Fordulatos személyes életútja mellett szakmai pályaíve figyelemre méltó, így idén is méltó kezekbe kerül a CSAOSZ „A csomagolóipar haladásáért” odaítélt díja. Magyar Kálmán aktív éveiben az USA-ban kényszerült karriert csinálni, majd a rendszerváltás idején hazafias elkötelezettségből és szakmai elhivatottságból szülőhazájában folytatta pályáját – elsősorban szakmai és társadalmi érdekből, kevésbé az üzleti eredményekért. Színes életútját lehetetlen összefoglalni egy rövid portréban, így a legfontosabbakról kérdeztük az AMCO Csomagolástechnikai és Konzultációs Kft. nyugdíjasként is tevékeny tulajdonos-ügyvezetőjét.
Mi hívta haza azután, hogy fényes szakmai karriert csinált az USA-ban?
– Elsősorban a lelkesedés. Amikor láttuk 1989-ben, hogy végre változik valami Magyarországon, hogy végre lehet valamit csinálni otthon, akkor rögtön felébredt bennem a lelkesedés és a hazaszeretet is – hogy közösen, együtt valósítsunk meg, építsünk fel valamit. Részt akartam venni abban a nagy munkában, ami arra irányult, hogy a hazai ipart korszerűsítsük, gazdagítsuk, megjelenítsük benne azokat a megoldásokat, technológiákat, amiktől addig a szocialista gazdaság elzárta.
Akkoriban hasadt, ellentmondásos attitűdök övezték a nyugatról hazalátogató vagy hazaköltöző magyarokat. Egyfelől csodáltuk, irigyeltük őket, bíztunk benne, hogy segítenek a modernizációban, másfelől gyanakodtunk rájuk: nem akarnak-e becsapni, meglopni minket… Mit tapasztalt?
– Ezt mind tapasztaltuk mi is. Pedig mi aztán – egy amerikai-magyar barátommal – egyáltalán nem arra készültünk, hogy elvigyünk innen, hanem arra, hogy hozzunk ide valamit. Kezdettől latolgattuk, mi legyen az a profil, az a befektetés, amit Magyarországon felépítünk. Én vegyészmérnökként végeztem, aztán a gyógyszeriparban dolgoztam, utolsó aktív éveimben a Pfizernél és az orvosiműszer-iparban dolgoztam, de itthon, Magyarországon úgy láttuk, hogy a csomagolóiparban van lehetőségünk nyitni.
Miért?
– Azért, mert ebben láttuk leginkább pregnánsan, mi az, ami hiányzik, mi az, amiben sok új eljárást, lehetőséget tudunk behozni. A magyar ipar, például az élelmiszer-, a gyógyszer- vagy a könnyűipar sok jó terméket állított elő. Nekem pedig az volt a vágyam, hogy ezeknek a termékeknek a kereskedelmi, piaci sikere ne múljon azon, hogy esetleg valamilyen áru nem kap megfelelő csomagolást.
De a hazai csomagolástervezésnek nem volt rossz híre már akkor sem.
– Nem bizony, kreatív, fejlődő iparág volt – elég csak a Fabulonra, a Hélia-D-re gondolni –, de ez elsősorban az arculati tervezésre, a dizájnra volt igaz, viszont sok korszerű csomagolástechnikai, -technológiai megoldás nem tudott megjelenni a korabeli gazdasági rendszerben. Az iparnak sokszor nem is annyira fontos a dizájn, mint inkább a hatékony áruvédelem, a praktikum, a logisztikai szempontok. Így hát nekiálltunk olyan beszállítókat keresni a világban, amelyek ezeket a technológiai, műszaki hiányosságokat pótolják a magyar csomagolóipar számára. Azaz olyan technológiai híd, transzfer szerepét akartuk betölteni, ami a gépek-gépsorok mellett azok szerviz- és alkatrészigényét, de egészen a magyar nyelvű technikai ismertetőkig, műszaki leírásokig biztosítja a hazai ipar számára.
Hogyan ment? Mennyire vált be kezdetben ez a koncepció?
– Nem volt könnyű, nagy harcokat vívtunk. Két oldalról is kihívás volt. Egyrészt nem volt könnyű a finanszírozás, sokszor a saját pénzükkel kellett biztosítani átmenetileg a cég stabil működését, s közben még építeni, fejleszteni, gyarapítani. Másrészt igen sok konkurens volt jelen a piacon akkoriban még – több, mint most. De mivel minket nem a haszon, különösen nem a gyors profit érdekelt, hanem a csomagolóipar fejlődésének előmozdítása, ezért sosem volt kérdés, hogy folytatjuk.
Ön és az AMCO az Omnipack Első Magyar Csomagolástechnikai Klaszter egyik alapítója, illetve ön a CSAOSZ kis- és középvállalatok halmazának képviselője a szakmai szervezetben. Hogyan került közelebb ehhez a szegmenshez?
– Talán úgy, hogy abban a kezdeti célban éppen a kis- és középvállalkozásokkal való együttes építkezés célja fogalmazódott meg. A nemzetközi vagy hazai nagyvállalatok hozták magukkal vagy kialakították a maguk csomagolástechnológiai rendszereit, de a kisebb, közepes cégek ebben nem mindig tudtak versenyben lenni. A klaszter is azt a célt tűzte ki, amit mi az AMCO megalapításakor, hogy ezt a kört segítsük hozzá a versenyképességhez.
Ahogy beszél, az akcentusán nem érezni, hogy évtizedekig angolul beszélt. A szavai tartalmán viszont harsányan átüt egy a magyartól, a közép-európaitól, balkánitól eltérő vállalkozói, iparfejlesztési, gazdaságelméleti felfogás. Konkrétan az, hogy a vállalati szféra „amerikai nyelvezete” mennyire számít a közös erőfeszítésre, az együttes építkezésre, ami még a nyugati szabadversenyes kapitalizmusban is sikerre viszi a kis- és középvállalkozásokat. Ezzel az eltérő kultúrával hogyan boldogultak itt, a „fél balkáni” viszonyok közt?
– Az USA nagyon rugalmas a kereskedelemben. Ott nem gyanakvás, hanem elismerés övezi a kereskedőt, a sale-est. Ott nem az az előítélet, hogy becsapja az embert, hanem az, hogy közös előnyök születhetnek az együttműködésből. Itt jóval óvatosabbak az értékesítőkkel, nem is tisztelik őket annyira. Mintha nem is feltételeznék, hogy valódi értéket, olyan árut, például gépet árul a kereskedő, amivel a vásárló a saját fejlődését mozdíthatja elő… Mi ezért is maradtunk annál, hogy nem akarjuk gyorsan „lekaszálni” a piacot, hanem kitartunk a minőségi gépek importja és forgalmazása mellett, és akkor is a vevő érdekét szolgáljuk, ha ez néha a profitabilitás rovására megy. Ennyi év után tapasztalom, hogy csak ez működik. Csak így tarthatók meg a vásárlóink hosszú távon, csak így őrizhető meg a bizalom és a hosszú távú partnerség. Azok maradnak meg a piacon, akik becsületesek.
Az AMCO raktárát, bemutatótermét és szerelőhelyiségét látva a cég az elmúlt 20 év alatt sem nőtt nagyra, pedig a növekvő forgalom alapján nyilván megvolt-megvan ez a lehetőség. Miért?
– Mert amellett, amit mondtam, nem arra törekedtünk, hogy gyorsan és nagyot fejlődjünk. A minőség volt a fontos, nem a méret, nem a forintban mérhető nyereség. Bizonyára lehetett volna gyorsabb is a növekedés – 2021ben értük el először az 1 milliárd feletti forgalmat –, de könnyen lehet, hogy az a szolgáltatás minőségének a rovására ment volna. Büszkék vagyunk arra, amit elértünk, amit nyújtani tudunk, és ebben nem az a fontos, hogy mekkorák vagyunk.
Abban lát-e változást, hogy a hazai csomagolóipar derékhada mennyire ár, illetve mennyire érték alapján vásárol? Mennyire értékelődik fel aminőség?
– A világon mindenütt fontos szempont az ár, de egy komoly vállalkozás a hosszú távú terveihez mindig meg kell, hogy találja a tartós, megbízható minőséget és azt a forgalmazót, aki garantálja neki, hogy szervizzel, alkatrésszel, szakmai tanácsadással támogatja a vásárlást. Azt persze tapasztalom, hogy nem könnyű a minőséget – különösen, ha nagyobb felárral jár – eladni, nem könnyű beláttatni a vásárlókkal, hogy megéri többet fizetni, de utána nyugodtnak lenni a zavartalan gyártási folyamatban. A legdrágább ugyanis az, hogy ha egy rossz gép miatt le kell állni a termeléssel. Ezt abból is látjuk, ahogy sokszor hozzák ide az elromlott gépeket javíttatni. Szóval, addig vásároljuk az olcsót, a gyengébb minőséget, amíg egyszer rá nem fázunk… Egyébként az utóbbi években az Európai Uniótól érkező támogatások révén egyre inkább megjelennek a korszerűbb, minőségi technológiák, ami nagyon fontos az iparág fejlődése, versenyképessége szempontjából.
Elégedett?
– Elégedett vagyok. Ahogy mondtam, a pályázati programok, az európai támogatások révén szépen fejlődik, korszerűsödik az iparág, és ez számunkra is új lehetőségeket teremt. Másrészt úgy érzem, hogy az évtizedekig befektetett munkának volt értelme, haszna. És van fix vevőkörünk, jó emberek, baráti partnerek, akik bíznak bennünk, akik mellett könnyű bírni a kihívásokat. Szépen fut fel a webshopunk is – egyszóval jó érzés, hogy kiváló és hasznos gépekkel láthatjuk el az iparágat.
A CSAOSZ-ban évtizedek óta nagy tisztelet övezi. Milyen érzés volt most megkapni „A csomagolóipar haladásáért díj”-at?
– Nagy öröm volt, és nagyon köszönöm mindenkinek, akinek köszönhetem. Én is nagyon tisztelem a CSAOSZ munkáját már a kezdetektől, hiszen amint lehetett, azonnal beléptünk a céggel, a 90-es évek elején. Ugyanazért léptünk be, amiért az iparág iránti elkötelezettségünket is követtük: hogy minél többet tehessünk a párbeszédért, a szakmai találkozásokért, a szektor fejlődéséért, a közös építkezésért. És kezdettől azt tapasztaltuk, hogy a CSAOSZ-ban rendkívül felkészült és elkötelezett vezetők vannak, a szakma krémje, akikre igazán rá lehet ma is bízni az iparág képviseletét.
Arckép. Magyar Kálmán Kiskunhalason született 1945-ben. Édesanyja és ikernővérei 1956-ban elhagyták Magyarországot, Kálmán és édesapja 1962-ben követhette őket. Sportolt, de igazán mindig a néptánc és a magyar népi kultúra érdekelte. 1969-ben a Long Island Egyetemen vegyész végzettséget, majd 1979-ben MBA diplomát szerzett. Több nagy gyógyszer- és orvosi segédeszköz-gyártó vállalatnál dolgozott, hétvégeken az amerikai városokat járta, ahol magyar néptáncot tanított. Szervezett zenei találkozókat, fesztiválokat, szimpóziumokat. Több népzenei lemez kiadója, többek között ő jelentette meg az első Kallós Zoltán népzenei gyűjtést. Magyar táncosoknak, együtteseknek segített megszervezni amerikai turnéjukat. Szakmai, vállalkozói munkája mellett a magyar kultúra terjesztéséért, ápolásáért és népszerűsítéséért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki, de elismerte a Magyarok Világszövetsége, az Amerikai Magyar Nemzetgyűlés és más szervezetek is. Cégvezetőként megbecsüli a neki dolgozó alkalmazottak személyét és munkáját, hogy mindig időben megkapják a fizetést, és mindig bízhassanak benne. 1991 decemberében alapította meg az AMCO Csomagolástechnikai és Konzultációs Kft.-t. A környezetbarát technológiák bevezetése mindig fontos prioritása volt a cégnek. 2018-ban kezdte el a 100%-ban komposztálható térkitöltő csomagolási segédanyagok gyártását (lásd felvételünkön). Az AMCO ma sok ezer klienssel rendelkezik, és külföldön is részt vesz környezetbarát termékek gyártásában és értékesítésében. Ma már közel 30 személyt alkalmaz és Erdélyben és a Vajdaságban is építi kapcsolatrendszerét. Magyar Kálmán kezdeményezésére 2001-ben alakult meg a CSAOSZ Kis- és középvállalkozói tagozata, amelynek végig elnöke volt. Számos sikeres szakmai összejövetel, szakmai-baráti kapcsolat kialakulása köthető a tagozat munkájához.
Kohout Zoltán
