A modern tudomány számos eredménye csúcstechnológiás laboratóriumokhoz, szuperszámítógépekhez vagy részecskegyorsítókhoz kapcsolódik. Létezik azonban egy olyan világhírű kísérlet, amelynek sikeréhez nem fejlett műszerekre, hanem rendkívüli türelemre volt szükség. A Brisbane-i Queenslandi Egyetemen zajló kátránycsepp-kísérlet immár egy évszázada vizsgálja ugyanazt a jelenséget, és máig képes meglepni a tudósokat.
A kísérletet 1927-ben indította el Thomas Parnell fizikus, aki arra keresett szemléletes bizonyítékot, hogy egyes anyagok viselkedése nem illeszkedik egyszerűen a szilárd vagy folyékony halmazállapot hétköznapi kategóriáiba. Választása a szurokra, más néven kátrányra esett, amely normál körülmények között kemény, rideg anyagnak tűnik. Ha például kalapáccsal ütnének rá, könnyen eltörne, mégis a tudomány rendkívül nagy viszkozitású folyadékként tartja számon.
A világ egyik legismertebb tudományos demonstrációja
Parnell a vizsgálat kezdetén felmelegítette az anyagot, majd egy üvegtölcsérbe öntötte. Ezt követően három éven át hagyta ülepedni, hogy a szurok stabil állapotba kerüljön. A tölcsér szárát végül 1930-ban levágták, és ekkor indult meg az a lassú folyamat, amely azóta a világ egyik legismertebb tudományos demonstrációjává vált.
A gravitáció hatására a szurok rendkívül lassan ugyan, de folyamatosan lefelé áramlik. A tölcsér végén idővel csepp képződik, amely végül leválik és a gyűjtőedénybe hullik. A folyamat azonban annyira lassú, hogy az elmúlt száz év alatt mindössze kilenc csepp vált le az anyagból.
Először senki nem tudta megfigyelni
A kísérlet különlegességét tovább növeli, hogy a cseppek leválásának pillanatát hosszú időn keresztül senkinek sem sikerült megfigyelnie. Az események rendre akkor történtek, amikor nem tartózkodott senki a laboratóriumban, vagy éppen éjszaka következtek be. Többször előfordult az is, hogy a megfigyelésre szolgáló berendezések a legfontosabb pillanatban mondták fel a szolgálatot.
A nyolcadik csepp 2000-ben esett le, a kilencedik pedig 2014 áprilisában vált le a tölcsérről. A kutatók pechjére ez utóbbi is egy olyan időpontban történt, amikor éppen a gyűjtőedény cseréjét végezték, így ismét elmaradt a történelmi pillanat közvetlen megfigyelése.
A kátránycsepp-kísérlet tudományos jelentősége abban rejlik, hogy látványosan mutatja be a viszkozitás fogalmát. A szurok viszkozitása több milliárdszor nagyobb a vízénél, ezért emberi időléptékben szinte mozdulatlannak látszik. Valójában azonban folyamatosan áramlik, csak olyan lassan, hogy a változás érzékeléséhez évtizedekre van szükség.
Bárki nézheti élőben
A Queenslandi Egyetem ma már modern technológiával követi nyomon a folyamatot. A laboratóriumban folyamatos videóközvetítés működik, így a világ bármely pontjáról figyelemmel kísérhető a következő csepp kialakulása. A kutatók és az érdeklődők jelenleg a tizedik csepp leválására várnak, amelynek időpontját továbbra sem lehet pontosan megjósolni.
A százéves kísérlet egyszerre tudományos kuriózum és emlékeztető arra, hogy a természet számos folyamata jóval lassabban zajlik, mint amit a mindennapi tapasztalataink alapján elképzelnénk. A kátránycsepp-kísérlet ezért ma is az egyik leglátványosabb bizonyítéka annak, hogy a tudományban néha az idő a legfontosabb kutatási eszköz.
Forrás: newtechnology.hu
A régóta tartó kísérlet után egy űrkísérlet, ez a téma is érdekelheti a tudomány világából: Nem az űr a távoli, a jövő ipara van közelebb
Transpack Tudástár: viszkozitás – A viszkozitás egy folyadék belső súrlódását, vagyis folyással szembeni ellenállását jellemző fizikai tulajdonság. Minél nagyobb egy anyag viszkozitása, annál lassabban áramlik. A logisztikában, a csomagolóiparban és a vegyiparban fontos szerepet játszik a folyadékok szállításának, tárolásának és feldolgozásának tervezésében. Egyes anyagok, például a szurok, olyan nagy viszkozitásúak, hogy emberi léptékben szinte szilárdnak tűnnek.
