A műanyag – ez a 20. századi csodaanyag – visszatér, hogy újra megtanuljunk félni. Ideje, hogy megszabaduljunk a tőle való függőségtől, és új megoldásokat keressünk. A következő oldalakon átfogó tájékoztatást nyújtunk a műanyag-téma körüli aggasztó problémákról, és bemutatjuk a különböző területek néhány inspiráló ipari szereplőjét.
Bizonyára ön is látott már olyan fényképeket, amelyeken műanyag zacskóktól fuldokló bálnák, műanyag halászhálóban elpusztult teknősök, egykor érintetlen trópusi tengerpartok – ahol most térdig gázolhatunk a műanyag palackok között – papucsok, vattapálcikák, és milliónyi más, eldobható cikkek láthatók. Ezek a képek annyira sokkolóak, hogy legszívesebben eldugnánk azokat, bár ez nem segítene sem a bolygón, sem annak lakóin. De mikor és hogyan keletkezett a műanyagszemét problémája? Miként küzdhetünk meg vele? És mitől váltunk ilyen műanyagfüggővé?
Semmit sem kímél2018. június 5-én adta ki az UNEP (az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja) történetének eddigi legátfogóbb jelentését a műanyagszemét problémájáról, és az annak leküzdéséhez vezető globális stratégiájáról. A jelentésben „csapásnak” nevezik a műanyagszemetet, a környezetet fenyegető egyik legnagyobb veszélynek, ami ellen fel kell vennünk a küzdelmet. A jelentés kiemeli a polisztirolpoharak betiltásának és a műanyagzacskók díjának pozitív hatásait, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy sok még a tennivaló. António Guterres, ENSZ-főtitkár így összegezte a probléma súlyát: „A távoli szigetektől az Északi-sarkvidékig semmit sem kímél. Ha a jelenlegi tendencia így folytatódik, akkor 2050-re óceánjainkban több lesz a műanyag, mint a hal. Mindannyiunknak részt kell venni egyetlen otthonunk védelmében”.
Egy kis műanyag-történti betekintés
A „plasztik” szó a görög „plasztikosz”-ból származik, ami annyit jelent, mint művelni vagy formázni. A plasztik – vagyis a műanyagok – polimerekből állnak. Olyan hosszú molekulák, amelyek természetes és szintetikus formában egyaránt előfordulnak. Ezek teszik a műanyagot alakíthatóvá. Polimereket a gumi is tartalmaz, ami szintén a műanyagnak számít. A mexikói olmékok már 3500 évvel ezelőtt gumilabdát kergettek.
Nyugaton a nyersgumi azután vált ismertté, miután a francia felfedező, Charles-Marie de La Condamine 1735-ben az Amazonas-on átutaztában belevágott egy gumifába. Az anyag felemelkedése az 1840-es években kezdődött, amint Charles Goodyear és Thomas Hancock szabadalmaztatta a vulkanizált gumit az Atlanti-óceán két partján. Ebben az eljárásban a gumit kénnel kezelik, hogy tartósabb legyen.
A következő nagy áttörés 1862-ben történt, amikor Alexander Parkes brit feltaláló megalkotta a parkezint, egy cellulózbázisú műanyagot, amelyet fésűk, gombok és evőeszköz-fogantyúk készítéséhez használt. Ez az anyag azonban csak akkor lett igazán sikeres, amikor az amerikai Hyatt-testvérek kámfor hozzáadásával javították az alakíthatóságát. 1870-ben a műanyagot elnevezték celluloidnak, ami később a filmgyártás alapanyaga lett.
Az első szintetikus műanyagot Leo Baekeland fejlesztette ki 1907-ben, aminek a bakelit nevet adta. Előállításához fenolt, egy kőszénkátrányból nyert savat használt. A bakelit megnyitotta az utat az 1920-as és 1930-as években bevezetett műanyagok egész sora, például a polisztirol, a poliészter, a PVC, a polietilén és a nejlon előtt.
Óriási iparággá végül a második világháború alatt vált a műanyag, amikor az amerikai erők mindenütt felhasználták, a járművektől kezdve a műszaki berendezések szigeteléséig. A háború után ez az új iparág új piacokat keresett termékei számára, így hamarosan egyre több hétköznapi tárgy készült műanyagból: uzsonnás dobozok, felfújható matracok, sátrak, játékok, kempingfelszerelések – majd idővel divatcikkek, táskák és csomagolások.
Röviden: hirtelen körülvettek minket a műanyagok, sőt még függővé is váltunk azoktól. Olcsó volt, praktikus és kényelmes. De fokozatosan megismertük az érem másik oldalát is. Először a földeken elterülő hatalmas szeméthegyeket, majd megjelentek az óceáni műanyagszigetek szörnyű képei. Leyla Acaroglu, ausztrál dizájner, elkötelezetten harcol a műanyaghulladékok ellen. A fenntartható innovációval, valamint a környezetvédelmi neveléssel kapcsolatos munkájával nemzetközi hírnevet szerzett magának. Ő vezeti a Disruptive Design és az Eco Innovators tervezőirodákat, előadásokat tartott a TED-en és a Google Talks-ban, az UNEP (az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja) pedig 2016-ban az „Év Bajnokának” nevezte ki. Ugyanebben az évben személyesen vett részt egy nagy indiai strand megtisztításban. „Az óceánok hihetetlenül fontosak bolygónk megőrzésének szempontjából. Az oxigén ötven százaléka mikroszkopikus, növényszerű tengeri élőlényekből, a fitoplanktonból származik, ezért nagyon fontos, hogy közös megoldást találjunk a problémára” – mondja Leyla Acaroglu.
A probléma az, ahogyanhasználjuk
Mi teremtettük meg az eldobható műanyag termékek kultúráját. „Az óceánokban lebegő műanyagszemét fizikailag és vizuálisan is jelen van, és ezt egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni” – mondja Leyla Acaroglu.
Az Egyesült Államok számos helyén hatályba lépett a szívószálak tilalma. „Ez kezdetnek jó, de korántsem elég” – véli Petri Vasara. Ezért nagyon fontos, hogy közös megoldást találjunk a probléma megoldására. Ez csak az utóbbi években lett központi téma.
Az elmúlt 15 évben jelentősen megnőtt a műanyagszemét problémája. Ennek oka az, ahogyan a műanyagot használjuk. A műanyagok tartós anyagok, de ezeket nem csak hoszszú élettartamú termékekhez alkalmazzuk. Sőt, egyre gyakrabban alkalmazzák eldobható cikkek gyártásához. Ahelyett, hogy porceláncsészéből innánk kávét – úgy mint 15 évvel ezelőtt –, ma eldobható műanyag csészékben szolgálják fel nekünk. Olyan kultúrát teremtettünk, amelyben úgy hisszük, hogy jogunk van az eldobható műanyag termékekhez. A környezetvédelmi szervezetek már régóta harcolnak az ilyen gondolkodási és viselkedésminták ellen.
 |
 |
| Fotó: Justin Hofman | Leyla Acaroglut komolyan aggasztja a műanyagszemét problémája |
Az EU-ban végre elindult a küzdelem. Októberben az Európai Parlament 571 szavazattal 53 ellenében elfogadta azt a törvényt, amely szerint 2021-ig az összes EU-s országban be kell tiltani az eldobható műanyagtermékeket, például a tányérokat, az evőeszközöket, és a szívószálakat, 2025-től kezdve pedig újra kell hasznosítani az összes műanyagpalack 90%-át.
Jól hangzik, de…
Ez nagy lépés, de a világ többi része még mindig kivár. Leyla Acaroglu szerint a műanyagok elleni küzdelem részét képezi a fogyasztók fejében rögzült téves elképzelések rendbetétele is. „Az ’ökológiai folklór’ kifejezést használom. Jól hangzik, ha a csomagoláson az áll, hogy ’biológiailag lebontható’, de ha nem hasznosítják újra, hanem egyszerűen elássák az élelmiszer-maradékokkal és más anyagokkal együtt, akkor metángáz keletkezik, ami a globális felmelegedés szempontjából 25-ször károsabb, mint a CO2. A nagyvállalatoknál is rengeteg hibás elképzelés uralkodik. Számos vállalatot támogatok a körkörös gazdasághoz vezető gondolkodásban. Gyakran tapasztalok erős belső ellenállást, akár az olyan ismeretek hiánya miatt, hogy mit jelent a lineáris gazdaságból egy körkörös gazdaságba történő átállás, akár annak hatásaitól való félelem miatt. Talán már vannak tapasztalataik olyan korábbi környezeti kezdeményezésekkel kapcsolatban, amiért bírálták őket amiatt, hogy rosszul csinálták.”
Véleménye szerint a megoldás új üzleti struktúrák létrehozásában rejlik. „Számomra a körkörös gazdaság azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak sokkal szorosabb kölcsönhatásba kell lépniük ügyfeleikkel, sokkal jobban kell alkalmazkodni a célközönséghez, és lényegesen innovatívabbá kell válniuk azzal kapcsolatban, hogyan kell a piacokat termékekkel és funkciókkal kiszolgálni. Bevett modell a termék forgalomba hozatala annak teljes életciklusáért való felelősségvállalás nélkül. Mi, a fogyasztók vagyunk azok, akik az adók útján fizetik a hatóságokat azért, hogy törődjenek a hulladékokkal és a szennyeződéssel. Véleményem szerint ez rossz konstrukció.”
Mai félelmek, holnapi újítások
A problémák, amelyekkel most foglalkozunk, olyan nagyok, hogy gyakran tehetetlennek érezzük magunkat. Acaroglu ezt a reakciót helytelennek tartja. Ő inkább úgy véli, hogy óriási hatalommal rendelkezünk, és sokat tehetünk azért, hogy a fejlődést helyes irányba kormányozzuk. „A gazdaság a mi kollektív egyéni választásainkon alapul. Amikor ön elektromos autót vásárol, akkor olyan jövőbe fektet, amelyet kívánatosnak talál. Ön ilyen módon támogat termékeket. Választhatunk olyan bankot, amely etikus és fenntartható üzleti tevékenységet folytat. Vásárolhatunk olyan üzletekben, amelyek fenntartható csomagolást használnak. Mindezeket az adatokat összegyűjtik, és arra ösztönzik a vállalatokat, hogy ezt az utat kövessék. Nagyon derűlátó vagyok. Ami az anyagokat illeti, nagyon sok izgalmas fejlemény van. Nem csak az, hogy a hagyományos anyagok, például a fa helyettesítik a műanyagokat. Van néhány nagyon izgalmas innováció, például ananászból készült dobozok és más algaalapú anyagok. A műanyagzacskók jelentik a legnagyobb csapást világ óceánjaira, de ma már létezik több olyan, papírból készült nem porózus anyag, amely ugyanolyan jól működik, mint a műanyag” – mondja Acaroglu. Meggyőződése szerint mindennek a kulcsa az új gondolkodásmódban rejlik. Kidolgozott egy új tervezési filozófiát, amit „zavaró dizájnnak” nevez. „Lényege az, hogy nem a meglévő eljárásokból és a hagyományos technológiákból kell kiindulni, hanem arra kell rákérdezni: »Mit akarunk elérni? És csinálhatnánk-e jobban is?« Éppen ezért annyira fontos, hogy a fiatalabb generáció új gondolkodásmódot alkalmazzon. Nemrég fejeztem be egy nagy projektet a finn oktatási rendszer számára, amelynek az a célja, hogy közelebb vigyük a diákok gondolkodásmódját a körforgásos gazdasághoz, és hogy olyan szilárd alapot létesítsünk számukra, amivel a holnap tervezőivé és megújítóivá válhatnak.” Acaroglu nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy az UNEP 2016-ban az „Év Bajnokának” választotta. „Ez jó példa arra, hogyan tehetnek az egyes emberek személyesen valamit a változásért. Jelenleg egy nagyszabású projekten dolgozom az ENSZ felkérésére, amelynek célja a fenntartható életmód vonzóvá tétele, az emberek meggyőzése az alternatív módszerek kipróbálásáról, és megmutatni mindenkinek, hogy nem élünk a természettől elválasztva. Mindannyian részei vagyunk és tisztában kell lennünk a saját felelősségünkkel.”
Kell az anyag, kell az újrázás
A műanyagszemétről készült horrorképek oda vezettek, hogy mindenütt, mindenki hangosan követeli a műanyagok teljes megszüntetését. Ez viszont aligha reális, magyarázza Karin Sanne a svédországi IVL Környezetvédelmi Kutatóintézet munkatársa. „A műanyagoknak, mint anyagnak számos előnyük van. Ezért nem mondhatjuk, hogy kiszolgálták az idejüket. Könnyű, korszerű műanyagokat használnak például az autókhoz és sok más dologhoz. A műanyagok problémája inkább hulladékgazdálkodási probléma: az eldobható cikkek, például zacskók és palackok ártalmatlanításáról szól.”
A svéd IVL Környezetvédelmi Kutatóintézet kutatásokat végez, és szerződéses tanulmányokat készít állami és magánvállalatok számára. Az egyik ilyen IVL-tanulmány az „Iggesund Paperboard Plastic Packaging Comparison 2018” volt, amely összehasonlította a műanyag-, üveg-, fém- és karton csomagolóanyagoknak az éghajlatra és a környezetre gyakorolt hatását. Az EU-ban ma már magas a papír visszagyűjtési és újrahasznosítási aránya – ez körülbelül 80% –, de ez nem érvényes a műanyagokra. „Általánosságban elmondható, hogy ez azért van, mert az EU-ban az emberek már régóta gyűjtik és hasznosítják a hulladékpapírt. Ezenkívül a papír homogénebb anyag. Másrészt gyakran sokféle műanyagtípus van egyazon termékben, és ez megnehezíti az újrahasznosítást. Ez országonként eltérő. Svédországban például nagy hangsúlyt fektetnek a műanyagok különböző technológiákkal történő megfelelő begyűjtésére és újrahasznosítására. Újrahasznosítás céljából a műanyagokat először az újrahasznosító létesítményekben kell szétválogatni. Utolsó lehetőségként kémiai módszerekkel lehet újra felhasználni a molekulákat.”
Különösen jól látható problémát jelentenek a műanyagzacskók, emiatt sok svéd fogyasztó fordul kérdésekkel az IVL-hez. „Azt kérdezik, hogy milyen fajtát használjanak, és melyeket kell elkerülniük. Ezért tettünk fel ezzel kapcsolatos információkat a honlapunkra. A kérdések gyakran inkább egy termék használatára, mint az anyagára vonatkoznak. Arról van szó, hogy egy terméknek hosszú az élettartama, és többször is használható. A körkörös gazdaságnak az a lényege, hogy a terméket ismételten használják, ha az anyagát nem lehet újra hasznosítani. Személy szerint nagyon bátorítónak tartom, hogy ilyen sok a tájékozott és érdeklődő fogyasztó, és hogy kérdéseik mögött ilyen nagy elkötelezettség rejlik.”Kína, a legnagyobb műanyaggyártó a globális termelés több mint negyedét állítja elő. A Kína keleti részén található a Yiwu International Trade City, amely több mint 70 ezer eladóhelyével az apró műanyagcikkek legnagyobb nagykereskedelmi piaca a világon. Ezekről a valóban kulcsfontosságú kérdésekről beszélget az Inspire Petri Vasara-val, a Pöyry Tanácsadó és Mérnöki Vállalat alelnökével. A céget 1958-ban alapították Finnországban, ma 45 irodája van szerte a világon. Vasara történelmi perspektívába helyezi a műanyagproblémát, amellyel a mai világnak szembesülnie kell. „A plasztik első megjelenése óta körülbelül nyolcmilliárd tonna műanyagot gyártottak. Ennek csaknem fele még mindig létezik, aminek túlnyomó része szemétlerakókban hever, vagy a tengerekben úszkál.
A tengerbe került műanyag valójában soha nem bomlik le biológiailag. Ehelyett nagyon kis részekre, úgynevezett mikroműanyaggá aprózódik. Ezek öt milliméternél kisebb részecskék, amelyek komoly problémákat jelentenek a tengeri természet és a tengeri élőlények számára. (forrás: New Hampshire Department of Environmental Services)
Már jó ideje tudtunk a műanyag- szigetekről, de meglepően hosszú idő eltelt azóta és sok médiatudósításra volt szükség ahhoz, hogy a mikroműanyagok problémáját komolyan vegyék. A mikroműanyag nemcsak az óceánokat, hanem az embereket is veszélyezteti. Bekerül az élelmiszerláncba, és károsítja a bélrendszerünket és egyéb szerveinket. Az Iggesunddal együtt aktívan dolgozunk ezen a kérdésen, és szakemberek számítunk olyan esetekben, amikor a műanyagokat más anyagokkal, például farostokkal hogyan kell helyettesíteni. Erre speciális módszereket fejlesztettünk ki.”
Pánikreakciók
A kiskereskedelem és a gyártóüzemek malmai lassan őrölnek. Az emberek makacsul a kitaposott utakat járják, és továbbra is műanyagot használnak. De Vasara szerint ez lassacskán megváltozik. „Megfigyeltük, hogy sok ember szinte pánikban esett. Tudják, hogy tenni kellene valamit, de egyáltalán nem ismerik a már létező gyakorlati megoldásokat. Ez az erdőgazdálkodás hihetetlenül fontos feladata: el kell mondani az embereknek, hogy léteznek alternatív megoldások.”
Egyértelmű, hogy a problémával meg kell küzdeni, és Vasara elmagyarázza, hogy sok olyan terület van, ahol a műanyagot környezetbarát alternatívákkal lehet helyettesíteni. „Arról van szó, hogy valóban jelentős változtatásokat kell végrehajtanunk, és nem elégedhetünk meg a szívószálak betiltásával. Ma még képtelenség az összes műanyagot lecserélni. Ez különösen igaz a műszakilag igényesebb speciális műanyagokra, de óriási mennyiségek helyettesíthetők erdészeti termékekkel. Ez érvényes egyebek között az elektronikai ágazatra is, ezen belül mind az eszközre mind azok csomagolására. Kezdjük a csomagolással: túlságosan gyakran készülnek műanyagból, pedig erre a célra gond nélkül használható a karton is. Ami a tabletek és a mobiltelefonok burkolatát és sok alkatrészét illeti, nincs józan érv arra, hogy miért kellene ezeket fosszilis műanyagból gyártani. A 2000es évek eleje óta dolgoznak vállalatok, például a Nokia és az Apple, azon, hogy bioalapú anyagokat építsenek be a termékeikbe.”
Különösen a bioalapú elektronika területén folyik sok kutatás. Ennek egyik vezető központja a világon a svédországi Linköping Egyetem. „Most éppen biológiai anyagból készült képernyőn dolgoznak. Ezek a képernyők most még nem elég gyorsak, de már tapasztalható az előrelépés. És pontosan ebben van a mágia: megtalálni egy termék azon alkotóelemeit, amelyeknél helyettesíteni lehet a műanyagot, elvégezni a fejlesztési munkát, egy kicsit hosszabb ideig tervezni, és adott esetben kivárni azt, hogy a kutatás új megoldásokat találjon ki.”
1% is hatalmas előnnyel járna
Ugyanakkor az is fontos, hogy reális döntést hozzunk arról, mely célokat érdemes követni. „A műanyagok legfontosabb felhasználási területeit jelentik a PVC csövek és tömlők. Ez az iparág nagyon konzervatív, és talán nem ezeket kellene elsőként megcélozni. Ugyanez vonatkozik a műszakilag nagyon igényes speciális műanyagokra, amelyeket összetett gépekben használnak. Ezeknek hihetetlenül robusztusaknak kell lenniük, és sok mindent kell még tennünk ahhoz, hogy megfelelő bioalapú megoldást tudjunk ajánlani. Olyan területekre kell összpontosítanunk, ahol lehetséges, ésszerű és intelligens a műanyagok kiváltása. Ebben játszik fontos szerepet az Iggesund és az erdőipar többi része. Élénk érdeklődés mutatkozik a vállalatok és a fogyasztók részéről is aziránt, hogy a műanyag csomagolásokat rost alapú alternatívákkal helyettesítsék – mondja Petri Vasara. „Évente 600 milliárd euró értékű csomagolást állítanak elő. Ha ezeknek a műanyag csomagolásoknak csak egy százalékát cserélnénk le bioalapú anyagokra, akkor nagy lépést tennénk előre – emellett hatmilliárd euró bevételre tennénk szert új piacokon.” Ahogy Vasara megjegyzi, már sok ágazat fejezte ki cselekvési szándékát. „Igény van arra, hogy megszabaduljunk a műanyagtól, és helyette papírt vagy biokompozitokat használjunk. Örömmel látom, hogy az emberek felismerték a probléma nagyságát, és most láthatják, hogy mi és az erdőipar is kínálunk megoldásokat.
Műanyag játékok (Fotó: Richard John Seymour)
Nagyon nagy nyomás nehezedik a fogyasztók és a média részéről. Minden gyártónak, aki ad magára valamit, cselekednie és demonstrálnia kell a környezettudatosságot. És jó, hogy ezt maga a piac kényszeríti ki, mert akkor végre történik valami.”Plasztikus tények, sokkoló számadatok a műanyagokrólÉvente körülbelül 340 millió tonna játékot, eldobható háztartási cikket és fogyasztói műanyag-csomagolást gyártanak a világon. Ez a mennyiség bőven elég lenne ahhoz, hogy megtöltsék a New York-i felhőkarcolókat. Több ruha készül poliészterből és nejlonból, mint gyapjúból és pamutból. Léteznek cellulózból készült textíliák is, mint például a viszkóz, a lyocell és a modál. A Csendes-óceán északi részén található legnagyobb szemétszigetek (műanyag és egyéb hulladék) felülete háromszor nagyobb, mint Franciaország. (forrás: The Guardian)
A svédországi Linköping Egyetem kutatásokat végez a bioalapú elektronika területén. „Jelenleg, egyebek között biológiai anyagból készült képernyőn dolgoznak” – mondja Petri Vasara. (Fotó: Thor Balkhed, copyright LiU)
Forrás: Inspire 2019/61Szerző: Michael Dee
Fotók: Gabriel Liljevall & Istockphoto
Fordítás: LUPE Magazin
