Pesti Sándor nyugdíjba vonulása után a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező Tóth Gábor vette át a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület (PNYME) ügyvezetői pozícióját. Ha két évtizede valaki ezt jósolja neki, el sem hitte volna, hiszen egészen más pályát szánt magának.
Tóth Gábor, a PNYME ügyvezetője
„Hamar magával ragadott a nyomdászat”
A nyomdászattól egykor még igen távol eső szakmát választott magának Tóth Gábor, most viszont a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület (PNYME) ügyvezetője. Beszélgetésünk alkalmával a szakembert először az idáig vezető útról kérdeztem.
– Informatikus mérnökként végeztem, s pályakezdőként a Veszprémi Nyomda Zrt.-hez kerültem mintegy 18 évvel ezelőtt, ahol a kezdetekben magazinok előkészítésével foglalkoztam. Eleinte nem is értettem, mit keresek én egy nyomdában, de az idő múlásával a belső folyamatokat egyre jobban átláttam, ami arra ösztönzött, hogy minél jobban megismerjem a nyomdászatot. Közben főnökeim és kollégáim támogatásával az Óbudai Egyetemen nyomdamérnöki diplomát is szereztem.
Néhány év múlva a nyomda műszaki vezetőjévé, később vezérigazgatójává neveztek ki. Sajnos 2012ban a nyomda bezárt, s akkor a veszprémi Prospektus Nyomdához kerültem, aminek 8 éven át voltam az ügyvezetője. Ott kezdettől nyomtatással, később viszont már csomagolóanyag-gyártással is foglalkoztunk. Ennek az időszaknak lett vége nemrégiben, s lettem a PNYME ügyvezetője.
Mikor került kapcsolatba a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesülettel?
– A PNYME életét már a Veszprémi Nyomda időszakában megismerhettem, ahol néhány hónapnyi eltöltött munkaidő után bekapcsolódhattam az egyesület életébe, s az általuk szervezett rendezvényekre is rendszeresen jártam. A PNYME-nek köszönhetően ismerkedtem meg a szakma számos képviselőjével.
Az egyesület tavaly év végén írt ki pályázatot az ügyvezetői munkakörre, ahová nagy várakozással jelentkeztem is. Sokan pályáztak a pozícióra, de az egyesület elnöksége végül nekem szavazott bizalmat. Nagy örömmel és szívesen vállaltam a feladatot.
Közösen, megerősödve
Az iparágnak egy másik szervezete is működik, de talán még a szakmán belül sem tudja mindenki, mi az egyik és mi a másik feladata.
– Valóban, a szakmának két jelentős szervezete van: a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület (PNYME), valamint a Nyomda- és Papíripari Szövetség (NYPSZ). Mindkettőnek megvan a helye és a szerepe, ugyanakkor az iparágon belül többször hallható, hogy elég lenne egy szervezet is. Ezért is fontos az az együttműködés, amiről a két szervezet elnöksége megállapodott a közelmúltban. A szervezeti átalakulás már el is kezdődött, hiszen egy fedél alá költöztünk, s elkezdtünk összedolgozni, kihasználni a szinergiákat. Szép lassan teljesül a szakma akarata, és kifelé egy hatékony, megerősödött és egységes szervezetet láthatnak.
Újraépíteni mindazt, amit a pandémia lerombolt
Mik azok a rövid- és hosszú távú tervei, amit szeretne megvalósítani, mint az egyesület vezetője?
– Az elmúlt 10-15 évben a papír- és nyomdaipar szereplőinek száma erőteljesen szűkült, illetve az automatizáció miatt a szakemberek bizonyos pozíciókból kiszorultak. Ezt a tagjaink csökkenő létszáma is jól tükrözi. A régi tagok közül sokan már nyugdíjba vonultak vagy elhunytak. Szeretném az egyéni tagságok csökkenő tendenciáját visszafordítani. Például a fiatalabb generációt is megszólítani – akik szakképző iskolába vagy felsőfokú intézménybe járnak –, hogy lássák a potenciált és a lehetőséget az egyesület szolgáltatásaiban. Váljanak taggá, részesüljenek a nálunk megszerezhető tudásból, és éljenek a kapcsolatépítés lehetőségével. A Nyomda- és Papíripari Szövetség (NYPSZ) komoly stratégia mentén dolgozik azon, hogy a szakképző iskolákban elegendő nyomdaipari szakmát tanuló diák legyen. Az egyesület pedig támogatja Őket ebben a munkában, hiszen az ott végzettekből kerülnek ki majd a jövő szakemberei, akik az egyesület tagságát alkot(hat)ják a jövőben. Faludi Viktória kolléganőm is sok energiát fektet a fiatal generáció integrálásába. Évek óta megszervezi a GrafiKArácsony nevű rendezvényt, ahová több száz diák látogat el minden évben. Szerencsére már javul a helyzet, s tagjaink között egyre több fiatal található.
A másik célom pedig újraépíteni azt, amit a pandémia lerombolt. Az egyesületünk számára kiemelkedő jelentőségűek az általunk szervezett rendezvények, konferenciák, vándorgyűlések és kiállítások. Mindez az elmúlt másfél évben ellehetetlenült. A rendezvényeket újra kell indítani, és rábírni az embereket, hogy vegyenek részt a személyes kontaktuson alapuló konferenciákon akkor is, ha a koronavírus kissé megváltoztatta a szokásokat. Arra is lehetőséget kívánunk biztosítani, hogy akár online is követhetőek legyenek az egyébként élőben megtartott rendezvények.
A kommunikációnk a közeljövőben teljesen megújul. Olyan újításon gondolkodunk, ami kényelmessé teheti a tagjaink információhoz jutását, valamint új weboldalt is indítunk. Egyesületünk saját kiadású lapja a Magyar Grafika, amit online változatban is szeretnénk tovább erősíteni. Faludi Viktória, a lap főszerkesztője pedig egy podcast csatornát indított el, ahol a szakmát érintő aktuális audio-tartalmakat publikáljuk.
A munkaerőhiány ezt az iparágat sem kíméli
A papír- és nyomdaiparban mi jelenti napjainkban a legfőbb kihívást?
– Talán a szakképzett munkaerőhiány. Ennek megoldásán több, egymással együttműködő szervezet is dolgozik, de nem egyszerű feladat. Az iparág gerincét adó szakemberek közel állnak a nyugdíjazáshoz (vagy már nyugdíjba is vonultak). Az utánuk következő generációból sokan már nem szakképző iskolában, hanem az idősebb szakemberektől tanulták a szakmát. A fő kihívás viszont inkább generációs kérdés, hiszen a fiatalabb korosztályban a szakma iránti elköteleződés is kevésbé alakul ki. Ma már nem gyakorlat egy munkahelyen vagy pozícióban eltölteni az aktív éveket. Számunkra az a cél, hogy olyan életpályamodelleket biztosítsunk a fiatalok számára, ami 5-10 éves ciklusokban, de a szakmán belül tartja Őket, ezzel minimalizálva az elvándorlást. Az is probléma, hogy a mai eldigitalizálódott világban a fiatalok számára jellemzően nem is „trendi” a nyomdász szakma, valójában nem is igazán tudják, mit jelent nyomdásznak, nyomógépmesternek lenni.
A Nyomda- és Papíripari Szövetség határozott stratégia mentén halad és dolgozik a szakmánkat érintő oktatási témákban. Már mutatkoznak a befektetett energia eredményei a budapesti és vidéki duális képzések megvalósulásában, valamint a képzőhelyeken is tapasztalható a növekvő tanulólétszám.
Digitalizáció tekintetében is jó helyen áll az iparág
Milyen trend jellemezi ma a nyomdaipart?
– A 2008-as válság után jellemzően azok a cégek maradhattak életben, amelyek hatékonyan működtek. A hatékonyságot pedig a termelőeszközök modernizálása, a folyamatok automatizálása biztosítja, valamint az elérhető legjobb technológiák alkalmazása. Mindezt pályázati források is megtámogatták az utóbbi években, így Magyarország nyomdaiparának automatizáltsági szintje elég jó. Napjainkban ott tartunk, hogy sokan olyan szintre fejlesztettek, hogy már ipar 4.0 kompatibilisek, a termelőberendezéseik képesek egymással kommunikálni. És véleményem szerint ez a folyamat a jövőben csak tovább gyorsul, a fejlesztések okán egyre több vállalatnál találkozhatunk a mesterséges intelligencia alkalmazásával is. A fejlesztések fontos hozadéka volt, hogy általuk exportképessé is váltak a hazai nyomdák, és jó esélyekkel indulhatnak a nemzetközi versenyben.
Csomor Zsolt
