Így is lassítható a klímaváltozás
Küzdeni a felmelegedés lassulása ellen annyi, mint versenyt futni az idővel. Bár látszik a haladás, a tempón még gyorsítani kell. A fenntartható erdőgazdálkodás és a bioanyagok felhasználása döntő szerepet játszhat a megoldásban.
2015. december 12-én az ENSZ klímaváltozási konferenciáján 55 ország mérföldkövet jelentő megállapodást írt alá az éghajlatváltozás leküzdésére. Azóta 197 országból 186 ratifikálta a Párizsi Egyezményt, amelynek célja a globális felmelegedés jóval 2 °C alatti korlátozása ebben az évszázadban, az iparosodás előtti szinthez képest. A szakértők szerint maximális erdőterületekre van szükségünk a szén-dioxid megkötéséhez, és több biológiai anyagból készült terméket kell használnunk.
Az egész világ azon dolgozik, hogy a cél eléréséhez megtalálja a legjobb módszereket, és elősegítse az egyezmény végrehajtását. Tavaly augusztusban közzétették az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC) által az éghajlatváltozásról és a földrendszerekről szóló különjelentést arról, hogyan befolyásolhatja az éghajlatot a földhasználat és a fenntartható gazdálkodás. A jelentés elmagyarázza, hogy a mezőgazdasági ágazatok miért fognak még fontosabb szerepet játszani az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, és hogy miként járulhat hozzá a fenntartható erdőgazdálkodás a klímavédelemhez. „Jobban ki kell állnunk az olyan ágazatokért, mint a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás, és olyan intézkedésekre kell összpontosítanunk, amelyek csökkenthetik a károsanyag-kibocsátást és hozzájárulhatnak az egészség megőrzéséhez. Ide tartozik például a levegőszennyezés csökkentése vagy a modern energia-megoldásokhoz való hozzáférés” – magyarázza Francis X. Johnson, a Stockholm Environment Institute vezető kutatója és az IPCC különjelentésének egyik kidolgozója. Johnson több mint 20 éves tapasztalattal rendelkezik az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a bioenergia-stratégiák, az energiahatékonyság, valamint a bioüzemanyagok gazdasági és környezeti szempontjainak elemzésében.
„Látható már a változás az energiaszektorban, a fordulat teljes lendületet vett. A nap- és a szélenergia költségei csökkentek, és előrelépéseket tettünk a megújuló energia ágazatában. Meglehetősen lassú azonban a változás a mezőgazdaságban” – mondja Johnson. „Ma hatalmas földterületeket használunk állati takarmány előállításához. Az általunk felhasznált teljes biomaszsza több mint fele állati takarmány előállítására megy el – ez hatalmas mennyiség.”
A földhasználat, például az állatitakarmány-termesztés hatalmas mennyiségű szén-dioxidot (CO2) bocsát ki, ám az energiaágazattal ellentétben Johnson itt csak tétova intézkedéseket lát. Ennek oka az lehet, hogy az erdészet, az állattenyésztés, a mezőgazdaság és a hulladékgazdálkodás oly különböző rendszereit nehezen lehet szabályozni. „Az ezekből az ágazatokból származó kibocsátásokra eltérő szabályok vonatkoznak, és ezeket nem terheli olyan árrendszer, mint ami az energia szektorban az egyértelműbb kibocsátás-kereskedelem esetében történik” – magyarázza Johnson. A földgazdálkodás – például a mezőgazdasági termelés, az erdőirtás és a marhatenyésztés – kibocsátásának csökkentése döntő szempont az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Ugyanakkor a fenntartható gazdálkodásra történő átállás képes kompenzálni ezeket a kibocsátásokat, és átveheti a főszerepet a CO2-kibocsátás csökkentésében. Az IPCC különjelentése szerint a földhasználati ágazatok felelősek az üvegházhatású gázok éves globális kibocsátásának 23%-áért. A Párizsi Egyezmény éghajlati céljainak elérése érdekében átfogó éghajlatvédelmi intézkedéseket kell tenni azokban az ágazatokban, amelyek a légkörből megkötik a szén-dioxidot. Komoly kihívást jelent az, ha a lehető legnagyobb erdőterületeket szén-dioxid-elnyelőként használják, vagyis megkötik a szén-dioxidot, és eközben az erdőgazdálkodásnak biológiai anyagokat és termékeket is szállítanak. „A kettő nem összeegyeztethetetlen – ezt Svédország és más országok is bizonyítják. Ott olyan alapvetően fenntartható és hatékony erdészeti rendszerek vannak, amelyekben az erdőből nem termelnek ki több fát, mint amennyi újat ültetnek. És talán valamivel több széndioxid-elnyelőt is ültetnek”– folytatja Johnson. Még nagyobb a klímavédelemhez való hozzájárulás akkor, ha az erdészeti termékeket műanyag, fém- vagy cementtermékek helyett használják. Például a fa és a karton megújuló anyagok, amelyek termelése nem annyira energiaigényes, mint az acél-, műanyag- vagy cementgyártás. „Minél inkább használják a biológiai anyagokat fenntartható módon, és minél több biológiai folyamatot alkalmaznak a kémiai helyett, annál többet tesznek az éghajlat védelméért” – mondja Johnson, és hozzáteszi, hogy az életciklus-felmérés (Life Cycle Assessment, LCA) fontos eszköz a környezeti hatás értékeléséhez. Michael Sturges, a svéd RISE állami kutatóintézet vezető tudósa, nagyon jól ismeri az LCA-t és a biológiai anyagokat – különösen a csomagoláshoz valókat. Átfogó tapasztalatot szerzett a fenntarthatóság területén a brit WRAP környezetvédelmi ügynökségnél, valamint az OECD-nél, és a közelmúltban fejezte be a Packforsk által finanszírozott „BioPackLCA” projektet. A Packforsk egy nagy szövetség, amelynek tagjai a csomagolóipar teljes értékláncát képviselik. A „BioPackLCA” célja az, hogy segítse a bio-csomagolóipari vállalkozásokat az LCA-értékelés meglévő módszertanának korszerűsítésében, az új gondolkodásmódok, a bio-csomagolás és az eldobható műanyagok alternatíváinak beépítésében.
„Fenntartható gazdasághoz fenntartható anyagokra van szükségünk. Ezért olyan ökológiai gazdasággá kell fejlődnünk, amelyben fenntarthatóan előállított megújuló és újrahasznosított anyagokat használunk. Az organikus csomagolás, különösen a farostalapú csomagolás, óriási előnyökkel jár a klíma szempontjából” – magyarázza Sturges. „Az erdő mint nyersanyag-forrás a jövőben egyre fontosabb szerepet fog játszani társadalmunkban.”
A bioalapú termékek előállításához bio-nyersanyagszállítókat, például növényeket és fákat használnak. A modern csomagolás gyakran fenntartható módon előállított papírból és kartonból áll, de fosszilis tüzelőanyagokból, vagy pontosabban a kőolajból előállított műanyagokat továbbra is alkalmaznak, különösen az élelmiszerek csomagolásához.
„Ma mindenki tisztában van azzal, hogy foglalkoznunk kell a főbb környezeti problémákkal, és alternatívákat kell találnunk az egyszer használatos műanyag termékekkel szemben”– mondja Sturges. „A vállalatoknak ilyen alternatívákat kell használniuk a csomagolási megoldások területén, ahol az ökológiai csomagolás számos előnyt kínálhat.” Az ökológiai csomagolás előnyei között szerepel az éghajlatvédelemhez való hozzájárulás és a környezetbarát ártalmatlanítás. „A farost alapú csomagolás általában újrahasznosítható, potenciálisan komposztálható, és elrothad, ha a fogyasztók egyszerűen felelőtlenül elhajítják.”
A papír- és kartoncsomagolás
Sturges szerint biztos helye lenne a piacon, és az ökológiai csomagolás még inkább megnövelhetné részesedését, ha megnőne iránta a kereslet, és csökkenne a biopolimerek ára. A funkcionalitás javítása érdekében született különféle megoldások kombinálásával új innovációk jöhetnének létre. „Hogyan kombinálhatjuk a rostalapú karton és a papírcsomagolást a biopolimerekkel oly módon, hogy minél több funkciót kapjunk, vagy hogyan dolgozzuk fel a rostokat úgy, hogy teljesen új megoldások születhessenek, mint például a Paboco papírpalackja? Ez teljesen újragondolt módja a biológiai anyagok felhasználásának és feldolgozásának – és ez rendkívül fontos.”Sturges kifejti azt is, hogy a műanyagok és más fosszilis alapú anyagok idővel megdrágulhatnak, ami fokozatosan csökkentheti azok felhasználását.
„Valószínűleg megdrágulnak a fosszilis alapú anyagok, amint a vállalatok környezettudatosabbak lesznek. A múltban a gyártóknak nem kellett viselniük a felhasznált anyagok teljes ártalmatlanítási költségeit a termék életciklusának végén. De ez meg fog változni, ha a fosszilis alapú anyagok magasabb újrafeldolgozási céljai megnövelik az ilyen megoldások összköltségét. Ez viszont ismét erősíti a biológiai anyagok versenyképességét.”Sturges egy másik érdekes gazdasági érvet is megemlít amellett, miért kellene felgyorsítani az áttérést a fosszilis alapú polimer csomagolásokról a biológiai megoldásokra.
Mit jelent?
Útmutató az „új” fenntarthatósági nyelvhez
CO2-semleges
Egy tevékenység akkor CO2-semleges, ha eléri a nettó nulla CO2-kibocsátási célt. Az Egyesült Államokban az angol „carbon neutral” kifejezést a New Oxford American Dictionary 2006-ban az év szavának választotta.
Klímapozitív
A klímapozitív megnevezés még egy lépéssel tovább megy: Ez azt jelenti, hogy egy tevékenység nemcsak nettó nulla kibocsátást generál, hanem pozitív hatást gyakorol az éghajlatra azáltal, hogy a légkörből további szén-dioxidot távolít el.
CO2-negatív
A CO2-negatív ugyanazt jelenti, mint a „klímapozitív”.
A fenti kifejezések kissé zavarónak tűnhetnek. És nem csak azok: elsősorban marketing kifejezések, amelyeket óvatosan kell használni.
Forrás: fastcompany.com
„A fosszilis alapú anyagok kínálatát és keresletét globális politikai intézkedésekkel lehet szabályozni, akárcsak fosszilis tüzelőanyagok támogatásának most javasolt leállítását. A kőolaj-alapú polimerek a kőolaj- és földgázipar melléktermékei, ezért is olyan alacsony az áruk. Ha viszont megszűnik az olaj és a gáz támogatása, akkor megváltozik a műanyagok előállításának gazdasági alapja, mivel problémák merülhetnek fel a szükséges vegyi anyagok szállításával. Egyszer csak nem lesznek elérhetők, vagy azokat külön finanszírozni kell a műanyagok gyártásához. És ez nem fog előfordulni.”
Az ökológiai csomagolásokat azonban még tovább kell fejleszteni, hogy megfeleljenek a fogyasztók funkcionális elvárásainak. „Tudjuk, hogy a bioalapú megoldások oxigén és nedvesség elleni védőképessége még nem azonos a műanyagokéval. Ennek ellenére teljes gőzzel kell folytatni a munkát, és valószínűleg kompromisszumokat kell kötnünk”– mondja Sturges. „Előfordulhat, hogy el kell fogadnunk azt a tényt, hogy az ökológiai csomagolás még egy ideig nem teljesít olyan jól, mint a műanyag csomagolás, amíg nem születik megfelelő megoldás”.
Mivel folyamatosan növekszik az olaj- és földgázipari társaságokra nehezedő nyomás, egy ilyen kompromisszum lehet az egyetlen lehetőség. A The Guardian és az USA klímaügyi elszámoltathatósági intézetének (Climate Accountability Institute) nemrégiben elvégzett elemzése kimutatta, hogy 20 nemzetközi olaj- és gázipari vállalat felelős az egész világ energiával kapcsolatos szén-dioxid- és metánkibocsátásának 35%-áért. Ez a vállatokra nehezedő nyomás kikényszeríti a termelés csökkentését.
„Úgy gondolom, hogy a gyártók a termék életciklusának végén erősen meg fogják érezni a fosszilis alapú anyagok és ártalmatlanításuk növekvő költségeit” – mondja Sturges. „És azok, akik nem kezdik meg az átállást az ökológiai csomagolásra, azok jóval kisebb fogyasztói kereslettel fognak szembesülni. A fiatalabb generáció nagyon fogékony az éghajlatvédelmi kérdésekre, különösen a műanyag csomagolások vonatkozásában. Véleményem szerint a vállalatoknak egyértelműen tisztázniuk kell a csomagolóanyag-szállítókkal, hogy milyen anyagok állnak rendelkezésre, és hogyan lehet kompenzálni a teljesítmény és az ár közötti különbségeket.”
X. Johnson Francis így foglalja össze: „A fenntartható mezőgazdaság és az innovatív biogazdasági-terv, amely a biológiai anyagokból készült termékekre összpontosít, rendkívül hatékony intézkedéscsomag az éghajlatváltozás leküzdésére. Ugyanakkor elősegítik a szén-dioxid-elnyelést és a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásainak csökkentését azáltal, hogy az azokból származó termékeket mással pótolják.”
Forrás: Inspire 2020/64
Szerző: Cari Simmons
Illusztrációk: Amanda Berglund
Fordítás: LUPE Magazin
