A HUNGAROPACK Student Csomagolási Diákversenyen környezetbarát elemgyűjtő dobozzal nyert különdíjat Molnár Tamás, a Soproni Egyetem tervezőgrafika szakos hallgatója.
Mindig biztos voltam benne, hogy művészeti pályán kötök ki
Molnár Tamás harmadéves tervezőgrafikus hallgatónk egyik csomagolásterve különdíjat érdemelt ki a hazai csomagolástervezési diákversenyen. Beszélgetésünk során erről a munkájáról is kérdezzük Tamást, de először arra kértük, mondja el, hogy mikor került a művészetek közelébe.
– A rajz egész kisgyermekkorom óta az életem meghatározó része. Már óvodás koromban mindenre, és akár a homokba is rajzoltam. Ha bármilyen ötlet, téma eszembe jutott, igyekeztem azonnal megjeleníteni egy papíron. Nagyon sokféle szörnyet rajzoltam például. Mindig is csodálattal töltött el, hogy mennyire sokszínű a rajzolás világa, milyen sokféleképpen használható önkifejezésre, üzenetátadásra.
A divat és a varrás is korán az érdeklődési körömbe került, ami szintén a művészethez vezethető vissza. Különféle dolgokat terveztem és varrtam meg, és hobbiszinten teszem a mai napig. Tulajdonképpen gyermekkorom óta tudtam, hogy valamilyen irányú művészeti pályát választok.
A tanulmányai során mikor járt először művészettel kapcsolatban lévő intézménybe?
– Már az általános iskolát is rajztagozaton végeztem, és az sem volt kérdés számomra, hogy művészeti érdeklődésű középiskolát válasszak. A Győri Tánc és Képzőművészeti Iskola tervezőgrafikus szakára jelentkeztem, ahová szerencsére fel is vettek. Ott tapasztaltam meg először azt, hogy mennyire családias hangulatú és inspiráló hatású is tud lenni a hasonló érdeklődési körűek társasága.
Csak egy kis időre távolodtam el a grafika világától
Jól gondolom, hogy a főiskolai tanulmányának választásakor már célirányosan a tervezőgrafika szakra jelentkezett?
– Habár, beadtam a Soproni Egyetemre a jelentkezésemet, de a sors úgy akarta, hogy nem vettek fel. Akkoriban egyébként nem is voltam biztos abban, hogy merre menjek tovább. Szerettem volna minél több területen kipróbálni magam, mielőtt lehorgonyoznék egy szak mellett. Ezért kihagytam egy évet, amikor is részt vettem a Metzger Dávid által tanított concept art tanfolyamon. Ez az a terület ugyanis, ami a grafika mellett a legszorosabban tartozik az érdeklődési körömbe. Nagyon megszerettem a concept art művészeti irányzatot, szeretném e területen is minél jobban bővíteni, fejleszteni az ismeretemet. A concept art tanfolyam teljes mértékben megváltoztatta a jövőképemet, és segített a rajzstílusom megtalálásában.
Úgy döntöttem, hogy olyan szakra jelentkezek, ahol a concept art ismereteimet is hasznosíthatom – és a tervezőgrafika ilyen. A következő évben ismét jelentkeztem a Soproni Egyetemre, ahol jelenleg harmadéves hallgató vagyok. Tehát visszatértem a tervezőgrafika világába, de arra azért törekszem, hogy az eddig megszerzett concept art tapasztalataimmal egyedi csavart is tehessek a szakmába.
Ez a doboz hatékonyabbá teheti az elemek visszagyűjtését
A HUNGAROPACK Student Csomagolástervezési Diákversenyen különdíjat kapott az elemgyűjtő csomagolása. Miért épp erre a tervre esett a választása?
– Igen, különdíjjal ismerte el a zsűri a tervemet. És ezt ezúton is szeretném megköszönni tanár úrnak (Rosta Péter), hiszen az ön támogatása, segítsége jelentősen hozzájárult az eredményhez. A nem lebomló csomagolások, környezetre gyakorolt negatív hatása egyre nagyobb probléma napjainkban. A feladat választásakor ezért döntöttem úgy, hogy egy többször felhasználható, fenntartható elemgyűjtő dobozzal jelentkezek a versenyre. Szerettem volna egy letisztultabb környezetbarát csomagolást tervezni, az egyébként számos veszélyes anyagokat tartalmazó elemek számára. Az alapötlet abból indult ki, hogy az elemek használat után ne kerüljenek ki a környezetbe, károsítva azt. Ezzel az elemgyűjtővel jelentősen csökkenhet ennek a kockázata. Az összes elemtípus begyűjthető a dobozba, ezt a csomagolásterv külsőjén meg is jelenítettem. Az elemeket pedig a doboz tetején lévő nyíláson keresztül dobhatjuk be. Anyagának a kartont választottam, ami amellett, hogy környezetbarát, igen tartós is.
A tervezés során igyekeztem az egyszerűségre és a letisztultságra törekedni, ezért csak fekete színt használtam a könnyű gyárthatósága miatt. Rendkívül kielégítő volt látni, ahogy a munka végére egy kész makett valósult meg, ami ráadásul a csomagolástervezési verseny szakmai zsűrijének a tetszését is elnyerte.
Először a forma, utána jöhetnek a digitális elemek
Ha kap egy feladatot, jellemzően hogyan jut el a kész csomagolásterv megvalósulásáig?
– Először általában a doboz vagy csomagolás formáját tervezem meg, majd ahhoz készítem el a grafikai elemeket. Ha fordított sorrendben dolgoznék, akkor nem feltétlenül jönne át a végeredményben az, amit üzenni szeretnék vele, és nem feltétlenül illene a grafika a csomagolás alakjába.
A munka során sokat inspirálódok például internetről, hogy a piacon jelenlévő hasonló termékekben milyen kompetenciák találhatók. És ezt igyekszem a legjobb tudásom szerint felülmúlni, vagy olyan csavart tenni hozzá, amit még nem feltétlenül használtak egy ilyen csomagolásban. Mindenképp igyekszem valamiféle modernebb és frissebb vonalat végig vinni.
A szénnel rajzolás kicsit olyan, mint a digitális festés
Vannak kedvencei az eddig elkészített csomagolástervei közül?
– A rákszerű alakzaton például nagyon szerettem dolgozni, ahol igyekeztem minél jobban megismertetni a concept artos oldalamat. Eredetileg az egy absztrakt tárgyról készített szénrajz volt, amit egyik órán kellett készíteni. Azt dolgoztam fel digitális technikával, és alakítottam át szörnnyé. Közel áll hozzám a digitális festés is, a manuális technikák közül pedig a szénnel rajzolást szeretem leginkább. Nagyon szeretek ugyanis elveszni a részletekben, ami a szénnel könnyen megvalósítható, a tónusok és színek gyorsan leradírozhatók, felvihetők. Tehát könnyedén módosíthatók, javíthatók, akárcsak a digitális festésnél. Közel áll hozzám az a gyorsaság és szabadabb szellem, ami ezekkel a technikákkal elérhetők. Nagyon örülök annak, hogy a Soproni Egyetem fókuszál a digitális technikákra, mert szerintem ebben rejlik a grafika jövője.
A könyvborítókat is nagy élvezettel készítettem, mert ilyet középiskolás korom óta nem terveztem – és akkor sem igazán sikerültek jól. Az itt készítetteknél viszont úgy érzem, hogy az elhelyezéssel és a képek mozgalmasságával adtam nekik egyfajta dinamizmust. A fehér, fekete és kék színek alkalmazásával pedig letisztultak lettek.
Fontosnak tartom a kockázatvállalást a grafikában
Jelenleg utolsóéves hallgatónk. Hogyan tovább ezután?
– A munkám során a concept art irányzatot és grafikát szeretném ötvözni, hogy mindkettő jelen legyen az életemben. A concept art viszont nem igazán népszerű hazánkban, ezért főként külföldben gondolkozok. Spanyolország áll a szívemhez legközelebb kultúra, nyelv és emberek tekintetében egyaránt.
Úgy érzem, jó útra léptem. Szeretem a művészetet, melyben nincs egyetlen helyes, amit követni kell ahhoz, hogy valaki sikeressé válhasson. Az alkotás során számomra az a legfontosabb, hogy valamiféle érzelmet váltson ki – legyen az boldogság, kíváncsiság vagy akár felháborodás. Rengeteg technika, stílus, gondolat létezik, ezért én sem szeretem limitálni magam egyetlen irányzatra. A Soproni Egyetem sokat ösztönzött az új dolgok kipróbálásában, valamint segített abban, hogy munkáimnak minél több esélye legyen kitűnni a jelenleg piacon található termékek sokaságából. Kíváncsian és bizakodva várom a „nagybetűs életet”.
Rosta Péter, Szarka Judit Gabriella | Soproni Egyetem
