JOGALKOTÓI ÁLLÁSFOGLALÁSOK KÖZÉRTHETŐEN AZ EPR-RENDSZERRŐL
Az EPR-rendelet már több mint két éve lépett életbe, és számtalan kérdés merült fel az előírásokkal kapcsolatosan. Habár a jogszabályt többször módosították, nagyon sok kérdés továbbra sem került tisztázásra normaszövegszinten. E cikkünk célja az elmúlt időszakban felmerült kérdésekre kapott jogalkotói állásfoglalásokban szereplő válaszok bemutatása.
Lényeges megjegyezni, hogy az állásfoglalások leginkább releváns részleteit mutatjuk be, viszont felhívjuk a figyelmet, hogy a jogértelmezés minden esetben a kötelezett feladata és felelőssége. Jelen szakmai összefoglaló néhány felmerült kérdésre próbál választ adni a rendelkezésre álló állásfoglalások alapján.
Keletkezik-e EPR-fizetési kötelezettsége a csomagolást végzőnek a gyártási technológia során felhasznált csomagolószerek után?
A folyamat leírása: Egy hazai gyártóvállalat a termelési folyamat során a félkész terméket becsomagolja, azokat átszállítja telephelyen belül másik gyártócsarnokba, vagy akár az országon belül más gyáregységbe. A gyártási folyamat következő lépése során a félkész termék kicsomagolásra kerül, a csomagolásból belföldön csomagolási hulladék képződik.
Jogértelmezés: A gyártónak a gyártási technológia során a félkész áruk csomagolására használt csomagolási hulladékká válásával saját célú felhasználással kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetési kötelezettsége keletkezik.
Keletkezik-e EPR-fizetési kötelezettsége a csomagolószer első belföldi forgalomba hozójának a Csomagolási kormányrendelet (Cskr) 1. melléklet 2.1.-ben meghatározott cikkek esetén, amennyiben azok bolti kiskereskedelmi értékesítés esetén magánszemély végfelhasználó felé kerülnek értékesítésre?
A folyamat leírása: Egy hazai gyártó, közösségi vagy importáló vállalat, amely az eldobható tányérok és poharak, háztartási fóliák (folpack, frissen tartó fólia), szendvicses zacskók és alufóliák tekintetében első belföldi forgalomba hozónak minősül. Ezeket a termékeket az értékesítési lánc végén bolti kiskereskedelmi forgalomban – az értékesítés helyén eladott cikkekként – jellemzően magánszemélyek vásárolják meg „polctermékként”, és nem az eladás helyén használják fel csomagolásra.
Jogértelmezés: Amennyiben az adott termék általános felhasználási céljára, jellemzőire – ideértve például a kialakítást, esztétikai elemeket, méretet, kiszerelést is –, nem tekinthető a Rendelet 11. § (1) bekezdés szerinti (ÉHMT) csomagolószernek, akkor a csomagolószer-gyártót nem terheli kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség. Ennek vizsgálata azonban csak egyedileg, a fentiek figyelembevételével lehetséges. A gyártó és a vevő közötti értékesítéskor a fenti jogszabályi előírásokat figyelembe véve kell egyértelműen tisztázni, hogy az adott termék csomagolószernek minősül-e.
Tehet-e nyilatkozatot a kötelezett gyártó vevője, aki a sütőolajat sütésre használja fel? És a valóban hulladékká váló mennyiség tekintetében minősül-e gyártónak a gyártó vevője, aki a sütőolajat sütésre használja fel? Továbbá csak a hulladékká váló mennyiség után kell-e az EPR-fizetési kötelezettségét teljesítenie?
A folyamat leírása: Egy belföldi termékgyártó vállalat a sütéshez a rendelet 1.9. pontjában meghatározott sütőolajat használ. A sütés során az olaj bizonyos mennyisége technológiai eljárás szerint beépül a termékbe, nagyobb része pedig hulladékká válik. Ez a sütőolaj hulladékként, egy koncesszori alvállalkozó részére kerül átadásra.
Jogértelmezés: Tehát nem tehet nyilatkozatot a gyártó vevője, így a gyártónál a teljes mennyiség után keletkezik EPR-kötelezettség. Akkor tehet nyilatkozatot sütőolaj vonatkozásában a vevő, ha a megvásárolt sütőolajat más termék előállításához közvetlen anyagként (alapanyagként) használja fel, amelynek során a sütőolaj a technológiai eljárás szerint beépül az előállított termékbe. A sütőolaj, sütésre történő felhasználása nem minősül más termékbe történő beépülésnek. Más termék előállításához közvetlen anyagként (alapanyagként) nem kerül felhasználásra a sütésre használt olaj, az csupán konyhatechnológiai eljárás részeként kerül felhasználásra.
Külföldi tulajdonú többutas göngyöleggel kapcsolatos konkrét kérdések: Kell-e külföldi tulajdonú többutas göngyöleg csomagolásra történő felhasználáskor belföldön kiterjesztett gyártói felelősségi díjat fizetni, ha a göngyöleg tulajdonjoga sem ingyenesen sem visszterhes átruházással nem kerül belföldi gazdálkodó tulajdonába?
Jogértelmezés: 2025. január 1-jétől hatályos szövege alapján nem minősül saját célú felhasználásnak a külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztása a terméktől, amennyiben az elválasztott csomagolás nem válik belföldön csomagolási hulladékká. A külföldi tulajdonú újrahasználható csomagolószer belföldi gazdálkodók által csomagolásra történő használatával nem keletkezik kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség, amennyiben a használatot követően a termék nem válik belföldön hulladékká.
Nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ami minden állásfoglalás záradékaként megjelenik: „A jogértelmezés a jogalkalmazó mindenkori feladata és felelőssége. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, továbbá a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet alapján a minisztérium állásfoglalás kibocsátására nem jogosult, ezért minisztériumi tájékoztatásokban foglaltakra a jogalanyok és a hatóságok nem hivatkozhatnak, azok nem használhatóak fel peres vagy közigazgatási eljárás során”.
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk néhány további nyitott kérdést megválaszolni a rendelkezésre álló állásfoglalások alapján! Kérdések esetén a Green Tax Service Kft. munkatársai állnak rendelkezésre!
Sztruhár Imre és a Green Tax Service Kft. csapata | Fotók: shutterstock.com
Transpack Tudástár: EPR-rendszer – Az EPR-rendszer (kiterjesztett gyártói felelősség) olyan környezetvédelmi szabályozási keret, amely a csomagolások és egyes termékáramok hulladékká válásáért a gyártót vagy első belföldi forgalomba hozót teszi pénzügyileg és adminisztratívan felelőssé, ezáltal befolyásolja a csomagolástervezést, a logisztikai folyamatokat és a költségszintet, miközben a hulladékgazdálkodás átláthatóságát és a körforgásos gazdaság működését erősíti.
