Talán nincs kopottabb közhely, mint az, amivel a „mai fiatalok” szorgalmát, elhivatottságát kéri számon az idősebb generáció. Amikor aztán látunk-hallunk egy igazán elkötelezett és lelkes fiatal szakembert, akkor végképp illő elhallgatniuk a negatív előítéleteknek. Hujbert Eszter, a Soproni Egyetem hallgatója például maga mondja, hogy szakmája – grafikai- és csomagolástervezés – egyben a hobbija is, amibe szinte minden nap újra beleszeret, és célja, hogy mindig jobb és jobb legyen benne. Talán ezért sem meglepő, hogy a tavalyi Hungaropack Studenten húscsomagolása, az idein pedig proteines zabkása-csomagolásának ötletével különdíjat és okleveles elismerést nyert.
Miért választotta a grafikusi pályát?
– A rajzolás és a művészet szerves részét képezi az életemnek. Már kisiskolás koromban is látszott, hogy egész ügyesen rajzolgatok, de az igazi áttörés talán általános iskola hetedik osztályában jött el. Akkori rajztanárom teljes mértékben támogatta az ötletet, hogy a művészet felé forduljak, mondván, van hozzá tehetségem. Így jött meg tényleg a kedvem és az önbizalmam, hogy igenis jó útra lépek. A szombathelyi művészeti suliban megismerkedtem a grafika alapjaival. Első évemben volt egy úgynevezett forgó rendszer, ahol a képzésben lévő, akkor még 4 szakot pár havonta váltogattuk, tehát mindent kipróbálhattunk, majd egy év végi prezentációban bemutattuk a munkáinkat. Így bekerültem grafikára, ami, mondhatni, szerelem volt első látásra.
Mi fogta meg benne?
– A grafika egy varázslatos szakma. Már az elején megfogott, hogy milyen változatos. Nincs benne monotonitás, nem kell mindig ugyanazt csinálni, folyamatosan más és más feladatokkal találom szembe magam. Tetszik, hogy ebben a szakmában szárnyakat adhatok a képzeletemnek és a kreativitásomnak. Szerintem ez az egyik legsokoldalúbb szak. Amikor kezdtem jobban megismerni, nagyon tetszett, hogy nemcsak manuálisan lehet benne alkotni, hanem akár virtuálisan is. Ezzel újabb ajtókat nyitottam ki magam és a jövőm előtt.
Mit adott hozzá mindehhez az egyetem?
– Miután sikerült bejutnom a Soproni Egyetemre, egyre csak fokozódott bennem a lelkesedés és a tudásvágy a grafika iránt. A sok új program, amiket az itt töltött éveim alatt kipróbálhattam és dolgozhattam is velük, mind újabb és újabb távlatokat és lehetőségeket nyitottak előttem. Számomra mindig nagy élmény egy-egy új program használata, amit addig még nem ismertem, és meglátni azt, hogy mindig van tovább, mindig lehet újabb dolgokat tanulni. Az elmúlt években mondhatom azt, hogy nagyon sokat fejlődtem ezek által.
Igaz, már középiskola alatt is kaptam sok elismerést egy-egy munkámért, sok szép szót és persze építő kritikát, de az egyetemen pár év alatt, úgy érzem, már sokkal többet elértem, mint eddig összesen. Az utóbbi években rengeteg pozitív behatás ért egyik-másik kiemelkedőbb munkám után. Ilyen például a Hungaropack Student, ahol a tavalyi húscsomagolás és az ez évi proteines zabkása-csomagolás ötletével is sikerült szép eredményeket – különdíjat és okleveles elismerést – elérnem. Tavaly ezáltal a WorldStar Student versenyre is tovább jutottam, ahová jelenleg is készülök nevezni.
Mik a személyes céljai?
– Mivel ez az utolsó évem, ezért nagyon fontos lesz számomra az, hogy a jövőben is tovább tudjam fejleszteni magam, hogy még jobb lehessek. Szeretnék jó lenni a szakmában, a lehető legmagasabb szint elérésével. Újfent hangsúlyozom, hogy nagyon szeretem a szakmát, és amit csinálok. Most az egyetem után a fő célom az, hogy minél hamarabb elhelyezkedjek – habár manapság ez nem egy könnyű dolog – ezen a területen. A későbbiekben pedig, amennyiben sikerül, szeretnék egy saját vállalkozást indítani.
Hogyan fogalmazná meg a személyes inspirációját, ambícióit?
– Középsuliban volt több olyan tanárom is, akik már elkezdték megszerettetni velem ezt a szakmát, de azt, hogy szinte nap mint nap újra beleszeretek a grafikába, főként Rosta Péter tanár úrnak köszönhetem. Az ő szakterülete a csomagolás, ami nekem az az irány, amiben a leginkább otthon érzem magam. Ezt nagyrészben neki köszönhetem. Temérdek sok mindent tanultam tőle és a tanácsai által. Mindig tele van új és új ötletekkel és lelkesedéssel a munkáink és a szakma iránt. Ő az, aki nekem az egyik legnagyobb motivációt jelenti, a folyamatos tanácsaival, véleményeivel tudok én is építkezni és fejlődni. A munka számomra a jelenlegi legfontosabb dolgok egyike az életemben. Amikor csak tehetem, a feladataimmal foglalkozom, és ezek érdekében képes vagyok szinte minden szabadidőm és figyelmem is rájuk fordítani. Bármit megteszek azért, hogy minden munkám, ha lehet, 200 százalékos legyen. Mondhatjuk akár úgy is, hogy nekem ez egyben a hobbim is. Ebben találom meg úgy igazán önmagam, ebben tudok kiteljesedni. Folyamatosan kavarognak a fejemben az ötletek, és például, ha meg is valósítottam egy elgondolást, akár csak egy órai feladatra is, akkor sem hagyom abba. Mindig úgy érzem, tudnék még jobbat és jobbat csinálni.
A mai napig lenyűgöz maga a grafika, mint szakma. Már az elején, mint mondtam nagyon megfogott és a mai napig egyre jobban magával ragad. Ahogy telnek-múlnak az évek, úgy fogynak a jelzőim erre a szakmára. Akárhová megyek, kevés olyan hely van a mai világban, ahol ne futnék bele egy-egy grafikai munkába, szinte mindenhol jelen van. Előtte soha nem gondoltam volna, hogy ekkora területet foglal magába.
Sokak szemében a csomagolástervezés kevésbé kreatív ága a grafikai tervezésnek. Ön mit gondol?
– Ha régebben megkérdezték volna, hogy a grafika területén belül melyik iránnyal szeretnék foglalkozni, akkor a logókat, arculatokat, plakátokat mondtam volna. Viszont az egyetemen megismerkedtem a csomagolás művészetével, ami magával ragadott. Az egyik legtöbbrétű iránynak tartom a szakon belül. Különféle termékekkel, anyagokkal és mindegyikkel másféleképp kell dolgoznunk. Csomagolások mindig voltak és mindig lesznek is, illetve szerintem a fontosságuk – főként marketingszempontból – egyre jelentősebb. Amikor belépek egy boltba, és látom azt a rengeteg különféle terméket, és mindegyiken ott a csomagolás, na ez az, ami igazán motivál, és azt bizonyítja, mennyire szerteágazó ez a szakterület.
Minden tervezést elsősorban egy gyűjtés előz meg az adott témában. Meg szoktam nézni az úgymond konkurens termékeket is, azokat hosszasan elemzem, mik a hibái, miért jók, hogy lehetne jobbat létrehozni, kitalálni stb. Igazából, ahogy megismerkedek a feladattal, az agyam máris átkapcsol, mondhatni egy számítógéppé, és már tervezem is, hogy miként induljak és álljak neki a feladatnak. Ilyenkor, ha kéznél van, már veszem is elő a gépemet vagy rajzlapomat, de akár egy füzetből kitépett lapra is képes vagyok egy hirtelen jött ötletemet felvázolni. Ekkor beindul az önmotivációm, hogy gyerünk, gyerünk, csináljuk, van vagy ezer ötletem!
A Soproni Egyetemen hangsúlyos a környezettudatosság szelleme. Önnek?
– A környezettudatosság fontos számomra is, ahogy manapság sokaknak a szakmán belül. Csomagolástervezési vagy más feladat közben is igyekszem azt nézni, hogy miként lehetne környezetbarát formában megoldani, hiszen gondolnunk kell a jövőnkre és a bolygónkra is. Általában ilyenkor már a terveimet is úgy kezdem, hogy melyik anyagnak milyen tulajdonsága van, mennyi szennyező anyag van benne, hogy tudnám okosban megoldani.
Kohout Zoltán
