Egyszer használatos műanyagok – helyettesítő megoldások

Az egyszer használatos műanyagok témaköre újra fókuszba került, köszönhetően a 2021. július 1-jén hatályba lépő, az egyszer használatos műanyagok forgalomba hozatali tiltásáról szóló végrehajtási rendelettervezetnek. Abban a legtöbben egyetértenek, hogy legyen valamilyen helyettesítő termék. De, van-e rövid távon megnyugtató megoldás?

 

 

Egyszer használatos műanyagok leváltása

A jogszabályi korlátozásnak köszönhetően hazánkban is betiltják az egyszer használatos műanyagok forgalmazását. Ezen termékek közé tartoznak például a műanyagból készült evőeszközök, tányérok, poharak, egyes ételtárolók és szívószálak. Miért időszerű az egyszer használatos műanyagok kérdésével foglalkoznunk? Becslések szerint világszinten mintegy 350-400 millió tonna műanyag hagyja el a gyártóüzemeket. Ennek a mennyiségnek közel fele az egyszer használatos műanyagok kategóriájába tartozik. A felhasznált műanyagok alig 10 százaléka kerül újrahasznosításra. Döntő hányaduk a szemétlerakókon, égetőkben vagy legrosszabb esetben a folyóvizeinkben vagy az óceánokban fejezi be a pályafutását.

A műanyagszennyezés szakértői szerint a megoldás nem az, hogy továbbra is támaszkodunk a különböző anyagú egyszer használatos termékekre, hanem az, hogy teljesen elkerüljük azokat.

 

Lehetséges helyettesítő alternatívák

Kezdjük a papírral, amely a műanyag zacskók népszerű kiskereskedelmi alternatívája. A papír end-to-end életciklusát tekintve négyszer annyi energiát igényel egy papírzacskó gyártása, mint a műanyagból készítetté. A papírzacskók súlya is meghaladja a műanyagét, ami azt jelenti, hogy a szállítás több energiát igényel, növelve a szénlábnyomukat.

Az üveget gyakran fenntarthatóbb anyagnak tartják, mivel teljesen újrahasznosítható, és gyakorlatilag végtelen alkalommal újrafeldolgozható minőségromlás nélkül. Nagy a dilemma az üveg tömegével kapcsolatban, vagyis, hogy nehéz. Az üvegpalackok szállítása lényegesen több energiát igényel, mint a könnyebb csomagolási formák. Ráadásul törékeny, ami megnehezíti szállítmányozók munkáját. A műanyaghoz hasonlóan az üveget is nehéz újrahasznosítani a különböző helyeken alkalmazott, eltérő összetételek miatt. A fémek közül leginkább az alumínium jöhet szóba. Az ebből készült dobozokat könnyű szállítani, mert könnyűek és szorosan összecsomagolhatók. Ezen kívül az alumínium – mint az üveg is – 100%-ban és végtelen alkalommal újrahasznosítható. Az alumínium előállításához azonban a gyártóknak bauxitra van szükségük, amely ásványi anyag, s általában távoli területekről bányászszák ki. Ez nemcsak a környezetre káros, de jelentős vízszennyezéshez is vezethet. Az alumínium globális gyártása a világ elektromos ellátásának több mint 3%-át emészti fel, az alumíniumdobozok pedig a műanyag palackok üvegházhatású gázainak mintegy kétszeresét teszik ki.

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy mégis visszakanyarodunk a műanyagokhoz. Viszont ezt egészen másként kell tennünk.

 

Bioműanyag, mint megoldás?

A bioműanyagok biológiailag lebontható vagy komposztálható műanyagok, amelyek természetes anyagokból készülnek a kőolajszármazékok helyett. Az ötlet az, hogy ezek az új műanyagok helyettesíthetik a munkahelyi körülmények között és az otthonunkban található káros (mű)anyagokat. Ez nagyszerű alternatívának tűnik, nem igaz? Ahogy mondani szokták, az ördög a részletekben lakozik.

A bioműanyag valójában egy összefoglaló kategóriát jelent, ami a bioalapú és a biológiai úton lebomló műanyagokat foglalja magába. Az előbbieket például a mezőgazdaságban keletkezett növényi maradékokból állítják elő. Utóbbiak alapanyagát is növényi maradékok jelentik. A két kategória között a jelentős különbség az, hogy a bioalapúak biológiai úton nem lebonthatóak. A másik típus termékei észszerű időn belül lebomlanak, de ez több feltételhez is kötött. A komposztálható műanyagok házi komposztálókban gyakorlatilag nem bomlanak le. Ugyanis olyan környezeti feltételeket (pl. stabilan magas hőmérséklet és páratartalom) kellene hozzá biztosítani, ami csak (komposztáló) nagyüzemi körülmények között lehetséges. A nagyüzemileg komposztálható műanyag termékeket például úgy konstruálják, hogy azok ipari komposztáló üzemekben pontosan definiált, kontrollált körülmények között biológiailag lebomoljanak. A szelektív begyűjtés után az ilyen anyagokat ipari komposzttelepre kell szállítani, ami megnyit egy újabb problémakört. Mégpedig azt, hogy a szelektív gyűjtőhelyeken meg kell oldani a bioműanyag és a hagyományos műanyag hulladékának elkülönítését. Fontos tudni, hogy a lebomló műanyagokat nem szabad szelektív hulladékgyűjtőkbe helyezni, mivel a PLA-műanyag a hagyományos műanyaggal (PET) keverve alkalmatlanná válik az újrahasznosításra.

A bioműanyagok már közel három évtizede velünk vannak, de csak a kétezres évek elején indultak a nagyvállalatoknál technológiai áttöréseket kereső innovációs programok. A Research and Markets kutatócég statisztikái szerint a komposztálható bioplasztik gyártásának volumene kétévente megduplázódik. A tényleges térnyerésig azonban még nagyon hosszú az út, hiszen az említett cég szerint ez még mindig csak alig egy százalékát adja a globális műanyagiparnak. Iparági szakértők azon a véleményen vannak, hogy a technológiai fejlettség jelenlegi szintjén a szintetikus műanyag 20-30 százalékát lehetne helyettesíteni bioműanyaggal. A világ egyik legnagyobb vegyipari vállalatától, a BASF-től származó adatok szerint a lebomló vagy komposztálható műanyagok előállítási költsége háromszor-hatszor nagyobb, mint a fosszilis alapanyagúaké.

 

 

Innovatív megoldások

Világszinten egyre több vállalkozás lát üzleti lehetőséget az alternatív termékek kifejlesztésében és gyártásában. Szerencsére számos hazai vállalkozás mutat aktivitást a területen. Közülük szeretnénk megemlíteni néhányat.

A BeStraw startup a biológiai alapú és teljes egészében lebomló szívószálak, evőeszközök és hasonló termékek fejlesztésére fókuszál. Első termékük a múltidéző szalmaszívószál.

A szintén magyar Boomerang nevéhez egy betétdíjas kávéspohár visszaváltó rendszer fűződik. Olyan, ami széles körben kényelmes és környezettudatos megoldás a „Coffee To Go” jellegű, elviteles kávéfogyasztásra.

A Vilhemp kenderrostból állít elő új generációs, biológiailag lebomló műanyag alapanyagot. Az innovációjuk lényege a jelenleg használatos lebomló bioműanyag (PLA) és kenderrost felhasználásával készített szupergranulátum. Jó hír az agrárium számára, hogy az ipari kenderrostot a kendertermesztés melléktermékéből állítják elő.

Az egyszer használatos műanyagok uniós tilalma a tengerentúli vállalatok figyelmét is felkeltette. Közéjük tartozik az amerikai kartonpapír eszközök és edények úttörője, az EcoTensil is, aki műanyagmentes, egyszer használatos evőeszközöket és élelmiszer-csomagoláskat kínál az európai piac számára. A cég 2010 óta széles szortimenttel van jelen a piacon. Kínálatukban megtalálhatók a kóstolókanalaktól a szilárdabb fagylaltkanalakon át a kávéskanalakig. De gyártanak összehajtogatható evőeszközöket és élelmiszertároló dobozokat is. Termékeik közös vonása, hogy fenntartható kartonból készülnek. Terveik között egy hollandiai logisztikai bázis és európai gyártás megvalósítása is szerepel.

A bioalapú anyagok esetén is szükséges fenntarthatóságról beszélni. A hagyományos műanyagokhoz hasonlóan a fenntarthatóság ezeknél az anyagoknál is a termelési gyakorlatoktól, valamint a termékek élettartamától és életciklus végi kezelésétől függ. Szükséges szem előtt tartani, hogy a biológiailag lebomló és komposztálható műanyag termékek csak bizonyos feltételek teljesülése esetén járulhatnak hozzá a környezet műanyagokkal való szennyezésének csökkentéséhez. Vagyis attól, hogy valami bioalapú, nem jelenti automatikusan a zéró környezetterhelést.

 

 

Mi lehet a megoldás?

Abban a legtöbben egyetértenek, hogy legyen valamilyen helyettesítő termék, de a következő egy évben nem valószínű, hogy olyan megoldást fogunk találni, ami teljes egészében kiváltaná és megoldaná az egyszer használatos műanyagok problémáját a jelenlegi fogyasztói szokások fenntartása mellett. Az elsődleges szempont a műanyag hulladék megelőzése és csökkentése, ami azt igényli, hogy fokozzuk a műanyag hulladék megelőzésére irányuló erőfeszítéseket.

Az előbbiekből egyenesen következik a felhasznált műanyag mennyiségének és a fogyasztói szokások megváltoztatásának szükségessége, amelyben mindkét oldalnak, vagyis a fogyasztóknak és a gyártóknak is nagy szerepük van.

Fontos annak a kérdésnek a megválaszolása is, hogy mely termékek esetében értelmezhető reálisan a biológiailag lebomló vagy komposztálható műanyagok használata. Valamint az is kérdés, hogy mely esetekben okozhatnak nagyobb kárt, mint jót.

A cél egyértelműen a körkörös gazdaságra való áttérés megvalósítása lenne. A körkörös gazdaság termelési és fogyasztási modellje az egyszeri fogyasztás helyett azt preferálja, hogy a termékek élettartama minél jobban meghosszabbodjon. Ez többek között elősegíthető azzal, ha vásárlás helyett kölcsönzik a terméket. A megvásárolt termékek esetén megjavítással, átalakítással hosszabbodhat az életciklus. Amikor az adott termék ténylegesen elérte az életciklusa végét, akkor a legnagyobb arányú újrahasznosításra kell törekedni. A folyamat vége a hulladékmennyiség csökkenése. Sőt, az alapanyagok és késztermékek újbóli felhasználása gazdaságilag is értékteremtő. A körforgásos gazdaságban a fő cél minden műanyag elsősorban új műanyaggá történő hasznosítása. Ugyanis nem állíthatók elő új műanyagok a komposztálható vagy biológiailag lebomló műanyag termékek komposztálásával. Ráadásul az előállításához felhasznált összes energia elvész.

A fenntartható fejlődés és a környezetvédelem kapcsán a jövőben egyre gyakrabban fogunk találkozni a 3R rövidítéssel. Ez a gyakorlatban kevesebb felhasználást (Reduce), minél magasabb szintű újrahasznosítást (Reuse) és újrafeldolgozást (Recycle) jelent.

 

Czékus Mihály

bioműanyag csomagolás fenntarthatóság komposztálható környezetvédelem műanyag műanyagok papír üveg
.
.