Transpack 2014 VI. szám

Csomagolási Konferencián jártunk, ahol különböző szakterületek képviseltették magukat. Itt kellett azzal a felismeréssel is szembesülnünk ? szinte laikusként ?, hogy mivel élünk együtt minden nap. Számtalan dolgot felsorolhatnánk, hiszen együtt élünk családtagjainkkal, a munkánkkal, jó és rossz szokásainkkal, stb. De ma már együtt kell élnünk a migrációval is. Ez az a nem kívánatos jelenség, amikor egy festék komponensei a csomagolóeszközről a termékbe, akár az élelmiszerbe vándorolnak. Együtt élünk a migrációval. Gyárthatunk közben ideológiát, hogy mindez vajon a gyártó, a kereskedő vagy a fogyasztó felelőssége, de attól a részecskék szép lassan áramlanak egyik anyagból a másikba.

Mindez nálunk még gyerekcipőben jár, amíg erről a fogyasztók nem hajlandók tudomást venni, addig a hamísított, ?kínai? piacok által terjedő élelmiszerek, csomagolóanyagok gyakorlatilag még a gyártó számára is ismeretlen alapanyagokból készülnek.

Most is a csomagolás szerepét jártuk körbe, ezúttal a hajlékonyfalú csomagolóeszközökre koncentrálva. De a csomagolástervezőkhöz hasonlóan mi sem hagyhattuk figyelmen kívül a csomagolás figyelemfelkeltő szerepét. Erről az örök témáról ezúttal egy reklámpszichológus véleményét kértük ki. Így tudtuk meg azt is, hogy mindig érzelmi alapon hozunk döntést ? annak ellenére, hogy nem vagyunk ennek tudatában ?, és ezt utána értelmi alapon is megmagyarázzuk. Magyarán az érzelem dönt először, és utána racionális indokokat keresünk arra, hogy ezt megindokolhassuk, akár mások előtt, ha megkérdezik.

Mivel jó érzést vált ki egy-egy tárgy vagy tulajdonság birtoklása, használata, az életérzést lehet a legdrágábban eladni. Ennél jóval olcsóbban lehet a megoldást, és legolcsóbban pedig a terméket értékesíteni.

Ebben a hónapban arra a kérdésre is kerestük a választ, hogy vonzó-e a logisztikai pálya, érdemes-e logisztikusnak tanulni. Keresés közben egy általános érvényű megállapítást tettünk: napjainkban két kérdésre fókuszálnak leginkább a munkáltatók. Arra, hogy a jelölt alkalmas-e az állás betöltésére, és hogy látnak-e benne elegendő fejlődési potenciált. Az alkalmasságot egyre inkább a nyelvtudás, a kulturális illeszkedés és a kritikus kompetenciák megléte jellemzi. A fejlődési képességet pedig abból tudják leginkább lemérni, hogy a jelölt hajlandó-e tanulni, elfogadni mások véleményét, hajlandó-e megérteni és elfogadni a változásokat, mivel folyamatosan aktualizált tudásanyagot követel meg a szakemberektől a mai piac.

Legyen ez a lapszámunk (is) egy kiindulási pont! Hasznos olvasást kívánok!

Sándor Ildikó
főszerkesztő

Lapszámban megjelent cikkek