A Cardiffi Egyetem szakértői azt vizsgálják, hogy a különböző állatfajok mekkora műanyagokat nyelhetnek le. Az eredmények megmutatják, mekkora a műanyagszennyezés kockázata az ökoszisztémára, az élelmiszerforrásokra és az emberi egészségre.
Több kutatás is jelezte, hogy a műanyag megjelent bolharákokban, kagylókban, halakban, és a káros hatás ki is mutatható, ami a mikroműanyagokhoz köthető. A szervezetbe kerülve a tápcsatornát eltömíthetik, gyulladásos folyamatokat indukálhatnak, ugyanakkor adalékok is szivároghatnak a műanyagból, aminek szintén egészségügyi kockázatai vannak.
A természeti kárt jól mutatja a Midway szigetek albatrosz kolóniájának esete is. Chris Jordan felkavaró filmjében látható, hogy az albatroszszülők műanyaggal etetik a fiókákat, mert a tengerben lévő műanyagon megcsillanó fény megzavarja őket, rosszul értelmezik a látványt, és halnak nézik az úszó hulladékot. A tetemekről készített fotók jól visszaadják, hogy tele van a madarak tápcsatornája műanyaggal: ahogy a szövetek szétbomlanak, a tápcsatornában látható a kupak, az öngyújtó és egyéb más műanyag. Mindez történik úgy, hogy a Midway szigetek 2000 kilométerre van a legközelebbi szárazföldtől, olvasható az ÖKOROOM oldalán.
A Cardiffi Egyetem fenntartható vízgazdálkodással foglalkozó kutatóintézetének szakértői több mint kétezer állat gyomortartalmát vizsgálták meg, és ennek alapján alkottak egy egyenletet, amellyel az állat testhossza alapján megjósolják, hogy mekkora műanyagdarabot képes megenni. A Nature Communications című szaklapban megjelent tanulmány szerint a legnagyobb darabok az állat méretének mintegy öt százalékát tehetik ki.
A kutatók szerint a műanyagszennyezés problémájának súlyosbodásával kiemelt fontosságúvá vált a műanyagok jelentette kockázat felmérése a világ különböző állatfajai számára. A kutatócsoport tengeri és édesvízi emlősök, hüllők, halak és gerinctelenek által lenyelt műanyagokat vizsgáltak. A 9 milliméteres hallárváktól kezdve 10 méteres hosszúszárnyú bálnákig különböző méretű állatok vettek részt a vizsgálatban. Néhány sokkoló példát is találtak a szakértők: egy nagy ámbráscetben például kerti locsolótömlőre és virágcserépre, levesteknősökben műanyag banánoszacskóra, egy True-féle csőröscetben pedig vadászpuskából származó töltényre bukkantak.
Még mindig nagyon keveset tudunk a legtöbb állatról arra vonatkozóan, hogyan táplálkoznak, ezért nehéz kitalálni, mennyi műanyagot ehetnek meg, fogalmazott Ifan Jams kutató. Mindannyian láttunk már lesújtó, gyakran szívet tépő képeket a műanyagszennyezés miatt szenvedő állatokról, de az állatok és a műanyag közti interakciók nagyon sokszor szemtanú nélkül maradnak. Ez a tanulmány ezt a sok láthatatlan esetet segíti kissé vizualizálni, mondta a projektet vezető Isabelle Durance.
