Ahogy arról már több ízben beszámoltunk, kihirdetésre került a 80/2023. (III. 14.) Kormányrendelet, mely a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól szól. Most összeszedtük a legfontosabb kérdéseket, ami a jogszabállyal kapcsolatosan felmerül, illetve amik eltérő szabályozást nyújtanak a termékdíj törvényhez képest.
Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy a környezetvédelmi termékdíj törvény és a kiterjesztett gyártói felelősségi kormányrendelet (továbbiakban EPR rendelet) egymástól elkülönülő, önálló szabályozás még akkor is, ha bizonyos kérdésekben párhuzam vonható a kettő között. Így a két jogszabály határozhat meg azonos, de különböző előírásokat is. Jelen összefoglaló elsődleges célja nem a két jogszabály összehasonlítása, hanem a legfontosabb kérdéses pontok bemutatása.
Az eladótéri csomagolószerek
A jogalkotó célja volt a nagyszámú, de csekély mennyiségű csomagolószert, csomagolásra felhasználó adóalany „mentesítése”. Ilyen felhasználók a pékség, cukrászda, virágbolt, hentes stb. Ennek az „adminisztrációs” könnyítésnek az ára, hogy a közvetlen beszállítót terheli a kötelezettség. Abból a gondolatból kiindulva, hogy kevesebb a csomagolószer kereskedő, mint a csomagolást végző kiskereskedelmi egység, tényleg csökken a kötelezettek száma. Viszont az ő beszállítójuknál megnő az adminisztrációs teher, mert meg kell győződnie arról, hogy mire használja fel a vevője.
A csomagolószer felhasználása
A legtöbb jogi aggály ebből a kérdésből adódik. Ehhez meg kell vizsgálni a forgalomba hozatal és a saját célú felhasználás legfontosabb előírásait (jogszabályi héttér: 16.§ (1), (4), 17. § (1), 22. § (1)).
Ezen jogszabályi előírások alapján vizsgáljuk meg a következő esetpéldákon keresztül, hogy keletkezik-e a csomagolást végző vállalkozások számára kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetési kötelezettsége vagy sem. Továbbá azt is, hogy mely esetekben mentesülhetnek a kötelezettég alól.
Első esetpélda
Egy magyarországi adóalany termékgyártást végez. A késztermékeket becsomagolja és értékesíti a magyar áfa-regisztrációval rendelkező anyavállalata felé. A tulajdonjog-átruházás megtörténik a gyártó vállalat telephelyén. A becsomagolt termékek teljes egészében elhagyják az országot, a kiszállítás közvetlenül a gyárból történik. Ezen esetpélda szempontjából a kiszállítást fizikailag el-térő alanyok végezhetik, a következő módon: kiszállítást végezheti a gyártó cég (esetpélda 1.1.), az adóregisztrált anyavállalat (esetpélda 1.2.), a további, külföldi megrendelő, mint második vevő (esetpélda 1.3.), illetve egy szállítmányozó vállalat bármelyik szereplő megbízásából (esetpélda 1.4.). A kötelezettség a forgalomba hozatal meghatározása alapján keletkezik a gyártást és csomagolást végző vállalatnál, ugyanis az ügylet belföldi (magyar adóalanynak, Magyarországon történik a tulajdonjog átruházás), és az esetpélda 1.2. kivételével még a 22 § (1) szerinti nyilatkozattételi lehetőség, a maga adminisztrációs többletterheinek fennállása mellett sem áll fent.
Mivel az ügyet belföldi, csak abban az esetben van nyilatkozattételi lehetőség, ha a belföldi vevő végzi a kiszállítást. Az összes többi esetben beáll az EPR-fizetési kötelezettség a gyártó vállalatnál, még akkor is, ha a termék igazolható módon elhagyja az országot.
Második esetpélda
Egy magyarországi adóalany termékek gyártását végzi bérgyártás keretén belül a külföldi illetőségű, ámbár Magyarországon áfa-regisztrált (belföldön gazdasági céllal nem letelepedett, de belföldön nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezet) anyavállalat részére. Sem az alapanyag, sem a késztermék tulajdonjoga nem kerül hozzá, és mindvégig az alapanyag és a késztermék tulajdonosa a megrendelő. A gyártó cég a tevékenysége során be is csomagolja a termékeket. A csomagolószerek beszerzése szempontjából az esetpélda eltérő elemeket tartalmazhat: vagy a gyártást végző szerzi be (esetpélda 2.1.), vagy a csomagolószereket a megrendelő biztosítja (esetpélda 2.2.). A becsomagolt termékek teljes egyészében elhagyják az országot, a kiszállítás közvetlenül a gyárból történik.
Mivel a gyártás szolgáltatásnyújtás keretén belül valósul meg, így a csomagolási tevékenyég is, így a saját célú felhasználás szabályai az irányadóak. A csomagolószer beszerzési forrása irreleváns a kötelezettség megállapítása szempontjából, csak a csomagolási tevékenység a lényegi elem. Ez az esetpélda pozitív diszkriminatív elemeket tartalmaz az első esetpéldához képest, a jelenlegi esetet viszont a jogszabályi előírás ily módon hátrányosan érinti. Fontos lényegi elem, hogy belföldön az ügyletek során nem képződik (egyik esetben sem) hulladék. Mivel szolgáltatásnyújtásról beszélünk és a csomagolószer-felhasználást követően a csomagolószer belföldön nem válik hulladékká, ezért EPR-kötelezettség sem keletkezik!
Harmadik esetpélda
Egy logisztikai szolgáltató a külföldi megrendelője részére raktározási, csomagolási tevékenységet végez Magyarországon. A becsomagolt termékek külföldre kerülnek kiszállításra. Ebben az esetben nem keletkezik kötelezettség, ugyanis szolgáltatásnyújtás keretében történik a csomagolási tevékenység, és a termék belföldön nem válik hulladékká!
Negyedik esetpélda
Egy magyarországi, áfa-regisztrációval rendelkező külföldi adóalany (belföldön gazdasági céllal nem letelepedett, de belföldön nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezet) Magyarországon regionális termékelosztó központot üzemeltet oly módon, hogy egy magyar adóalany részére eladja a termékeket, aki saját nevében értékesíti azokat tovább belföldi és külföldi vevők részére egyaránt. A forgalomba hozatal meghatározása alapján kötelezettség keletkezik az első esetpéldához hasonló módon. Ez tovább nehezíti a jogértelmezést, mert ha nem teljesül, hogy a megvásárolt terméke 60%-át igazoltan külföldre kiszállítja, úgy a nyilatkozattételi lehetőség sem áll fenn. A termékdíjraktár létesítésének lehetősége megoldást nyújthat, de csak elvi és jogi értelemben, nem pedig operatívan alkalmazva. A termékdíjraktár létesítésének és üzemeltetésének adminisztrációs többletterhei a későbbiekben kerülnek bemutatásra. Mivel nem teljesül a megvásárolt körforgásos termék legalább 60%-ának igazoltan külföldre kiszállítása, így nem tud a vevő nyilatkozatot tenni az eladó felé.
Ötödik esetpélda
Egy magyarországi, áfa-regisztrációval rendelkező külföldi adóalany egy magyarországi gyártóüzemmel termékelőállítást végeztet. A külföldről érkező, becsomagolt alapanyagokat ingyenesen biztosítja a megrendelő részére. A kicsomagolást a gyártó cég végzi, ő válik a csomagolási hulladék első belföldi birtokosává. A kötelezettség a gyártó (kicsomagoló)üzemnél keletkezik, ugyanis a külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztása a terméktől saját célú felhasználásának minősül, így emiatt keletkezik a kötelezettsége.
Nyilatkozattételi lehetőség
A jogalkotó mentesíteni kívánt bizonyos gazdasági eseményeket a díjfizetési kötelezettség alól, viszont csekély kötelezetti körnek adja meg a lehetőséget, igen magas adminisztrációs terhek mellett. A fent említett esetpéldákból látszik, hogy a nemzetközi ügyletek, nemzetközi kereskedelem, bér- és hagyományos gyártatás folyamatai sokkal szélesebb gazdasági tevékenységekkel járnak, mint ahogy a „kedvezmény” szabály meghatározza. A hivatkozott pont vevőt határoz meg, ami a tulajdonjog visszterhes átruházását jelenti a mindennapi szóhasználatban, illetve a kiszállítást is szintén a vevőnek kell igazoltan végeznie. A környezetvédelmi termékdíj törvény a nemzetközi ügyleteket, lánc- és háromszögügylet szabályait piaci konszenzus alapján, többszöri jogszabály-módosítás eredményeként, a piaci szereplők észrevétele alapján, jól értelmezhető és egyértelmű módon kezeli. A termékdíj törvény előírásai szerint, ha két belföldi adóalany van egy ügyletbe tulajdonjogátruházást meghatározva (nem számít, hogy ingyenes vagy visszterhes), de az igazolt külföldre kiszállítást elvárva. Így a szállítást végző személye irreleváns, csak a kiszállítás ténye számít.
Forgalomba hozatal meghatározása termékdíj és az EPR rendelet esetén
Az EPR rendelet a forgalomba hozatalt a kötelezettség keletkezésével hozza szinonimaként, ami félreértésre adhat okot a két jogszabály párhuzamos értelmezése esetén. Természetesen a kötelezettség a saját célú felhasználás esetén is keletkezik. Az EPR rendelet tárgya a csomagolás, így a csomagolószer csomagolás részekénti átruházását is első esetben forgalomba hozatalnak kell ítélni. A jogszabályi meghatározásból hiányzik ugyan, de a szellemiségből beazonosítható a kötelezettség. Ugyanez érvényes a belföldön gazdasági céllal letelepedett vagy belföldön nyilvántartásba vett kötelezettre vonatkozó szabályokra.
A saját célú felhasználás meghatározása termékdíj és az EPR rendszer tekintetében
Az EPR rendelet nem alkalmaz kivételszabályt az engedéllyel bíró bérleti rendszerben forgó újrahasználható raklap, csomagolásra való belföldi felhasználására, illetve az abban külföldről érkező termékalapanyag belföldi forgalomba hozatala vagy kicsomagolása tekintetében. Így kötelezettség ezek után is keletkezik. A belföldi gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő, külföldről visszahozott újrahasználható csomagolószer elválasztását mindkét jogszabály kivételszabályként határozza meg. Ennek az a kevés alany örül, aki külföldre értékesít vagy „bérmunkáztat” termékeket, amiket saját göngyölegbe szállít ki, és vissza is szállíttatja azokat.
Külföldre visszaszállított göngyölegek kezelése
A termékdíj törvény pozitívan különbözteti meg azokat a göngyölegeket, amik 365 napon belül külföldre visszaszállításra kerülnek. Viszont az EPR rendelet nem tartalmaz erre vonatkozó speciális szabályt.
Ebből sajnos az következik, hogy ha a göngyöleg el is hagyja a későbbiekben az országot, a kicsomagolás (külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztása) miatt, mint saját célú felhasználás, EPR-kötelezettség keletkezik, és csökkentésére nincs lehetőség. Ez probléma, mert olyan után keletkezik befizetés, ami nem belföldön válik hulladékká, így begyűjtésre és hasznosításra sincs lehetőség. A termékdíj törvényben meghatározott kedvezményes szabályozás átvétele az EPR rendeletben is szükséges lenne.
A külföldre a külföldről érkező göngyölegek után EPR díjat kell fizetni a kicsomagolás után még akkor is, ha későbbiekben külföldre igazoltan visszaszólításra kerülnek azok.
2023. június 30-án készleten lévő csomagolószerek termékdíj- és EPR-kötelezettsége
Amennyiben termékdíjjal növelten lett beszerezve az adott csomagolószer, viszont a felhasználása július 1-ét követően történik meg, valamint belföldi forgalomba hozatalhoz kerül felhasználásra, úgy teljes termékdíj és kiterjesztett gyártói felelősségi díj is keletkezik utána. Az EPR kormányrendelet nem rendezi a hatálybalépés pillanatában készleten lévő csomagolószerek kérdését, így dupla fizetési kötelezettség állhat fenn. Ez a probléma nem érvényes a termékdíj nélkül átvállalva beszerzett csomagolószerek tekintetében.
Általános szabály és készletre vétel a két jogszabályban
Az EPR rendelet nem ismeri a készletre vétel szabályait. Ez a probléma a külföldről becsomagolt terméket behozó és a készletre vételt választó adóalanyoknál adminisztrációs teher, ugyanis az EPR rendelet szerint a külföldről behozott termék forgalomba hozatalát kell vizsgálja, így a két jogszabálynak kétféle számítási metódus alapján kell eleget tenni. Javasolt lenne, hogy az EPR rendelet is ismerje a készletre vétel választásának lehetőségét.
Csomagolószer utáni kötelezettség megállapításának kérdései
A termékdíj törvény egyértelműen szabályozza, hogy azok a csomagolószerek, amelyek vámtarifaszáma megtalálható a jogszabály mellékletében, azok után keletkezhet kötelezettség. Az EPR rendelet viszont csak csomagolást határoz meg, így a kötelezettség keletkezhet csomagolásra használt, de nem termékdíj köteles csomagolási összetevők után. Ilyenek tipikusan a karos szórók, adagolópumpák, borulásjelző indikátorok, nedvességjelző indikátorok, fa alátétek, elválasztók (stafni, sarok tőke). Továbbá a szállítói csomagolások EPR megítélése is komoly kérdéseket vet fel.
IBC tartályok
300 liternél nagyobb, raklap alapú szállítóeszközök, amiket a termékdíj törvény a vámtarifaszám-listából annak mérete alapján kivesz, viszont az EPR rendelet nem.
Fém raklapok, ládák, szállító állványok, fém rácsos szállító konténerek – gitter boxok
A termékdíj törvény szintén kiveszi ezeket a tárgyi hatályból, mert vagy a vámtarifaszám alapján nem kötelezettek, vagy a méretük alapján. Azonban az EPR rendelet ebben sem határoz meg kivételszabályt, minden egyes csomagolásra felhasználás után kötelezettség keletkezik. Azonban ezek olyan csomagolószerek, amik jelentős értéket képviselnek, ezért hulladékká csak sok év múlva vállnak belföldön.
Használt raklapok
Mivel az EPR-kötelezettség alapja a csomagolás, ezért minden esetben, amikor terméket csomagolunk, raklapra pakolunk és azt belföldi forgalomba hozatalhoz használjuk fel, az után minden alkalommal kötelezettség keletkezik.
Egyéb adminisztrációs terhek
A nyilvántartás bonyolultságát a KF kódok megjelenése, új előírásai okozzák. A nyilvántartásvezetés során irreleváns, hogy a kötelezett csomagolószerek termékdíjjal növelten lettek beszerezve vagy sem. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében a csomagolást végző cégeknek célszerű minden csomagolószert termékdíjátvállalással beszerezni, mert úgy ugyanarra a termékkörre kell a nyilvántartási rendszert kialakítani.
A termékdíjnyilvántartás nagyrészt alkalmas mégis az EPR-nyilvántartás kialakításához, viszont a speciális előírásokat szem előtt kell tartani.
Anyagáram kód, KF kód 3. és 4. karaktere
Sajnos a CsK kódtól eltérően a külföldről behozott papír- és műanyagcsomagolás tekintetében is ismerni kell a pontos anyagát a terméknek, nem elegendő a termékdíj törvényben ismert gyűjtőkód alkalmazása (CsK: külföldről behozott csomagolás műanyag összetevője, külföldről behozott csomagolás papír, karton összetevője).
Csoport kód, KF 5. és 6.karaktere
Sajnos a fogyasztói csomagolást meg kell különböztetni a gyűjtő- vagy szállítási csomagolástól.
A származást jelölő kód KF 8. karaktere
A termékdíjas előírásokból ismert, hogy a külföldről behozott vagy belföldön előállított cikkeket meg kell különböztetni, hogy önállóan vagy részegységként kötelezettek-e. Az EPR szempontjából ezt a forgalomba hozatalnál kell, viszont a saját célú felhasználást külön kell riportolni.
A termékdíj raktár szerepe az EPR szabályozásban
Nem minősül forgalomba hozatalnak a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény szerinti termékdíj raktárba való betárolás keretében és a termékdíj raktáron belül történő átruházása. A termékdíj törvény és az EPR jogszabály ugyan tartalmaz közös szabályozandó elemeket, nem háttérjogszabályai egymásnak, hanem önálló szabályzók. Az EPR rendelet mégis beemeli a termékdíj raktár jogintézményét. A termékdíj raktár jogintézménye a termékdíj törvény egyik nem igazán működő jogintézménye. Míg az átvállalási szerződéseket 8–10 000 esetben alkalmazzák, termékdíj raktárral néhány adóalany dolgozik, nagyságrendileg tíz alatti adóalany esetében. A termékdíj raktár létesítése ugyan jogilag lehetőséget biztosítana a külföldre visszaszállításra kerülő göngyölegek kezelésére, valamint a nemzetközi ügyletekre egyaránt – még azokban az esetekben is, ahol az EPR rendelet 22§-ában megjelölt nyilatkozat tételi lehetőség nem is áll fent, mégis aránytalanul nagy adminisztrációs terhet nyújt a vállalkozások részére. Az engedélyezési eljárás bonyolult, és tapasztalatok alapján az eljárás előkészítése és lefolytatása több hónapot vesz igénybe. A hatóságnak 30 napja van a kérelmet elbírálni. A nyilvántartásvezetéshez szükséges termékdíj raktár program.
A nemzetközi nagy cégek általában saját rendszerfejlesztésben gondolkoznak, viszont annak fejlesztési költsége nem ismert, de például egy nemzetközileg ismert és alkalmazott rendszert mondjuk Hollandiában fejlesztő vállalat esetén a költségoldalának meg-határozása is igen komoly kihívás elé állítja a vállalatokat. A nagy cégeknél a külsős program a vállalatirányítási rendszerbe való bevitele, párhuzamos üzemeltetése is igen komoly engedélyezési eljárás során valósulhat meg, viszont a raktár engedélyezési eljárás szemléjére a programnak letöltöttnek kell lennie, és a jogszerű használatot is igazolni kell. Az adminisztrációs többletteher abban nyilvánul meg, hogy naprakész módon minden betárolást és kitárolást dokumentálni kell. Különösen nehéz ez a feladat, hogy minden cikk csomagolási összetevőjét is betárolni és kitárolni szükséges – minden összetevőt CsK kód és vámtarifaszám, valamint tömeg szerinti adattartalommal. A fentiek alapján a termékdíj raktár nem valós megoldás a fenti kérdésekre, csak elvi és jogi megoldás. Ennek alkalmazása nélkül viszont olyan cikkeket és gazdasági folyamatokat terheli a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer és annak díjfizetési kötelezettsége, ami során nem keletkezik belföldön hulladék, így az után gyűjtési, kezelési és hasznosíttatási kötelezettség sem jelenik meg a koncesszor részéről.
Visszaigénylési lehetőség hiánya
A környezetvédelmi termékdíj törvény több ponton biztosít visszaigénylési lehetőséget, az EPR jogszabály viszont nem. A visszaigénylés nagyon adminisztratív, nyomon követhető eljárás a termékdíj törvényben, ráadásul háromszoros termékdíj bírság kockázata mellett van erre lehetőség. Tehát visszaigényelni tuti biztos, hogy csak az fog, akinek egy ellenőrzés során kikezdhetetlen a rendszere. Ha egy piaci szereplő nem jogosult a nyilatkozat megtételére, illetve a termékdíj raktár adminisztrációs terheit nem tudja felvállalni, annak nincs lehetősége az EPR díjat nem megfizetni, kötelezettséget csökkenteni, vagy más által megfizetett EPR díjat a kötelezett részére megtéríteni. Ez olyan gazdasági eseményeknél hangsúlyos probléma, amikor maga az EPR-köteles termék elhagyja az országot, és nem itt válik hulladékká. Fontos lenne, hogy a következő gazdasági események vonatkozásában lenne lehetőség az EPR díj visszaigénylésére: termékdíjköteles termék külföldre történő igazolt kiszállítása, a termékdíjköteles termék változatlan formában, illetve változatlan formában és állapotban más termékbe beépített külföldre történő értékesítése.
Külföldről EPR köteles terméket behozó csekély mennyiségű kibocsátók
Az tiszta sor, hogy a gyártó cégek a gyártási tevékenységük miatt, annak volumene tekintetében nem lesznek csekély mennyiségűek. Az eladótérben csomagolást felhasználókat a fentiek alapján mentesíti a jogszabály. Viszont van egy igen jelentős kör, akik nem rendszeresen, de hoznak be külföldről EPR-köteles termékeket. Számukra az adminisztrációs teher sokkal magasabb, mint a környezetre hátrányos tevékenységük. Viszont az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében hajlandóak a megítélésem szerint magasabb, éves egy összegű EPR díjat is fizetni abban az esetben, ha a bevallási kötelezettségük éves gyakoriságra csökkenne. Megfontolandó lenne egy ilyen intézkedés bevezetése a magasabb EPR-bevétel és az egyszerre megvalósuló adminisztrációs teher csökkentése érdekében.
Felhívjuk az olvasóink figyelmét, hogy jelen cikk összeállítása során kizárólag a szerző által legfontosabbnak ítélt pontok kerületek bemutatásra, törekedve a közérthetőségre. A teljes jogszabály megismeréséhez szükséges a teljes 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelet mélységi megismerése és értelmezése.
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk eligazodni a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer által támasztott nem, vagy a jogértelmezések alapján és a piaci szereplők jelzéseit figyelembe véve nem kellő mélységben és pontossággal szabályozott kérdésekben, illetve abban is, hogy a jogalkotóhoz eljut a piaci szereplő jobbító szándékú észrevétele, és az meghallgatásra is talál. A Green Tax Service Kft. csapata rendelkezésükre áll a témával kapcsolatos további kérdések megválaszolásában.
Sztruhár Imre és a Green Tax Service
