MŰANYAGOK ÚJRAHASZNOSÍTÁSA A CSOMAGOLÓIPARBAN
Az újrahasznosítás nemcsak a műanyaghulladék mennyiségének csökkentésére, hanem a fenntartható csomagolási megoldások megvalósítására is ígéretes megoldás. Ez a cikk bemutatja a műanyagok újrahasznosításának lehetőségeit a csomagolóiparban, miközben rávilágít a technológiai és gazdasági akadályokra.
Miért fontos az újrahasznosítás a csomagolóiparban?
A csomagolóanyagok az egyszer használatos műanyagok egyik legnagyobb forrását jelentik. Az újrahasznosítás révén csökkenthető a hulladéklerakókba kerülő műanyagok mennyisége, valamint a folyami, tengeri szennyezés. Ezzel környezetünket is védjük.
Jelentős nyersanyag-megtakarítást is elérhetünk, hiszen az újrahasznosítás csökkenti az olaj- és földgázfelhasználást, amelyek a műanyaggyártás alapvető nyersanyagai. Ez nemcsak a környezetvédelem szempontjából előnyös, hanem gazdaságilag, fenntarthatósági szempontból is kedvező.
Az újrahasznosított műanyagok felhasználásával a csomagolóipar hozzájárulhat a körforgásos gazdaság megvalósításához, amely a hulladék minimalizálásán és az anyagok újbóli felhasználásán alapul.
Nézzük az újrahasznosítás típusait a csomagolóiparon belül
Legelterjedtebb módszer a mechanikai újrahasznosítás, amely során a műanyagot tisztítás és aprítás után granulátum formájában dolgozzák fel új termékek gyártásához. Előnye, hogy egyszerű és költséghatékony eljárás. Hátránya viszont, hogy az anyag minősége minden újrahasznosítási ciklus során romlik, és nem minden típusú műanyag alkalmas erre a technológiára.
A kémiai újrahasznosítás esetében a műanyagot molekuláris szintre bontják, így visszanyerik az eredeti alapanyagokat (monomereket), amelyekből új műanyagokat lehet gyártani. Egyértelmű előnye, hogy magasabb minőségű alapanyagok állíthatók elő így, ráadásul a szennyezettebb műanyagok is feldolgozhatók. Viszont ez az újrahasznosítási módszer is magas költségekkel és energiaigénnyel jár.
Az újrahasznosíthatatlan műanyagokat energiatermelésre tudják felhasználni, pl. égetéssel hőenergiát lehet belőlük előállítani. Ez ugyan csökkenti a hulladéklerakókba kerülő műanyag mennyiségét, viszont nem körforgásos megoldás, és légszennyezéssel járhat.
Mit tud ehhez hozzátenni a csomagolóipar?
Az újrahasznosított műanyagokból számos csomagolási megoldás, tehát új csomagolóanyag készülhet, pl. PET-palackok újrahasznosításával új palack gyártás vagy polietilén (PE) és polipropilén (PP) anyagok felhasználásával tasakok, fóliák és dobozok készülnek.
Az újrahasznosított műanyagokat nemcsak csomagolási célokra, hanem más iparágakban is felhasználhatják, ilyen alternatív termék lehet pl. autóipari alkatrészek, építőipari anyagok vagy bútorok gyártása.
A legszerencsésebb természetesen a zárt láncú újrahasznosítás lenne, azaz olyan rendszerek bevezetése, ahol a csomagolóanyagokat gyűjtik, újrahasznosítják, majd ugyanabban az iparágban használják fel, jelentősen csökkenthetik a műanyaggyártás környezeti terhelését.
Kihívások azért még maradtak
Az újrahasznosítás sikere nagymértékben függ attól, hogy a műanyagok mennyire tisztán és megfelelően gyűjthetők össze, ugyanis a szennyezett vagy vegyes műanyagok feldolgozása nehézkes és költséges. A szelektív hulladékgyűjtés hiányosságai tehát még lassítják a folyamatot.
A különböző műanyagok eltérő tulajdonságai is megnehezítik az egységes feldolgozást, a társított anyagok (pl. műanyag és alumínium kombinációja) szétválasztása egyelőre kihívást jelent. Összességében az újrahasznosítási folyamatok költségesek, és az újrahasznosított anyagok gyakran drágábbak, mint az új alapanyagok, különösen alacsony olajárak mellett.
Jó hír viszont, hogy a kémiai újrahasznosítás fejlődése lehetővé teszi a nehezen feldolgozható műanyagok hasznosítását is. Az új katalizátorok és eljárások csökkenthetik a költségeket és az energiafelhasználást. Az enzimatikus lebontás is ígéretes technológia, amely során speciális enzimek bontják le a műanyagokat, minimális környezeti hatással.
A betétdíj-rendszerek korát éljük, a hétköznapi életben is láthatjuk, hogy a csomagolóiparban az olyan rendszerek, mint a visszaváltható csomagolások és az újrahasznosított anyagok arányának növelése, segíthetnek a fenntarthatósági célok elérésében.
A műanyagok újrahasznosítása tehát kulcsfontosságú a csomagolóipar fenntarthatóságának javításában. Bár számos technológiai és gazdasági akadály áll fenn, az innovációk és a szabályozások segíthetnek áthidalni ezeket a nehézségeket. Az iparág szereplőinek, a fogyasztóknak és a kormányoknak közösen kell dolgozniuk azon, hogy az újrahasznosított anyagok aránya növekedjen, és a csomagolóanyagok valóban részei legyenek a körforgásos gazdaságnak.
MEGKÉRDEZTÜK, A MOHU PEDIG VÁLASZOLT
Mit tehetünk még a karbonlábnyom- csökkentés érdekében?
Az egyén szintjén az egyik legfontosabb feladat a termelt hulladék mennyiségének csökkentése. Válasszunk csomagolásmentes termékeket a bevásárlás során, és csak azt vegyük meg, amire tényleg szükségünk van. Ha egy eszközünk elromlik, inkább próbáljuk megjavítani, mintsem azonnal kidobni. Ha hulladékot generáltunk, akkor azt felelősségteljesen, szelektíven gyűjtsük. A saját hulladékunkért mi vagyunk a felelősek, nekünk kell erőfeszítést tenni annak érdekében, hogy megfelelően hasznosuljon az adott anyag, ezért ne csak otthon keressük a szelektív gyűjtés lehetőségét, hanem vigyük el a hulladékot az arra kijelölt helyre: az italcsomagolást egy REpontra, a javíthatatlan elektronikai eszközöket a hulladékudvarba, a befőttesüvegeket a gyűjtőszigetre, a gumiabroncsokat pedig a szerelőműhelybe, vagy szintén a hulladékudvarba. A zöldhulladékot komposztálhatjuk, ezzel is hozzájárulva az erőforrások körforgásához.
Természetesen a megfelelő hulladékkezelés mellett számos módon enyhíthetjük a környezetünkre gyakorolt nyomást. Csökkentsük energiafelhasználásunkat: télen ne fűtsük túl a lakást, nyáron ne hűtsük túlzottan alacsony hőmérsékletre. Részesítsük előnyben az energiatakarékos berendezéseket, váltsunk fürdésről zuhanyzásra, és ahol lehet, használjunk megújuló energiaforrásokat. Közlekedés során nemcsak elektromos autóval csökkenthetjük környezeti lábnyomunkat, hanem számos más fenntartható megoldással is. Ha van rá lehetőség, válasszuk a tömegközlekedést saját autó helyett. Ha mégis autóval utazunk, érdemes takarékos vezetési stílust alkalmazni, utazásainkat hatékonyan megtervezni, nyaraláshoz pedig közelebbi úti célokat választani, hogy minimalizáljuk a megtett kilométereket.
Hányszor lehet újrahasznosítani a műanyaghulladékot?
A műanyaghulladék újrahasznosításának lehetősége a műanyag típusától függően változik. Mechanikai újrahasznosítás során a műanyagok minősége minden újrahasznosítási ciklusban romlik, ezért az azonos minőségű termékek előállítása általában csak néhány alkalommal lehetséges. A gyártók ezt úgy kezelik, hogy az új termékek gyártásakor az újrahasznosított anyag (reciklátum) arányát optimalizálják, hogy a minőségi paraméterek megfeleljenek az elvárásoknak. Az, hogy mennyi reciklátum használható fel, a műanyag típusától és a kívánt termék minőségétől függ. A kémiai újrahasznosítás ezzel szemben lehetővé teszi a műanyagok molekuláris szintű lebontását. Ezáltal az eredeti alapanyagok visszanyerhetők, és a műanyag elméletileg korlátlan alkalommal újrahasználható. Ugyanakkor ennek a módszernek is vannak korlátai, mint például a komplexebb, magasabb energiaigényű és ezért költségesebb technológia.
Hogy látja a környezetvédelem jövőjét a MOHU?
A MOHU jövőképe szerint a környezetvédelem alapját az innovatív hulladékkezelési megoldások jelentik. Kiemelt céljuk a körforgásos gazdaság előmozdítása, ahol a hulladék nem szemétként, hanem értékes erőforrásként jelenik meg. Az újrahasznosítási rendszerek fejlesztése és a fenntartható csomagolási megoldások bevezetése kulcsszerepet játszanak a környezetvédelem hatékonyságának növelésében.
Az egyik legnagyobb változást azonban a szemléletváltás hozhatja, ha a fogyasztók tudatos döntéseikkel hozzájárulnak a hulladék mennyiségének csökkentéséhez. A hulladéktermelés nem vehető vissza nullára, éppen ezért kiemelten fontos, hogy a már létrejött hulladék szelektíven a megfelelő helyre kerüljön. Így nemcsak a környezet terhelését mérsékelhetjük jelentősen, ami már önmagában is egy óriási lépés lenne (képzeljük el, hogy eltűnne a természetből a műanyaghulladék, nem kerülne hulladéklerakóba), hanem az újrahasznosítható nyersanyagok mennyisége is nőne, ami hosszú távon fenntarthatóbb jövőt biztosít.
Mi lesz az eddigi hulladékhegyekkel?
A MOHU célja, hogy növelje az újrahasznosítás arányát, és minimalizálja a hulladéklerakókba kerülő anyagok mennyiségét. A MOHU a lerakási arányt 50%-ról 10%-ra kívánja csökkenteni, illetve feladata a gyűjtött hulladék minél magasabb újrafeldolgozási arányának elérése, akár új technológiák felkutatásával. Az eddig felhalmozott hulladékok kezeléséhez innovatív megoldásokat kell kidolgozni Ilyen lehet például az energiakinyerésre alkalmas technológiák alkalmazására a nehezen újrahasznosítható műanyagok esetében. A meglévő hulladéklerakók azonban koncesszión kívül üzemeltetett létesítmények, amelyek működésére és fejlesztésére nincs hatással a MOHU.
Mik a friss tapasztalatok a REpontok kapcsán?
A hazai kötelező visszaváltási rendszer (DRS) jelentős mérföldkövet ért el: 2025. január elejére egymilliárd italcsomagolás került már vissza a körforgásba. Decemberben volt olyan nap, amikor több mint 10 millió palackot hoztak vissza a fogyasztók. Ez óriási siker, hiszen korábban ezen palackok jelentős része a lerakóban végezte, most pedig ezt a mennyiséget mind újrahasznosítják, és javarészt újra palack lesz belőle.
Az eredmény mind a fogyasztók, mind a visszaváltó pontokként üzemelő kiskereskedelmi egységek közös sikere. Míg korábban, a „tapossa laposra” időszakban az italcsomagolások mindössze 30%-át gyűjtötték olyan rendszerekben vissza, amelyek lehetővé tették az anyagában való újrafeldolgozást, az új DRS rendszernek köszönhetően ez az arány ugrásszerűen megnőtt. A júliusban élesedett megoldás kezdeti nehézségei és tanulási időszaka után, a visszaváltás hamar rutinszerűvé vált a fogyasztók számára. Jelenleg országszerte 4300 helyen van lehetőség az italcsomagolások visszaváltására, ebből mintegy 1500 kézi REpontként működik.
Sándor Ildikó
