A fast fashion és az ultra fast fashion nemcsak a vásárlási szokásokat formálja át, hanem a gyártás, a szállítás és a hulladékképződés ütemét is felgyorsítja. Az olcsóság látszata mögött jelentős környezeti és társadalmi terhek állnak.
A gyors divat valójában gyors elhasználódás
A fast fashion (tömegdivat, gyors divat) a 2000-es évek elején vált meghatározó iparági modellé. Lényege, hogy a divatmárkák gyorsan és olcsón másolják le a kifutókon, a popkultúrában vagy a hírességeknél megjelenő trendeket, majd sűrűn váltakozó kollekciókkal tartják fenn a vásárlási kedvet.
Az üzenet egyszerű: a ruhák csak rövid ideig számítanak újnak, utána jöhet a következő darab.
Az ultra fast fashion ezt a működést még tovább gyorsította. Az online óriáscégek naponta akár több ezer új terméket dobnak piacra, miközben már nem klasszikus kollekciókban gondolkodnak, hanem algoritmusokkal követik a kereséseket és a fogyasztói reakciókat. Így a gyártás és az értékesítés közötti idő radikálisan lerövidül, a túlkínálat pedig tovább nő.
Az olcsóság azonban csak a pénztárnál tűnik előnynek. A rendszer jelentős víz- és energiafelhasználással, környezetszennyezéssel, valamint nagy mennyiségű textilhulladékkal jár. A gyenge minőségű ruhák gyorsan elveszítik értéküket, hamar kinyúlnak, kifakulnak vagy elszakadnak, így rövid idő alatt a hulladékáramban végzik. A látszólag kedvező ár mögött ezért valójában a természet, a gyártásban dolgozók és hosszabb távon a fogyasztók is fizetnek.
Szöveg forrása: Planet Budapest
Transpack Tudástár: fast fashion – olyan divatipari modell, amely nagyon gyors termékfejlesztéssel, olcsó tömeggyártással és sűrűn cserélődő kínálattal követi a trendeket, miközben rövid élettartamú ruhákat, nagy logisztikai terhelést, jelentős víz- és energiafelhasználást, valamint gyorsan növekvő textilhulladékot eredményez.
