűjteni, és további erőforrásokat mozgósítani. Ugyanakkor ez fontos lépés a fenntarthatóbb működés felé, és a tanúsítószervezetek is kiemelt figyelemmel dolgoznak azon, hogy a szükséges nyilatkozatokat időben elkészítsék.
Hogyan vélekedsz arról, hogy a csomagolóanyag- és csomagolóeszköz-gyártóknak mekkora a felelősségük ebben? Mennyiben segíti az erőforrás kérdését, hogyha ők tudnak olyan adatokat és információkat adni a KKV-knak, amikre a megfelelőség miatt szükségük van?
– Biztos, hogy nagy a felelősségük, és ők meg is teszik ezt a precíz adatszolgáltatást. Bármelyik hazai csomagolószer-gyártótól kérdeztem, hogy ezen a téren mit és hogyan kellene megtenni, mindenhonnan azt a választ kaptam, hogy ők abszolút mértékben készen állnak arra, hogy ezeket az információkat mindenkinek a rendelkezésére bocsássák.
Elengedhetetlen a digitalizáció és a nyomon követés
Ha egy csomagolást vagy töltést végző cég a csomagolószereket gyártó és beszállító cégektől részletesen megkapja, hogy a neki eladott csomagolószereknek mik a pontos alapanyagai, összetevői és paraméterei, akkor szerinted hol keletkezik az az információs szakadék, amiért ez nem jut el a hulladékgazdálkodási szakemberhez?
– A csomagolószerekhez kapcsolódó információk sokszor egyszerűen elvesznek az ellátási lánc hosszúsága miatt. Mire egy csomagolóanyag eljut a hulladékgazdálkodási szakemberhez, gyakran 8–10 szereplőn megy keresztül. És ha az adatok nincsenek jól rögzítve, könnyen elkallódhatnak. Egy-egy emberi tévesztés vagy figyelmetlenség is elég ahhoz, hogy megszakadjon az információáramlás. Ráadásul annyi adat zúdul ránk nap mint nap, hogy nem mindig könnyű eldönteni, mi az igazán fontos. Éppen ezért érdemes foglalkozni a digitalizációval és a nyomon követéssel, mert ezekkel a megoldásokkal biztosítható, hogy az információ végigkövesse a terméket, és mindenki azt az adatot kapja meg, amire szüksége van.
Edukáció, edukáció és edukáció
Beszéltünk már adatokról, jogszabályi megfelelőségről, tervezésről és ellátási folyamatokról – most beszéljünk az emberről! Mit gondolsz arról, hogy az egyes emberek, mint te meg én, mit tehetünk annak érdekében, hogy az a szemlélet, ami miatt a rendelet létre jött, megvalósuljon?
– Edukáció, edukáció és edukáció. Csak ezt tudom mondani. Apró pici lépésekkel menni előre. Abszolút mértékben abban hiszek, hogy a tapasztalati tanulás útján lehet mindent a legjobban elsajátítani. A kisgyereket vigyük ki a természetbe, és játékos módon mutassuk meg a környezetünk szépségeit. A fiatalokat vigyük el az üzemekbe, és adjunk számukra lehetőséget arra, hogy lássák és gyakorlati úton elsajátíthassák a termelési és persze a hulladékkezelési folyamatokat. A szakemberek számára biztosítsunk szakmai továbbképzéseket iparágakra és szakmai területekre lebontva. Ismertessük meg velük a jó gyakorlatokat, és segítsük a változásmenedzsmentet, mert a változás a legnehezebb. Egy gazdasági szakember egészen másként látja a dolgokat, mint egy környezetvédelmi szakember, és a változtatáshoz mindenkire szükség van.
Egész rendszerben érdemes gondolkodni
Nagyon szépen összefoglaltad. Beszéljünk egy kicsit rólad. Mindig úgy mutatlak be, hogy elkötelezett, tapasztalt hulladékgazdálkodási szakember vagy, de tudom, hogy a tanulmányaid befejeztével fenntarthatósági szakmérnökké váltál. Hova pozicionálnád most magadat?
– Szeretem, hogyha környezetgazdálkodási szakembernek nevezhetem magamat, bár a fókusz a hulladékgazdálkodáson van. Amikor egy szervezet felkér arra, hogy készítsek egy komplex környezetgazdálkodási tervet számára, nem tudok csak a hulladékok kezelésére, elszállíttatására fókuszálni. Annyi mozzanata, vonzata és aspektusa van egy ilyen feladatnak, hogy sokkal szélesebb összefüggéseket érdemes figyelembe venni. Ilyenkor az egész rendszert érdemes átlátni és úgy alakítani, hogy a fenntarthatóság minden szinten érvényesüljön.
Hol kapcsolódik ebbe a csomagolás?
– A csomagolás védi a terméket, tájékoztat róla, segíti a felhasználását, és végül olyan hulladékká válik, amivel foglalkoznunk kell. Ne úgy tekintsünk a csomagolásokra, mint a szemétre, amit elvisz a kukásautó, hanem tekintsünk rá úgy, mint egy másodnyersanyagra, egy új potenciális alapanyagra, és használjuk is annak. Számunkra ez a legfontosabb.
Ez egy nagyszerű üzenet a csomagolásban érintett valamennyi szereplő számára. Köszönjük!
Kecskés Katalin
