3. rész
KIHÍVÁSOK, MEGOLDÁSOK ÉS FEJLESZTÉSEK
Az elmúlt időszak lapszámaiban beszámoltunk arról, hogy az EPR-rendelet több mint egy éve lépett életbe, és számtalan kérdés merült fel az előírásokkal kapcsolatosan. Ugyan a jogszabályt többször módosították, viszont nagyon sok kérdés még mindig nem jelent meg a normaszövegben. Jelen cikkünk célja az elmúlt időszakban felmerült további kérdések ismertetése. Természetesen a témáért felelős Energiaügyi Minisztériumot is megkeressük állásfoglalás kérés ügyében, és amint azokra választ kapunk, tájékoztatjuk olvasóinkat is.
Keletkezik-e EPR-kötelezettsége a termékdíj-kötelezettnek, amennyiben magánszemély felé értékesít csomagolószert?
A termékdíj törvény 2. mellékletében megtalálható jól ismert képlet szerint (T = (AT – F)) a környezetvédelmi termékdíjat csökkenteni kell a kiterjesztett gyártói felelősségi díj mértékéig. Amennyiben az EPR díjtétele meghaladja a termékdíjtétel összegét, a termékdíj összege 0 forint. A számítási képlet szövegezése szerint ugyanis csökkentő tételként csak azon csomagolószerek EPR-díjának összege vehető figyelembe, melyekből csomagolás lesz. Igen ám, de az EPR-rendelet a magánszemélyre speciális szabályokat alkalmaz: nem minősül forgalomba hozatalnak természetes személy általi saját célú felhasználás, amelyből az következik, hogy a magánszemély nem alanya az EPR-rendeletnek, így EPR-díjat sem fizet.
A korábban bemutatott állásfoglalás alapján a szemetes- és sittes zsák után azért marad meg a termékdíj-kötelezettség, mert nem keletkezik EPR díjfizetési kötelezettség utánuk. Akkor ennek analógiájára a termékdíj-kötelezett által, magánszemély felé értékesített csomagolószer után szintén megmarad a termékdíjfizetési kötelezettség az EPR megfizetése hiányának okán. Bízunk abban, hogy a jogalkotó ezen értelmezésnél kedvezőbb állásfoglalást fog kiadni. Ebben az esetben ugyanis az eredeti termékdíj-kötelezettek versenyhátrányba kerülnek a további kereskedőkkel szemben, akik viszont már nem termékdíj-kötelezettek, és nem kell vizsgálniuk, hogy a vevő természetes személy-e vagy sem.
Keletkezik-e EPR-fizetési kötelezettség az értékesítés helyén, a csomagolást végző által felhasznált nem értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószer után (ÉHMT-csomagolószer)?
Az álláspontunk szerint határozottan igen. Több csomagolást végző piaci szereplő nyilatkozatot tett a csomagolószer-beszállító felé, hogy az adott csomagolószereket az értékesítés helyén használja fel, így az legyen kedves megfizetni az EPR-díjat, hogy ők nehogy érintetté valljanak. Emlékeztető: A fogyasztó számára történő értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószerből, továbbá a fogyasztó számára történő értékesítés helyén eladott, megtöltött vagy megtöltésre tervezett és szánt egyszer használatos csomagolószerből létrehozott csomagolás tekintetében a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség a csomagolószer gyártóját terheli.
Igen ám, de a csomagolási kormányrendelet 1. melléklet 2. pontja felsorolja, hogy mi minősül ilyen jellegű terméknek: a papírból vagy műanyagból készült hordtasakok, eldobható tányérok és poharak, háztartási fólia, szendvicses zacskók, alufólia, ruhatisztítókban a tiszta ruha csomagolására használt műanyag fólia. Tehát ez a szabály csak ezek estén érvényesül, továbbá a jogalkotói állásfoglalásokban megjelent a pizzás- és tortásdoboz, valamint a streetfood-tálca. Maguk a termékek, a jellegüknél fogva ÉHMT-csomagolószerek. Tehát amik általános, sőt jellemzően ipari felhasználású cikkek, azok után a kötelezettség a csomagolást végzőt terheli.
Kinél és mikor keletkezik EPR-kötelezettség a külföldről behozott alapanyag kicsomagolását követően belföldön értékesített, többutas csomagolószer után?
A kérdés szintén több cégnél felmerült, hogy lesz-e egyáltalán EPR-kötelezettségük. Ugyanis a külföldről érkező alapanyagok göngyölegjei, raklapjai ugyan nem kerülnek külföldre visszaszállításra, nem is kerülnek felhasználásra ismételten belföldi forgalomba hozott termékek csomagolásra, hanem értékesítésre kerülnek belföldi vevő részére csomagolószerként. Ezek többször felhasználható csomagolószerek, melyek nem válnak hulladékká a becsomagolt termék behozójánál. A félreértés oka, hogy saját célú felhasználásnak minősül a külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztása a terméktől, amennyiben az elválasztott csomagolás csomagolási hulladékká válik. Kivételek között a belföldi gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő, külföldről visszahozott, valamint 365 napon belül igazoltan külföldre visszaszállításra kerülő újrahasználható csomagolás kerül meghatározásra. A jogértelmezésünk szerint a kicsomagolás kimeríti a minden más, nem említett használatot a külföldről behozott alapanyag csomagolása tekintetében. A jogszabály a kiterjesztett gyártói felelősségről szól, és a külföldről becsomagolt terméket behozó gyártónak minősül, valamint a jogszabály célja a belföldön hulladékká váló csomagolások kezeléséhez a pénzügyi forrás megteremtése. A szóban forgó csomagolószerek magyarországi partner részére kerülnek értékesítésre, tehát vélelmezhető, hogy belföldön válik hulladékká. Ebből a logikából kiindulva a hulladékká nem váló, de eredete tekintetében külföldi alapanyag kicsomagolásából képződő csomagolószerek után EPR-kötelezettség a kicsomagolónál keletkezik, a kicsomagolás pillanatában.
Keletkezik-e EPR díjfizetési kötelezettség a gyártott termékek átcsomagolásából keletkező csomagolási hulladék után?
A folyamat a következő: Egy hazai élelmiszeripari vállalat gyárt egy bizonyos saját márkás terméket. A megrendelő nem tart igényt a termékre, ami viszont önmagában még forgalomképes, megfelelő minőségű, csak nem hozható forgalomba abban a csomagolásban, ami az eredeti értékesítési célnak megfelelően került legyártásra. A gyártó így kénytelen kicsomagolni, mely során csomagolási hulladék képződik, és ismételten, más csomagolószerbe újra csomagolja az eladhatóság érdekében. A hulladékkezelő cég ezt, mint csomagolásból képződött hulladékot szállítja el. A problémát az okozza, hogy bár nem történik becsomagolt termék forgalomba hozatala, viszont csomagolószer-felhasználás történik, melyből belföldön képződik csomagolási hulladék. A csomagolási kormányrendelet szerint minden csomagolás, a nyersanyagtól a feldolgozott árucikken át, az ideiglenes védő burkolatig, kimeríti a csomagolás meghatározását. A gyártásközi, klasszikus csomagolószer-felhasználás – amikor a félkész termékeket a gyártáson belüli mozgatás érdekében be, majd kicsomagolnak – a megítélésünk szerint egyértelműen EPR-fizetési kötelezettséggel jár. Ennek az átcsomagolásnak a célja viszont a veszteségek csökkentése, az élelmiszer-pazarlás megelőzése. A becsomagolt késztermék forgalomba hozatala nem történt meg, a csomagolás nem töltötte be végeredményben az eredeti célját és tervezett funkcióját. A jogszabályi normaszöveg alapján sokkal inkább az EPR-fizetési kötelezettségre vonatkozó jogalkotói állásfoglalásra számítunk, de bízunk abban, hogy nem egyértelműen szabályozott kérdésként. Amennyiben a gyártó cég a termékdíj-kötelezett a csomagolószer után, úgy a termékdíj megfizetési kötelezettséget fogja elvárni a jogalkotó.
Keletkezik-e EPR-fizetési kötelezettség a traktorok, közúton mozgó speciális munkagépek világítótestei után?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához az elektronikai kormányrendelet szabályait kell segítségül hívni. Ez a rendelet meghatároz kivételkategóriákat, melyre nem terjed ki a rendelet hatálya. Ilyen például a személy- és áruszállítási eszköz (kivéve a típusjóváhagyással nem rendelkező kétkerekű elektromos járművet), kizárólag szakmai használat céljából rendelkezésre bocsátott nem közúti mozgó gép, nagy méretű, helyhez kötött elektromos, elektronikus berendezés. Az elektronikai kormányrendelet célja végső soron a lakosságnál, magánszemélynél képződött elektronikai hulladék, visszavételi és hasznosítási, ártalmatlanítási rendszer működtetése. Ezek a világítótestek az adott berendezés részeként lettek tervezve és elhelyezve. Megítélésünk szerint ebből következően nem keletkezik EPR-fizetési kötelezettség sem a gép részeként érkező, sem az „alkatrészként”, önálló világítótestként belföldön forgalomba hozott berendezések után sem. Indoklásunk oka, hogy ezek a cikkek jellegükből adódóan közelebb állnak a személy- és áruszállítási eszközökhöz annak ellenére, hogy munkát végeznek és közúton is mozoghatnak. Hatványozottan felhívjuk a figyelmet, hogy nem kerülnek egzakt módon nevesítve a kivételkategóriák között, ami kockázati forrás lehet.
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk néhány további kérdést generálni, amely az önök vállalkozását is érintheti! Izgatottan várjuk a jogalkotó eziárnyú kérdéseinkre adott válaszát, melyről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat. A Green Tax Service Kft. munkatársai továbbra is állnak rendelkezésükre.
A cikksorozat első részét IDE, a másodikat pedig IDE klikkelve olvashatja el.
Sztruhár Imre | Green Tax Service Kft.
