A betétdíjas visszaváltási rendszer működtetése a vártnál drágábbnak bizonyult. A MOHU beszámolója szerint a palackok elszállítása és válogatása háromszor akkora költség, mint a begyűjtés. A kereskedők közben arra figyelmeztetnek, hogy a visszaváltási díjak csökkentése veszteségessé teszi a rendszert számukra.
Legnagyobb tétel a szállítás, a válogatóművi költségek és a karbantartás
A palackok begyűjtéséért palackonként átlagosan 7,5 forintot fizettek az üzleteknek, viszont a MOHU szerint a szállítás és az utóválogatás költsége elérte a 21 forintot. Ez azt jelenti, hogy a logisztikai feladatok háromszor annyiba kerülnek, mint maga a begyűjtés. A MOHU beszámolója szerint a rendszer működtetésében a legnagyobb tételt a szállítás, a válogatóművi költségek és a karbantartás teszik ki.
A visszaváltási rendszer indulásának első időszakában a forgalomba hozott italcsomagolásoknak csak valamivel több mint a felét vitték vissza a vásárlók. A vissza nem váltott palackok után a betétdíj a rendszerben maradt, ami több tízmilliárd forintos bevételt jelentett a MOHU számára. Ez a bevétel fedezi a működtetés költségeit, és egyben rámutat arra is, hogy a fogyasztói hajlandóság közvetlenül hat a rendszer pénzügyi egyensúlyára.
Az OKSZ tiltakozott a díjcsökkentés ellen
A MOHU szeptembertől módosította a kereskedőknek járó visszaváltási díjakat. A kisebb üzletek díjazása emelkedett, hogy biztosított legyen a lefedettség, a nagyobb áruházaknál viszont csökkent. A Szabad Európa cikke szerint a hipermarketek és diszkontláncok a visszaváltóhelyek 70–80 százalékát adják, így a díj mérséklése számottevő hatással van a rendszerre.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség tiltakozott a díjcsökkentés ellen, mondván, hogy a visszaváltás már eddig is veszteséges volt számukra. A szervezet szerint a boltok állják a visszaváltó automaták üzemeltetésével kapcsolatos költségek jelentős részét, beleértve az energiafelhasználást, a karbantartást és a tárolás biztosítását is. Az OKSZ álláspontja szerint a díjak további csökkentése évente milliárdos bevételkiesést okoz a kereskedelmi szektor számára.
Kérdések a fenntarthatóságról
A visszaváltási arány ugyan emelkedett, de a rendszer költségszerkezete továbbra is vitákat vált ki. A legnagyobb teher jelenleg a logisztikai oldalon jelentkezik, miközben a kereskedők azt hangsúlyozzák, hogy a működés számukra veszteséges. A vita rávilágít arra, hogy a betétdíjas visszaváltási rendszer hosszú távú fenntarthatósága nemcsak technológiai, hanem gazdasági kérdés is.
Szöveg forrása: Szabad Európa
Transpack Tudástár – Betétdíjas visszaváltási rendszer
A betétdíjas visszaváltási rendszer célja, hogy az italcsomagolásokat begyűjtse, újrahasznosításra előkészítse és ezzel csökkentse a környezeti terhelést. Magyarországon a rendszer működtetésében a legnagyobb költségtételt nem a begyűjtés, hanem a szállítás, az utóválogatás és a karbantartás jelenti – ezek akár háromszor drágábbak is lehetnek a gyűjtésnél. A logisztikai terhek és a visszaváltási díjak körüli viták rávilágítanak arra, hogy a fenntarthatóság gazdasági oldalának biztosítása ugyanolyan fontos, mint a környezetvédelmi célok elérése.
