AZ ÖKOSZORONGÁSTÓL A LEVEGŐNK TISZTASÁGÁIG, AVAGY TUDÓSÍTÁS A III. ORSZÁGOS SZEMLÉLETFORMÁLÁSI KONFERENCIÁRÓL
A környezeti kihívások évtizedében nemcsak technológiákra, hanem újfajta gondolkodásra is szükségünk van – erről szólt a KSZGYSZ (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége) által harmadik alkalommal megrendezett Országos Szemléletformálási Konferencia. A fenntarthatóság hazai élharcosai a Corvinus Egyetem fenntarthatósági törekvéseinek helyszínén, több mint 130 résztvevő előtt osztották meg tudásukat, dilemmáikat és jövőformáló ötleteiket.
Ember a természet ellen – vagy önmaga ellen?
A konferenciát dr. Ágoston Csaba, a KSZGYSZ elnöke nyitotta meg, Gábor Dénes örökérvényű mondatával: „Eddig az ember a természettel küzdött, mostantól a saját természetével kell megküzdenie.” A nap során világossá vált: a környezetvédelem nemcsak technikai kérdés, hanem mélyen emberi, érzelmi, társadalmi ügy is.
Prof. Dr. Dúll Andrea környezetpszichológus a konferencia egyik legemlékezetesebb előadásában az „ökoszorongás” jelenségét járta körül. Az előadó szemléletes példákkal mutatta be, hogy az ökológiai válság által kiváltott érzelmek – a félelemtől az együttérzésig – nem gyengeségek, hanem a változás motorjai lehetnek.
A résztvevők egyetértettek abban: a hatékony környezeti kommunikáció nem merülhet ki tényközlésben. Vekkel László (Good Stories) a történetmesélés és vizualitás erejére hívta fel a figyelmet, míg Paul Ágnes (Cleanwashers) a zöldre festett kommunikáció veszélyeire figyelmeztetett. Bárczy Zoltán aranydiplomás vegyészmérnök emlékeztetett: a hulladék nem magától keletkezik – a vásárlói döntések láncolata teremti meg.
A GreenDependent Intézet képviseletében Vadovics Edina a „1,5 fokos életmód” realitásáról beszélt, konkrét, mindennapi döntési helyzetekben keresve a klímabarát utakat. Az előadásához kapcsolódó útmutató hét nyelven elérhető és letölthető – egyszerre praktikus és ösztönző olvasmány.
Nem elég a jó szándék – szükség van a jó narratívára
Hankó Gergely ügyvezető átfogó képet adott a KSZGYSZ szemléletformáló munkájáról és jövőképéről. Szerinte egy fenntartható jövő érdekében szükség van egy olyan koordináló szervezetre, amely nem csupán kampányokat generál, hanem hosszú távú keretrendszert, értékelési mechanizmusokat és átláthatóságot biztosít a környezeti edukáció számára.
Az ESG (környezeti, társadalmi, irányítási) szemlélet hazai térnyeréséről Lenkey Péter (MGFÜ) beszélt, míg Pantl Péter (MOL/MOHU) bejelentette: átfogó, országos edukációs kampányra készülnek ősztől.
A Planet Budapest programban ismertté vált „Heroes of the Future” projekt újra fókuszba került: Környei Viktória (Unger & Partners) bemutatta, miként válhat a játékos tanulás mély szemléletformáló eszközzé. Hasonlóan az iskolai fenntarthatósági nevelésről beszélt Matolcsy Miklós (Alapértékek Nonprofit Kft.), aki kiemelte: a Zöld Híd és a Zöld Könyv programok évek óta sikerrel vezetik be a fiatalokat a fenntarthatóság világába.
A PET Kupa alapítója, Molnár Attila Dávid előadásában szembesített: az édesvizek védelme legalább akkora figyelmet érdemel, mint az óceánoké. Erasmus+ programjuk keretében nemzetközi oktatói hálózatot építenek, folyómentő kézikönyvekkel és terepi tapasztalatokkal segítve a jövő generációit.
A délután során Litkai Gergely humorista és fenntarthatósági szakértő oldotta a hangulatot, miközben saját zöld kísérleteinek tanulságait osztotta meg – új nézőpontot nyújtva azoknak is, akik a fenntarthatóságot néha túl komolyan veszik.
A konferencia zárásaként Molnár Janka Sára (FUNtasztikus Tudomány) és Ladányi Roland (MiReHu Nonprofit Kft.) mutatták meg, hogyan lehet a közösségi média és a belső vállalati kultúra is a környezeti szemléletformálás hatékony eszköze.
(fotó: KSZGYSZ)
A konferencia tanulsága világos: a fenntarthatóság nem egyéni sport. Szükség van támogató rendszerekre, közös narratívára, példákra, pozitív megerősítésre – és közösségekre, amelyek képesek lendületben tartani a változást. Ahogy a zárszóban is elhangzott: a környezetvédelem nem a jövő generációk dolga – a miénk. Itt és most. Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy új tünetegyüttes jelent meg a klímaváltozással, a környezetszennyezés fokozódásával párhuzamosan: itt van a küszöbünkön az ökoszorongás. A konferencia egyik legemocionálisabb előadása is erről szólt, amiről most részletesebben is beszámolunk.
A jövőtől való félelem ökológiája – Mit üzen az ökoszorongás?
Ha van érzés, amely egyre több embert kapcsol össze láthatatlanul a világ minden táján, az az ökoszorongás. Egy különös, gyakran megfoghatatlannak tűnő belső nyugtalanság, amely abból fakad, hogy érzékeljük: bolygónk jövője – és vele saját életlehetőségeink – komoly veszélyben van. De vajon mit jelent ez a fogalom valójában? Betegség? Lelki túlreakció? Vagy éppen ellenkezőleg: egyfajta egészséges válaszreakció a globális valóságra?
A 3. Országos Szemléletformálási Konferencián Dúll Andrea környezetpszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának dékánhelyettese az ökoszorongás pszichológiai jelentőségéről tartott előadást, amely túlmutat a divatos klímakifejezések felszínén. Előadásában nemcsak tudományos alapossággal, hanem emberközeli példákkal és mély empátiával mutatta be azt az érzelmi tájat, amelyben mindannyian létezünk – még ha nem is mindig tudatosan.
Az érzés, ami valós fenyegetésből fakad
A szorongás a pszichológia szerint akkor jelentkezik, ha nem tudjuk pontosan megnevezni, mitől félünk – csak érezzük, hogy baj van. Az ökoszorongás azonban különleges eset: konkrét okai vannak. Egyre több kutatás mutatja, hogy az emberek – különösen a fiatalok – már nemcsak tudják, de érzik is: a klímaváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a fenntarthatatlan fogyasztás olyan globális folyamatok, amelyek közvetlen hatással vannak életünkre.
Dúll Andrea hangsúlyozta, hogy ezek a hatások pszichológiai értelemben is „valós stresszorok”, nem csupán elméleti veszélyek. Az aggodalom tehát nem irracionális, hanem adaptív válasz lehet – ha megfelelő mederbe tereljük.
Bár az első figyelmeztető jelek főként középiskolásoknál jelentkeztek – például olyan gondolatok formájában, hogy „minek gyereket vállalni egy pusztuló világba” – ma már minden korosztályban megjelenik az ökoszorongás. A legfrissebb felmérések szerint a 16 ezer fős mintán végzett vizsgálatban a fiatalok 60%-a extrém mértékű klímaszorongást tapasztal. Az előadó kiemelte: nem arról van szó, hogy mindenkit meg kellene „gyógyítani”, hanem inkább arról, hogy az ökoszorongás felismerhető, értelmezhető és sok esetben hasznos érzelemként is kezelhető.
Ökoszorongás vagy ökoaggodalom?
Az előadás egyik legérdekesebb része volt az a finom különbségtétel, amely az ökoszorongás és az ökoaggodalom fogalmai között húzódik. Míg az előbbi inkább bénító hatású lehet, az utóbbi – a konkrét célhoz kötött félelem – aktivizál, cselekvésre ösztönöz. Az ökoaggódók nem pusztán elszenvedői a környezeti válságnak, hanem aktív szereplői – sőt, gyakran épp e belső motivációból fakadóan képesek boldogabbnak, elégedettebbnek érezni magukat.
A pszichológia válaszai: nem elnyomni, hanem integrálni
A környezetvédő viselkedés útjában sokszor pszichológiai akadályok állnak – ezekre az előadó „sárkányokként” hivatkozott. A leggyakoribb: az önfelmentés („Ha én nem veszem meg, megveszi más”), a költség-hatékonytalanság érzése, vagy éppen az az élmény, hogy a cselekvés „úgysem számít”. Ezekkel szemben viszont ott vannak a méhecskék: a pozitív külső megerősítések, mint például egy apró kedvezmény, közösségi elismerés vagy egyszerűbb szelektív rendszerek. Ezek a kis lépések képesek ellensúlyozni a sárkányokat.
Az ökoszorongás tehát nem feltétlenül csökkentendő, inkább becsatornázható. A pszichológia eszköztárában számos megküzdési stratégia létezik: a kognitív viselkedésterápia, a neurofeedback, a tanácsadás mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az érintettek ne bénultan reagáljanak, hanem tudatos cselekvésbe fordítsák a bennük felgyülemlett aggodalmat.
És ez a cselekvés nem csupán az egyén szintjén hat: a kollektív fellépés, a közösségi élmények, a „mi is teszünk valamit” érzése jelentősen növeli az elköteleződést. A remény, az empátia és a hála – bármilyen meglepő is – képesek társai lenni az ökoszorongásnak.
A legfőbb üzenet talán ez: az ökoszorongás nem egy „új hóbort”, hanem a 21. század egyik legfontosabb pszichológiai jelensége. Olyan belső iránytű lehet, amely – ha megfelelően értelmezzük és kezeljük – a fenntarthatóbb jövő felé mutat. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne bagatellizáljuk vagy patologizáljuk, hanem megértsük, elfogadjuk és tudatosan alkalmazzuk ezt az érzelmet – magánemberként és szervezetként egyaránt.
Ahogy Dúll Andrea zárta előadását: „Ez egy pszichológiai realitás. Nem nyafogás. Nem hiszti. Ez a világ, amelyben élünk – és amellyel együtt kell változnunk.”
Sándor Ildikó | Fotó: shutterstock.com, kszgysz.hu
Transpack Tudástár – Ökoszorongás
Az ökoszorongás a klímaváltozás és környezeti válságok nyomán kialakuló érzelmi reakció: a jövőtől való félelem és felelősségtudat keveréke. Nem betegség, hanem természetes válasz arra, hogy érzékeljük a bolygó állapotát és saját szerepünket benne. A pszichológia szerint az ökoszorongás akkor válik hasznossá, ha cselekvésbe fordul – például tudatos fogyasztásban, közösségi részvételben vagy környezetbarát döntésekben. Megértése kulcs a fenntarthatóság érzelmi oldalának kezeléséhez.
