Lepold Eszter jelenleg a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Karának mesterképzésén utolsó éves tervezőgrafikus hallgató. Különleges élmény volt számára, hogy a HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyen megszerzett díját korábbi oktatási intézményében, az Óbudai Egyetemen vehette át a régi és új barátai, tanárai körében.
Számomra egyértelmű volt, hogy művészeti pályát választok
Ahogy a többi díjazottat, Lepold Eszter tervezőgrafikus hallgatót is felkértük egy beszélgetésre, hogy a jutalmazott pályázatát, egyben magát is bemutathassuk.
Gyermekkorában mi volt a kedvenc időtöltése, és mennyire vonzotta a rajz és a művészet?
– A rajz, a kézműveskedés mindig is az életem részét képezte, és már kisgyermekként megmutatkozott a kreativitásom. Az első alkotásom egy angyalka volt, amit zsebkendőből készítettem még az óvodában. Mivel folyton rajzoltam, szüleim az általános iskolai éveim alatt grafikai különórákra vittek. Mire a középiskolai pályaválasztás közeledett, egyértelművé vált számomra, hogy művészettel kapcsolatos intézményt keressek. A grafikus és dekoratőr-kirakatrendező képzések között gondolkoztam. Végül az utóbbi mellett döntöttem, ugyanis nagyon érdekelt a kirakatrendezés, ráadásul ebben a szakmában is megjelennek a grafika bizonyos területei. Fel is vettek, és abban az iskolában, a kirakatok építése közben találkoztam először a csomagolás világával, ami nagyon megtetszett.
Egy szórólapon keresztül jött velem szembe a csomagolástervezés
Mikor döntötte el, hogy tervezőgrafikus szakra jelentkezik, és hogy a csomagolástervezői szakirányt választja?
– Egy robotokkal és kutatásokkal foglalkozó kiállításon, egy szórólapon találkoztam az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Karának Ipari termék- és formatervező mérnöki szakával, azon belül is a csomagolástervezés szakiránnyal. Ott döntöttem el, hogy az érettségi és a dekoratőr képzés elvégzése után merre menjek tovább. Onnantól kezdve egyértelmű volt számomra, hogy az Óbuda Egyetemre, azon belül is a csomagolástervezési szakirányra szeretnék menni. Ugyan más művészeti ágazatok is érdekeltek, de úgy éreztem, hogy azok a szakmák nehezebb megélhetést biztosítanának.
Jelentkeztem és fel is vettek az Óbudai Egyetemre, ahol nagyon megszerettem a papíralapú csomagolásokat, azok grafikai világát. A szakmai gyakorlatomat a Keskeny Nyomdában töltöttem, és az ott tapasztaltak alapján döntöttem el, hogy a műszaki tervezés mellett grafikai kivitelezéssel szeretnék foglalkozni. A tanáraim ajánlották a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar tervezőgrafika mesterképzését, ahol jelenleg tanulok.
A díjazott projektben két szenvedélyemet ötvöztem
Az idei HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyre beküldte egyik csomagolástervét…
– A csomagolástervezési diákversenyre benyújtott bonbon pop-up csomagolás alapötlete az egyik csomagolástervezési órán született. Az elképzelés egy olyan csomagolás megvalósítása volt, ami ajándékként is megállja a helyét. Külföldi utazásaim során szeretem megkóstolni a helyi ízeket, különlegességeket, illetve szeretteimnek hazavinni ezekből. Ebben a projektben két szenvedélyemet ötvöztem: a csokoládét és a csomagolást. Olyan dobozt kívántam elkészíteni, amely különleges, híres magyar csokoládékat tartalmaz. A hazai kézműves bonbonok ugyanis számos rangos nemzetközi díjjal büszkélkedhetnek, melyekhez méltó megjelenésű csomagolást szerettem volna készíteni.
A munka során leghangsúlyosabban a műszaki tartalomra fókuszáltam. Különböző hajtásokat próbáltam ki, hogy minél kevesebb ragasztási felülettel oldhassam meg az összeállítást. A dobozt felnyitva egy pop-up kép, az Országház épülete emelkedik ki a síkból. A képet felhajtva pedig hozzáférhetünk a szépen elrendezett bonbonokhoz. A csomagolás megvalósítása komoly kihívást jelentett, ugyanis sötét alapon kívántam aranyozott nyomatot elhelyezni: ennek a szép kivitelezésében a Mucius Scaevola Kft. munkatársai nagyon sokat segítettek, amiért külön köszönettel tartozom nekik.
A nyári időszakban, az Antalis Hungary Kft. munkatársaként, a kedves dolgozóinak köszönhetően rengeteg új alapanyagot és azok felhasználását ismerhettem meg. Ezen ismeretanyagok birtokában szeretném újratervezni a pop-up bonbon csomagolásomat. Egy, a célnak megfelelőbb papírral ugyanis mindenképp szebb lesz a végeredmény. Ráadásul a személyes grafikai világomhoz is szeretném közelebb hozni a doboz képi elemeit.
A műszaki tartalomtól talán kissé furcsán jutok el a grafikáig
Amikor elkezd egy projekten dolgozni, jellemzően hogyan jut el a kész csomagolásterv megvalósulásához?
– Amikor az ötlet már adott, akkor skiccelni, rajzolni kezdek, miközben elképzelem, hogyan állhat össze a legjobb megoldás. Ezzel egyidejűleg keresek – főleg online felületeken – különféle megoldásokat. És persze, ha boltba megyek, akkor is mindig megnézem az összes olyan dobozt, ami érdekes számomra – tulajdonképpen folyamatosan inspirálódok, szinte minden lehetséges helyről.
Számomra a műszaki szempontok a legfontosabbak, ezért ennek a tervezését készítem el először. Amikor ezzel megvagyok, akkor digitális módon készítek egy a műszaki rajzot, azt kinyomtatom, majd kézzel kivágom. Ellenőrzöm, hogy jól összeillik-e, esetleg még kell-e valamit javítani, finomítani rajta. Általában a sokadik verzió után érek el odáig, hogy nyomdába vihetem: ott plotterrel kivágatom, és úgyis összeállítom, hogy lássam, valóban működik-e.
Jellemzően ebben a szakaszban kezdek csak mélyebben foglalkozni a grafikai munkával, és kiválasztani a legmegfelelőbb nyomdatechnológiát, hogy milyen anyaggal szeretném kivitelezni. És hogy milyen legyen az alapkarton, az alapszín. Ezt követően ehhez tervezem meg a grafikát.
Lehetőség szerint a grafikával ellátott próbadobozból is készítek egy darabot, hogy kiderüljön, valóban megfelelő-e az általam elképzelt nyomdatechnológia. Amennyiben ez mind stimmel, akkor megtörténik a végleges darab legyártatása.
A szabadidőm jelentős részét is a művészet tölti ki
Szabadidejében mivel foglalkozik szívesen?
– Szeretek filctollal élethű portrékat rajzolni, de nagyon kedvelem a vonalrajzos, kedves kis chibi-szerű alakok világát is. Legújabb szenvedélyem pedig a keleties kalligráfia gyors ecsetvonásainak szépsége és a skiccelés műfajának keveredése. Szeretnék egy sorozatot készíteni a dobozkákból Budapest, illetve Magyarország több ikonikus épületét feldolgozva ilyen módon. Úgy vélem, az alapkoncepció kiterjeszthető több magyar ikonikus ajándéktermékre is, mely tekintetében elsősorban a paprika- és levendula-készítmények lebegnek a szemem előtt. Izgatottan várom, hogy a műszaki tervekkel, a grafikákkal és a papírokkal kísérletezhessek.
Oka van annak, hogy Magyarországra születtem
Tanulmányainak befejezése után milyen irányba szeretne elindulni?
– Egyelőre az egyetemre koncentrálok. Jelenlegi célom a diplomamunka kitalálása, megvalósítása. Hosszabb távon pedig a csomagolásokkal szeretnék mélyebben foglalkozni – tervezni vagy nagyobb projektekben részt venni, ahol már a termékfejlesztési szakaszban bekapcsolódnék.
Külföldi munkát is elvállalna?
– Habár gondolkoztam rajta, de úgy gondolom, hogy oka van annak, hogy Magyarországra születtem, úgyhogy valószínűleg itthon maradok, itt szeretném megtalálni a helyem.
Rosta Péter, Szarka Judit Gabriella | Soproni Egyetem
