A SZAKMA SZERINT INDOKOLATLAN ÉS ELLENTMONDÁSOS A GYÁRTÓI FELELŐSSÉGRŐL SZÓLÓ JOGSZABÁLY
Az ágazatot képviselő Nyomda- és Papíripari Szövetség értetlenül áll a márciusban kihirdetett és júliussal érvénybe léptetett, a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerről (EPR) szóló kormányrendelet egyes előírásai előtt. Tekintettel a rendkívül szűk felkészülési időre, a jogszabály nem egységes értelmezésére, valamint a túlzott mértékű díjtételekre a bevezetés elhalasztását és a papír és karton termékekre vonatkozó EPR díjak jelentős mérséklését szorgalmazza a szakmai érdekképviseleti szervezet.
A szakértők sem értik
A július elején életbe lépett (80/2023.) kormányrendelettel először is az a probléma, hogy annak márciusi kihirdetése óta nagyon kevés idő telt el ahhoz, hogy az EPR-re érdemben felkészüljön a szektor. Egyrészt a negyedévente kötelező EPR-bevallások precíz nyilvántartása, kiszámítása sem biztosítható ennyi idő alatt. Ez a szűk időkeret – áll az NYPSZ Lantos Csaba energiaügyi miniszternek még a bevezetés előtt írt levelében – nem lehetett elég arra, hogy a kötelezettek „megfelelően felkészüljenek, felkészítsék vállalatirányítási rendszereiket és folyamataikat a jogszabályban előírt működésre. Tapasztalataink szerint napokkal az éles indulás előtt a vállalkozások még mindig a jogszabály értelmezésével vannak elfoglalva, amelynek több pontján a ’szakértők’ sincsenek egységes állásponton, továbbá a hivatalos állásfoglalás-kérések időszükséglete is hátráltatja a közeli céldátum tartását.” A szakmai szervezet ezért azt kérte, hogy a határidőt az év végéig, de legalább 3 hónappal tolják ki.
Egy díj többször; torzítottverseny; kaotikus felelősség
Másrészt szakmában jártas jogászok, cégvezetők számára sem egyértelmű a rendelet több pontja – például egyes tételeknél az EPR-köteles tételek halmozódása. Előfordulhat például, hogy egyetlen termék – például egy doboz gyógyszer – árában több ponton is megjelenik különféle elemek EPR-díja (műanyag tégely, vevőtájékoztató címke, reklámfelirat, faltkarton, raklap stb.). Ez nemcsak szakmai és adminisztratív szempontból abszurd, de olyan mértékű költségemelkedést is jelent a gyártók részére, ami egyrészt elviszi a nyereséget, másrészt – ha egyáltalán a vásárlókra terhelhető, akkor – tovább növeli a hazai gazdaságot sújtó inflációt. Ezek mind-mind beépülnek majd a polcra kerülő végtermék árába, amelyek végül keresletcsökkenéshez és a gazdaság szűküléséhez vezetnek majd – vetíti előre a szakmai szövetség. Ugyancsak elképzelhető – mondta a sajtónak az NYPSZ elnöke, Orgován Katalin –, hogy egyes áruk besorolása a nyomda mérlegelésétől függ, ami torzíthatja a versenyt.
Egy másik ellentmondásos pont, hogy például a reklámhordozó papír szempontjából a KVTD lehetőséget ad a gyártónak, hogy a megrendelőjét nyilatkoztassa, így a felelősség és annak eldöntése – hogy mi reklám és mi nem az – ahhoz kerül, aki ezt meg is tudja ítélni. Ez a rendszer egyébként jól és észszerűen működik a termékdíj esetében. Az EPR rendelet viszont ebben a témakörben a gyártóra helyezi ezt a felelősséget, aki ennek a megítélésére alkalmatlan…
Az EPR díj elviszi a szektornyereségét
De nemcsak nemzetgazdasági, hanem szakmai szempontból is indokolatlan és ellentmondásos a rendelet. A papír- és kartoncsomagolás esetében 173, az irodai papír esetében 128, a reklámhordozó papírnál pedig 94 forint a kilónkénti EPR díj – az NYPSZ úgy látja, hogy a kormány ezzel figyelmen kívül hagyta a karton- és papírtermékek jellegét, a jelenlegi reciklálási mutatókat és e termékek valós környezeti terhelését. A papír- és nyomdaipar kiemelt alapanyagának a papír- és kartontermékek vonatkozásában ugyanis hazánk bő 10 évvel megelőzte az EPR-filozófiában megfogalmazott célokat. A papír- és kartontermékek teljes körforgásos gazdasági modellje évekkel ezelőtt megvalósult, továbbá a papírtermékek visszagyűjtési aránya hazánkban is meghaladja a 70%-ot, a karton termékek aránya pedig még ennél is magasabb. A szakma, a grafikai iparág ezért értetlenül áll a publikált díjtételek nagyságrendje előtt. E díjak mellett a papír- és kartontermékek ára ezen díjak alkalmazása mellett egységesen 10–20%-kal fog megemelkedni július elsejét követően – írja az NYPSZ.
Az NYPSZ elnöke, aki egyben a Pátria Nyomda igazgatója is, úgy látja: körülbelül 40 forint körüli kilónkénti egységes díj volna reális, ugyanis a mostani mértékű EPR díjakra még Európában sincs példa. Vagyis a jelen szabályozás a hazai versenyképességre is kedvezőtlen hatással lesz. Orgován Katalin lapunknak megerősítette: ez az EPR díj olyan magas, hogy meghaladja az ágazat összesített nyereségének mértékét is. Vagyis, ha ebben a formában marad, azzal lényegében veszteségességre ítéli a szektort.
Cégek tucatjai, munkahelyek ezrei szűnhetnek meg
A díj mértékében, a kivetés módjában és az inflációgerjesztő hatásban megnyilvánuló anomáliák további veszéllyel is fenyegetnek – érvel a szakma. Egyrészt kérdéses, hogy a gyártókat terhelő díjemelkedés áthárítható-e a kereskedelemre és/vagy a fogyasztókra. Ám ha egyáltalán az volna, akkor
sem biztos, hogy ez jártható út: a Gazdasági Versenyhivatal egy friss állásfoglalásában leszögezte, hogy a hulladékkezeléssel összefüggő díjak összehangolt továbbhárítása a vevőkre versenyjogi szempontból jogsértő lehet, és a gyártók bírságolásával járhat. Viszont a túlzó EPR díjak kigazdálkodása és gyártókra történő áthárítása a papír- és csomagolóipari szereplőket teljesen kivéreztetné, a jellemzően magyar tulajdonú nyomdai vállalkozások és munkahelyek megszűnéséhez vezethet – írja az NYPSZ.
A rendelet várhatóan komoly sebet üt a médiafogyasztási szokások változásától amúgy is sújtott egyes nyomtatott sajtótermékeken. Ezek ugyanis hagyományosan az értékesített (előfizetett, megvásárolt) példányokból eredő bevétel mellett döntően hirdetések közléséből finanszírozzák a kiadást. Az új EPR-rel viszont reklámhordozónak minősülnek, és – míg eddig a nyomtatott sajtó eddig mentesült a termékdíjfizetés alól – az EPR kilónként 94 forinttal növeli a gyártói költséget.
Nem is biztos, hogy tudják, mi fenyegeti őket…
Az is komoly fejtörést okoz a rendelet hátterének értelmezésében, elfogadásában, hogy míg a termékdíjat az államnak fizette meg a nyomda- és papíripar, addig az EPR-t a magántulajdonú – a Mol által alapított – Mohu Molnak fogja megfizetni.
Ez a cég kapja 35 évre a hazai hulladékkoncessziós jogot, és bár az indulását meglehetősen kaotikus előzmények övezték, igen ambíciózus célokkal vág neki a feladatnak: hatékonyabb hulladékszelekció, nagyobb arányú reciklálás. Erre lesz is forrása, miután míg az államkasszába eddig termékdíjból évi 70-80 milliárd folyt be, addig az EPR-től a Mohu Mol évente körülbelül 250 milliárdos bevételt vár. Persze ebből csak akkor lesz valami, ha nem történik meg mindaz, amitől a szakma jelenleg tart: a tömeges csőd vagy veszteségesség a szektor szereplőinek körében. Őket, főleg a kis- és középvállalkozásokat az említettek mellett további adminisztratív tényként sújtja, hogy mivel eddig nem tartoztak termékdíj-kötelezettség alá, most nem is biztos, hogy tudatában vannak a kötelezettségeiknek. Ha például műanyag áruk importőrei elmulasztották magukat a május végi határidőig regisztrálni az EPR-rendszerben, akkor előbb-utóbb, félő, hogy büntetésekkel számolhatnak, mert csak 15 napos önellenőrzési idő van a negyedévente esedékes bevallások után. Azt követően az Országos Hulladékgazdálkodási Hatóság minden, általa vélt hiányosságért figyelmeztethet, bírságolhat, és kivonhatja a terméket a forgalomból.
Kohout Zoltán
