Kína súlya a globális hulladéküzletben
Kína a legjelentősebb szereplője a hulladékhasznosítási piacnak. Önmaga több mint felét adja a világ hulladékforgalmának. Kínát pedig Hongkong követi, ami kvázi szintén az ország részének tekinthető. A legnagyobb távol-keleti ország úgy döntött, hogy az idei év végétől gyakorlatilag leállítja a hulladékimportot, így sem papírt, sem műanyaghulladékot nem lehet bevinni Kínába. Ez többek mellett a csomagolástechnikai ágazatot is érzékenyen érinti, hiszen az ágazatban keletkező papír- és műanyaghulladékok ?célországa? Kína volt. Az intézkedést környezetvédelmi okok mellett a külföldi hulladék-behozatal elleni erősödő társadalmi fellépéssel indokolták, emellett azzal is, hogy a szilárd hulladékba sokszor ellenőrizetlen eredetű és összetételű veszélyes anyagok is bekerülnek. Ezzel a döntéssel a globális hulladékhasznosítási piac legnagyobb szereplője vállal önkorlátozást.
A döntés ismert háttere
A kínai vezetés szembesült azzal, hogy az országuk több évtizedes hegymenet-szerű gazdasági növekedésének
kemény ára van. A nagyvárosokat elborítja az ipari és közlekedési eredetű szmog. A jelentős mennyiségben felhalmozódó hulladékokról nem is beszélve. A 2015-ben elfogadott környezetvédelmi ?intézkedéscsomag? része többek között az is, hogy 2020-ra ötmillió elektromos gépkocsi fusson a kínai utakon. Ebből következik a mostani, drasztikus lépés is. Emellett a környezetvédelmi minisztérium július végéig szabott határidőt a helyhatóságoknak, állítsanak össze listát a maguk területén feltárt szennyező forrásokról, hogy cselekvési tervet tudjanak készíteni az ezek felszámolása érdekében. Az utóbbi egy-két évben már számos súlyosan környezetszennyező feldolgozóüzemet zártak be. Például erre a sorsra jutott Guiyut is, amelyet több mint egy évtizede a világ elektronikaihulladék-fővárosaként tartották számon. Közel 5000, többnyire illegális műhely és szétszerelő kisüzem működött a városban. Becslések szerint néhány évvel ezelőtt még több mint 1,6 millió tonna elektronikus hulladékot dolgoztak fel a városban évente. A kinyert nemesfémek, műanyagok és újrahasználható részek több mint 800 millió dollárnyi bevételt jelentettek a város lakóinak. Egyes szakértők szerint a világ elektronikus hulladékának közel 70%-át Guiyuban dolgozhatták fel (forrás: Bloomberg BNA). Guiyu mára szellemvárossá vált, a műhelyek bezártak sokan elhagyták a várost. Akik továbbra is hulladék feldolgozással akarnak foglalkozni, azok beköltöztek műhelyükkel a közeli ipari parkba és ott folytatják tevékenységüket.
Várható következmények
Négy olyan terület van, amelyre jelentős hatással lesz a kínai döntés: a logisztika, a munkaerőpiac, a hulladékgazdálkodás és a nyersanyagpiac. A logisztikán belül leginkább a tengerhajózást érinti súlyosan az intézkedés. Ugyanis a Kínából áruval megrakottan Európába és Amerikába érkező hajók konténereinek jó részét papír- és műanyaghulladékkal töltötték meg a visszaútra. Ha nem sikerül megfelelő visszárut találni, akkor az az importra vetített szállítási költségek növekedését eredményezi. Kína legnagyobb papír- és műanyaghulladék-beszállítóinak az Amerikai Egyesült Államok és Japán számítottak. Ezekben az országokban jelentős iparág épült a hulladékok begyűjtésére és azok Kínába történő exportálására. A becslések szerint csak az USA-ban több tízezer munkahely megszűnéséhez vezet a tilalom. Ez nem meglepő, hiszen a tavalyi évben közel 6 milliárd dollár értékben szállítottak a távol-keleti országba újrahasznosítható hulladékot. A tavalyi évben több mint 480 milliárd műanyag üdítős/ásványvizes palackot adtak el világszerte. Ez közel 60%-kal haladja meg az egy évtizeddel korábbi volument. A becslések szerint 2050-re további 20%os bővülés várható a 2016-os szinthez viszonyítva (forrás: Euromonitor International). E műanyag palackok döntő többsége a műanyagiparban széles
körben használt (újrahasznosítható) polietilén-tereftalát (PET) felhasználásával készül. A problémát az jelenti, hogy a kínai döntés értelmében a PET-palack hulladékot szállító hajók sem rakodhatnak ki náluk. Ez a globális begyűjtési, szállítási és feldolgozási láncban végzetes szakadás eredményez. A szám szerint utolsó ? de súlyában korán sem elhanyagolható ? változás a nyersanyagpiacot érinti. Azt ugyan nehéz még megítélni, hogy a Kínából importált papír- és műanyagnyersanyagok árát, hogyan befolyásolja kínai döntés.
Lehetséges megoldások
A lehetséges megoldást könnyebb kimondani, mint azt megvalósítani. Ugyanis arról van szó, hogy minden országnak saját magának kellene feldolgoznia a nála keletkező műanyag- és papírhulladékot. Itt a szűk keresztmetszetet a feldolgozáshoz szükséges ipari háttér kialakítása jelenti. Főként azért, mert az ilyen jellegű beruházások megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Az ilyen jellegű hulladék pedig nagy mennyiségben, napi szinten keletkezik. Nem egyszerű kérdés az, hogy kibocsátás volumenének megfelelő feldolgozói kapacitás kiépüléséig hol fog halmozódni ez a hulladék. A kapacitás kiépítése önmagában még nem elegendő, hiszen a rendszert működtetni is kell. A működésnek pedig költsége vannak. Például elegendő összevetni a kínai és az amerikai bérszintet. Elég szigni?káns az eltérés a kettő között. A megnövekedett feldolgozási költségek természetesen megjelennek majd az újrafeldolgozásból származó anyagok árában is. Összességégen elmondható, hogy nagyon sok nyitott kérdést eredményez a kínai döntés, és az idő vészesen fogy.
