Közös nyelv és termelés

Írta: Transpack-2022/III. lapszám cikke - 2022 június 30.

Közös nyelv és termelés

A siker számára az, amikor a partnercégek üzleti sikert érnek el a javasolt szabvány használatával, illetve, ha tudást szerezhet és adhat át. Kecskés Katalint, a hazai csomagoló- és logisztikai ipar egyik ismert alakját kész élmény hallgatni, hiszen emberi és szakmai tapasztalatok sűrű üzenete jön át a szavaiból. A GS1 vállalati kapcsolatokért felelős vezetője nemrég kapta meg a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség, „A csomagolóipar haladásáért” díját.

„…és én ebbe szerettem bele”

A GS1 annyi mindennel foglalkozik, hogy szinte azt sem tudom, hol kezdjük. Így hát először arról beszéljen, kérem, mi az, ami az „öné” ebből? Mi az, ami személyesen köti a céghez és a GS1 világához?

– Mivel diákkoromban humán érdeklődésű voltam, és művészettörténetet, történelmet, angolt tanultam, valóban kérdés, mi tart ezen a pályán. És a választ már rég tudom: az tart itt, hogy a családomnak érzem a hazai GS1 szervezetet. Sok a fiatal, vannak olyanok is, akiket én vagy közösen vettünk fel, folyik a generációváltás, amihez van két fiatal ügyvezetőnk, akik szintén itt kezdték a pályájukat, és én is hozzájárultam a betanulásukhoz. Meg kell mondanom, hogy túlnőttek a „tanítójukon”, ami ugyancsak öröm és siker nekem.

Mivel méri meg, hogy a tanítvány túlnő a mesterén?

– A mai fiatal szakemberek egy sor olyan tudás birtokában vannak, amit nekünk még a gyakorlatban, már a pályán kellett megtanulnunk. Nemcsak konkrét szakmai ismeretekről beszélek, hanem irányítási képességről, a munkatársak motiválásáról, az elkötelezettség megteremtéséről – nekünk ezeket, a szakma mellett nem volt könnyű feladat elsajátítani. Vagy például anno olyan, hogy gazdasági informatikusképzés, nem is létezett, ma pedig már egy vezető sincs meg ilyen jellegű tudás nélkül. Egy szóval, úgy érzem, nekünk itt sikerült megteremteni egy olyan elkötelezett csapatot, amiben minimális a fluktuáció, a kollégák érdeklődők és elkötelezettek, és én ebbe szerettem bele.

Érdekes, hogy a szakmai mellett döntően érzelmi érveket sorol, „holott” a szabványosítás világa inkább rendszerszemléletet igényel…

– Igen, szükségszerűen mindannyian szabályelvűek vagyunk kicsit. Azt valljuk és tapasztaljuk, hogy a szabályok és szabványok előre viszik a dolgokat. Jók a visszajelzések a partnereinktől is: a szabvány segíti, javítja, hasznosabbá, hatékonyabbá teszi a folyamatokat. A legnagyobb elismerés számunkra az, amikor a partner azt írja, hogy bevezette az általunk javasolt megoldást, és tényleg jobb lett a munkájuk, sőt, sikerült is ezáltal bejutnia új piacokra…! A lényeg az, hogy előre viszi a működési folyamatokat, ha egy cég optimálisabb működést eredményező szabványokat vesz át, és vezet be.

Először is tudni kell kérdezni

A cégek milyen arányban követik a GS1-et?

– A GS1-nek 2 millió partnere van világszerte, ezek közel négyötöde kkv vagy mikrovállalkozás. A szabványok fejlesztése döntően a fennmaradó hányadnál jellemző, de a szabványosítást a kis cégek is előnyükre fordíthatják.

Mit nyernek vele?

– Azáltal, hogy optimalizálják, szabványosítják a folyamataikat, alapvetően a felesleges műveleteket és erőforrás-felhasználást csökkentik, vagy szüntetik meg. Időt, energiát, alapanyagot és munkaerőt takarítanak meg általuk, ami költségmegtakarítást eredményez, és akár fejlesztésre, új piacok felé történő nyitásra fordítható. Ezek azok a döntő területek, amiben előnyre tesz szert a cég.

Jól gondolom, hogy ehhez megint csak kell egy adag nem szabványos gondolkodásmód? Ha elképzelem, hogy egy GS1-es szakember fogja magát, kimegy egy olyan partnerhez, akinek a profilja addig idegen volt számára, belép a gyárba vagy irodába – ahhoz, hogy átlássa a folyamatok lényegét, komplex lényeglátást nyerjen, integráns szemléletmód kell, vagy nem?

– Részben jól gondolja. Majdnem minden egyes esetben sokat és újra kell tanulni ahhoz, hogy tényleg működő, optimális, eredményes megoldást adjunk a partnerünknek. Ráadásul – és itt van egy kis eltérés attól, amit az előbb vázolt – maga a folyamat sem azzal indul, hogy a „GS1-es szakember fogja magát, és kimegy valahová”. A hatékonyság, az optimalizálás, de még a szabványosítás igénye is az iparból jön. Megkeresnek bennünket azzal, hogy erre és erre a problémára szeretnének választ, megoldást kapni. Ilyenkor nekünk először is az a dolgunk, hogy megértsük, mi a profil, mi a folyamat, és mi a probléma. Szóval, először is tudni kell kérdezni.

Az igények alapján fejlesztett szabvány már kész megoldás?

– Nem egészen. A szabvány csak azt írja le, hogy mi micsoda – de hogy hogyan alkalmazzák vagy hogyan adaptálják, azt nem. Ehhez útmutatókat, ágazati alkalmazási szabványokat, segédeszközöket, szakmai konzultációt, képzéseket és támogatást adunk. Az adott cégre kész megoldást, a gyakorlati alkalmazásba vételt a cégnek magának kell megtennie. Hogy úgy mondjam: hálót adunk, megtanítjuk halászni, hogy onnantól önállóan tudjon halat fogni. Itthon egyébként 7800 cég alkalmazza a GS1 szabványait, akik részesei egy olyan harmonizált, közös megoldásokat, szabványokat alkalmazó hálózatnak, amelyben működő cégek egymással is könnyebben szót értenek. A szabványok a közös alap.

A szabványok úgy közös alap, mint ahogy a közös nyelv segíti az idegenek kommunikációját, vagy mint az európai uniós harmonizációk?

– Érdekes, hogy ezt mondja, mert a GS1 jelmondata pontosan az, hogy „Az üzleti élet közös nyelve” és ez a közös üzleti nyelv érezhetően meggyorsíthatja a párbeszédet a jogszabályokkal szabályozott területeken is. A megtakarítások mellett ez a másik nagy nyeresége. A szabályozó hatóságok felismerték, hogy egy szabályozott piacon hatalmas előny, ha nem kell a nulláról indulni például egy EU rendelethez harmonizált szabvány kifejlesztésével, hanem már rendelkezésre állnak olyan kipróbált szabványok és gyakorlatok, amik megfelelnek bizonyos előírásoknak, legyen szó például az az orvostechnikai eszközökről, gyógyszerekről, élelmiszer nyomon követésről vagy honvédségi alkalmazásokról, vámeljárásokról.

Fiatal, szőke nő figyel a szakemberek véleményére

A csomagolóiparban kezdett. Nem hiányzik az eredeti szakma?

– Ha az üzemi környezetre, a termelésre, az „üzemszagra” gondol, akkor, de, az hiányzik. Az irodai vagy labormunka nem annyira, de a csomagolásfejlesztés, a kapcsolat a termelésben dolgozókkal, a szakemberekkel, a kézzel teremtett értékek létrehozásának világával, az hiányzik. Ma már csak néha a raktárakban találkozhatok ezzel a világgal.

Egészen konkréten a kétkezi emberekre gondolt?

– Igen. Kezdő mérnök korom óta vonzódom ehhez a világhoz. Pedig azért képzelheti, a 80-as években fiatal, ráadásul szőke nőként kiállni az öreg szakik elé a nyomdában, különösen, amikor gyártási hibák merültek fel, újra és újra be kellett állítani a nyomdagépet, és minden alkalommal szembesíteni őket azzal, hogy még mindig nem az igazi… Ami a szívükön, az a szájukon, el tudja képzelni. Kiváló munkát végeztek, és amikor lejött az első kész, hibátlan munkadarab, az egyik gépész örömében felkapott, a műszak végén hajnalban pedig meghívtak reggelizni a kantinban. Nos, ez annyira emberi! Az ilyenek hiányoznak. Azt a fontos tanulságot hoztam magammal egy életre, hogy meg lehet és meg kell tanulni megérteni és megbecsülni a másik embert, a munkáját, és hogy mindenkitől lehet tanulni. Úgyhogy ma is nagy örömmel megyek üzem vagy raktárlátogatásra: nemcsak motivál a gépsor vagy gyártósor melletti munkafolyamatot látni, hanem nagyon kíváncsi vagyok az ott dolgozók észrevételeire, javaslataira.

De azért a rengeteg manuális folyamat még ma sem könnyű.

– Nem bizony, éppen ezért is fontos a szemléletváltás. Amikor sok kritika éri az automatizálást, a robotok alkalmazását, akkor nem árt azt is eszünkbe juttatni, hogy nemcsak azért automatizálunk, hogy munkabért takarítsunk meg, hanem azért is, hogy a veszélyes, fizikailag és mentálisan megterhelő munkafolyamatok alól mentesítsük az embert.

A CSAOSZ-elismerésében jelentős helyen szerepel a Caola vállalatnál eltöltött időszaka. Mindig népszerűtlen, nehéz kérdés, de mindig felteszem a nagy pályaívet megvalósítóknak: mik a legjobb pillanatok abból az időszakból?

– Tényleg nehéz, mert maga az időszak az, ami nagyon nagyszerű volt. Jó emlék a sok megvalósult csomagolás, az eszközgyártókkal való fejlesztések, a különdíjas termékeim. Vagy az, hogy folyamatosan viszont láttam a polcokon azokat a csomagolásokat, aminek a tervezésében részt vettem, vagy én végeztem. Igazi szakmai műhely volt. Ugyancsak fontos és szép emlékek a düsseldorfi Interpack expók, hiszen a 90-es évek elején hatalmas dolog volt látni, hol tart a fejlett csomagolóipar, és merre tartunk mi. És persze mindezek mellett szívet melengető a kollégáim barátsága vagy akár a főiskolai hallgatók figyelme, akiket már akkor csomagolástechnológiára taníthattam.

Nemcsak a próbagyártásokon kellett fiatalon helytállnia, hanem mindenütt, hiszen már a húszas élvei derekán osztályvezető lett. Aztán egy fejvadász cég átvitte a Dreher Sörgyárhoz. Mi hozta össze mindezt?

– A szakmaiság mellett azért szerencse is kellett. Azt hiszem, néha mindenkinek kell.

Ott számos logisztikai feladat mellett a POS-hez tartozó marketing vezetője is lett. Ki tudta élni a korabeli érdeklődését a művészi tervezésben?

– Valóban nagyon sokféle feladatom volt a raktártól a reklámanyagokig, a bolt- és vendéglátó-hálózattól a kiszállításig, sőt, még a készletezés és a pénzügyi tervezés és kontrolling bizonyos részei is hozzám tartoztak ezen a területen. Nagyon intenzíven kellett teljesítenem ahhoz, hogy elismerjenek a privatizálás alatt lévő cég új külföldi tulajdonosai. Végülis ez volt az az ok, amiért a gyermekeim megszületése után úgy éreztem, hogy nem szeretnék többé közvetlenül a multik világában dolgozni. És akkor jött a GS1, pontosabban ez EAN.

Hogyan?

– Európai Uniós tanulmányokat hallgattam posztgraduális képzés keretében, amikor néhány év kihagyása után ismét találkoztam Viszkei Györggyel, mint vendégelőadóval, a CSAOSZ akkori főtitkárával egy logisztikai órán. Vele már csomagolástechnológiai hallgató korom óta ismertük egymást, és dolgoztunk együtt több témában, többek között a Caola termékeinek vonalkódolásában. Felajánlotta, hogy csatlakozzak a CSAOSZ leányvállalataként akkor induló EAN Magyarországhoz, és Magyar Béla ügyvezetővel együtt kezdjünk el azon dolgozni, hogy a hazai cégeket beillesszük abba a környezetbe, amit ma a GS1 megjelenít.

Siker, tudásátadás és szolgálat

Mennyire érzi sikeresnek a hazai szervezet munkáját, eredményeit a GS1 globális szerepvállalásához képest?

– Más a feladata és más a célja a GS1 nemzetközi globális szervezetének, és más egy olyan nemzeti tagszervezetének, mint a GS1 Magyarország. Mi itthon a szabványalkalmazásban segítjük a partnereinket, és a partnerlétszámunk folyamatos bővülése, az elégedett felhasználóink és kollégáink, a kiterjedt szakmai kapcsolataink és együttműködéseink, szolgáltatóprogramunk, jelenlétünk a felsőoktatásban egyértelműen azt igazolják, hogy a szervezetünk sikeres. A GS1 globális szervezet elsősorban szabványokkal és a tagszervezetek számára nyújtott szolgáltatások fejlesztésével foglalkozik. Emellett a GS1 európai regionális szervezetéhez hasonlóan a nemzetközi iparági együttműködésekről, a technológiai fejlesztések és a kereskedelmi igények és trendek követéséről és támogatásáról gondoskodik. Amikor azt látjuk, hogy nemzetközi szinten elindult egy kezdeményezés, és hírt adunk róla itthon, idővel azt is megtapasztalhatjuk, hogy itthon is megjelenik. Ez is siker, habár még mindig egy kicsit lassabban reagál a hazai piac, de azért egyre rövidül az idő. Az információátadás és tudásmegosztás sokat segít. Amikor egyetemen tanítok GS1 ismereteket, vagy a legkülönfélébb partnereinkkel konzultálok, tárgyalok, igyekszem megosztani velük a legújabb innovációkat.

Ez a hozzáállása, a tudás megosztásának, terjesztésének igénye nyilván hatott a csomagolóipari, logisztikai szakma megfigyelőire. A CSAOSZ a díjhoz fűzött méltatásában ki is tért a WPO konferencia-háziasszonyi szerepére.

– Az is olyan mérföldkő az életemben, mint amikre az előbb kérdezett. Ott ugyanis belülről, szó szerint a színfalak mögül láttam, hogyan működik egy ilyen nagy rendezvény. Van még egy ilyen büszkeségem: az egyetemi, államvizsgabizottsági felkérés.

Udvariaskodás nélkül mondom, annyi mindent elért, olyan klassz, sikeres pályája volt eddig is – de mi az, ami most a cél, amit el akar érni?

– Megmondom őszintén, a CSAOSZ-díjjal kapcsolatban sem éreztem, hogy az, amit csinálok, az díjat érdemelne. Nagyon megtisztelő számomra, és már magáért, a jelölésért is hálás vagyok. Külön köszönöm a CSAOSZ elnökségének, hogy megítélte számomra, és külön köszönöm a GS1 Magyarország vezetésének, hogy biztosította számomra a lehetőséget és a körülményeket, hogy a GS1nél töltött mindennapi munkám mellett foglalkozhassak a csomagolással is. Meg is lepődtem nagyon, amikor Nagy Miklós főtitkár úr felhívott, hogy elmondja a hírt. Fel sem merült bennem soha, hogy ilyen rangos díjjal külön elismerjék ezt a fajta munkámat. Szeretek tudást szerezni, és tudást átadni. Szeretem a csomagolás és a szabványosítás világában mindazt, amiről az elején beszéltünk: jó szolgálatot tenni cégeknek a hatékonyság, az optimálisabb, jövedelmezőbb, versenyképesebb működés érdekében. Ez a díj most arra sarkall engem, hogy még többet, még jobban csináljam azt, amit csinálok.